Együtt kell megvédeni a keresztény értékeket

Az uniós liberálisok felszámolják a demokráciát, és rá akarják erőltetni Közép-Európára a multikulturális társadalmi modelljüket – mondta lapunknak Marek Jurek lengyel politikus

Őry Mariann – 2018.05.08. 03:25 –

Komoly kritikát fogalmazott meg az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel-és Igazságügyi Bizottsága (LIBE) Magyarország-jelentésével kapcsolatban Marek Jurek, a dokumentum egyik árnyék-jelentéstevője. A Reformisták és Konzervatívok (ECR) frakció lengyel tagja, a Köztársaság Jobboldala (PR) párt elnöke szerint az uniós liberálisok leépítik a demokráciát.

Marek-JurekMarek Jurek szerint Budapestet és Varsót nem tudják kizárni az Európai Tanácsból (Fotó: Európai Parlament)
– A LIBE-jelentés első vitájában azt mondta, hogy a találkozók és a rendelkezésre álló információk alapján nem tartja jogosnak a Magyarországgal szembeni vádakat. Miért gondolja így?

– A magyar politikával, jogszabályokkal kapcsolatos konkrét kifogásokat kértem a magyar kormányt bíráló szakértőktől és intézmények képviselőitől. Az eredmény mindig ugyanaz volt: csak politikai kritikával találkoztam, ami – függetlenül attól, hogy támogatjuk-e vagy sem – más országokra is érvényes lehet. Azt mondják például, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága Magyarországgal szemben hozott ítéletet. De melyik másik országgal szemben nem hoztak már valamilyen ítéletet? És mégis milyen érv ez? Ha ezek komoly ítéletek lennének, az Európa Tanács – amely alá a strasbourgi bíróság is tartozik – már kizárhatta volna Magyarországot, ilyen szándéka azonban nincs. Vagy olyan problémákról beszélnek, mint a romák társadalmi integrációja: egy strukturális probléma, ami minden országban jelen van, ahol roma kisebbség él. Nicolas Sarkozy volt francia elnököt olyan romaellenes akciókkal vádolták, amelyeket a magyar kormány például sosem tett meg. Ma azzal vádolják a saját országában, hogy külföldi anyagi támogatással választották meg. De fontos ez? Végül is ő volt a Lisszaboni Szerződés egyik atyja, és ez az, ami valóban számít.

– A magyar kormány szerint az európai parlamenti eljárás a politikáról szól, nem pedig az uniós szabályokról. Az oktatás például nem EU-s kompetencia, az Európai Bizottság mégis megtalálta a módját, hogy valamilyen hivatkozással megtámadja a magyar felsőoktatási törvényt, amely a CEU-t is érinti. Valóban jogi eszközöket használna fel politikai célokra a parlament és a bizottság?

– George Soros más kormányokkal is összeütközésbe került, például az olasszal vagy az izraelivel. Vannak támogatói is, és az európai liberális körök nagyra értékelik az elkötelezettségét. Ugyanezen okból harcolnak Magyarország ellen. Önök újjáépítik az országukat a keresztény civilizáció szabályaira alapozva, fontosnak tartják a nemzetállamot, támogatják a családokat, és elítélik a kommunizmust. A modern demokrácia fejlődésének leírásakor Orbán Viktor egyszer a nem liberális demokráciákról beszélt – több százszor kapott azért szemrehányást. Az Európai Unió fejlődése azonban igazolja az ő leírását, itt ugyanis a nem demokratikus liberalizmus konszolidációjáról van szó. Az EP liberális alelnöke, Sophie in ’t Veld azért bírálta az előző bizottságot, mert nem volt elég „bátor”, hanem túl „jogias” volt Magyarországgal kapcsolatban. Azt mondta, hogy Magyarországot nem konkrét lépések miatt bírálja – tehát nem kézzelfogható igazságról van szó –, hanem az általános törvényhozási orientációja miatt – tehát a demokratikus magyar hatóságok lépéseiért –, és nem szabad a magyar törvényhozást összehasonlítani európai országokéval egyáltalán. Most pedig egy „mechanizmust” akar létrehozni a demokrácia monitorozására, ami kompetenciákat vonna el az Európai Tanácstól, és ezáltal minden kormánytól. Merthogy az alapszerződés szabályai nem elegendők. Mi köze ennek a jogállamisághoz? Nem ez lenne tehát a legjobb példája annak, hogy az uniós hatóságok egyfajta „posztdemokratikus európai liberális társadalom” építésére törekszenek, ahol a hatóságok „bátrabbak”, „kevésbé jogiasak”, de nagyon hatékonyak a demokratikus országok kormányai-ra való nyomásgyakorlásban?

– A magyar migrációs politika folyton előjön ezekben a vitákban. Innen eredhet a nyomásgyakorlás?

– A „bevándorlásizmus”, szóval az erőszakolt bevándorlás, kulcsfontosságú része a jelenlegi uniós hatóságok politikájának. Rá akarják erőltetni Közép-Európára a multikulturális társadalmi modelljüket. A passzív ellenállással elég jól elboldogulnak, hiszen a kormányok váltják egymást, és így az ellenállás is elhal. Nehezebb dolguk van viszont egy olyan kormánnyal, amely nyíltan elutasítja a politikájukat, az európai véleményre hivatkozik, morális befolyása van a közvéleményre más országokban, és mindenekelőtt meggyőzi a saját társadalmát.

– Mi a helyzet Lengyelországgal? Hogy alakulhat az ország elleni uniós eljárás?

– Magyarországot és Lengyelországot nem fogják „kizárni” az Európai Tanácsból, mert a közös fellépésünk megakadályozza az ilyen terveket. Nem fog végigmenni a kiinduló eljárás sem, amely az európai értékek megszegésének „kockázatát” hivatott meghatározni, mivel nincs huszonkét olyan kormány, amelyik ilyen botrányt akar. A Lengyelország elleni eljárás mindeddig nem került elő az Európai Tanácsban. Ráadásul az osztrák és az olasz választások azt mutatják, Európa változik. A másik jel régiónk országainak ellenállása a genderideológiával szemben. A soros elnök Bulgária nem akarja ratifikálni az Isztambuli Egyezményt, ahogy a térség országainak többsége sem. Mielőbb létre kell tehát hoznunk egy nemzetközi egyezményt a családok jogaiért, megerősítendő az együttműködésünket, közös identitásunkat, és Európa erkölcsi hagyatékába vetett hitünket. Ez lehetővé tenné azt is, hogy a közép-európai országok partneri alapon beszéljenek a nyugati tagállamokkal arról, milyen Európát akarunk, mi a közös. Most van itt ennek az ideje.