Durva támadások a holland sajtóban

Kocsis András nagykövet: Természetesen nagyon is érezzük a kettős mércét, Magyarország és Lengyelország ki is van pécézve az európai uniós tagállamok közül

Lovas István – 2018.04.23. 04:28 –

A holland közszolgálati rádióban Eric Smit műsorvezető arra biztatta a vele beszélgető zöldpárti Judith Sargentini holland európai parlamenti képviselőt, hogy ha találkozik Orbán Viktorral, köpje arcon. Sargentini a felelős az e parlament LIBE-bizottságában hamis állítások alapján Magyarországot súlyosan elítélő jelentésért. Kocsis András hágai magyar nagykövet a műsorszolgáltatóhoz intézett, nyilvánosságra hozott levelében kérte, indítsanak fegyelmi eljárást az általa visszataszítónak és udvariatlannak nevezett kijelentés ellen. A nagykövetet erről és a holland sajtó Magyarországot érintő magatartásáról kérdeztük.

Kocsis-András„Egyoldalúak velünk szemben a holland lapok” (Fotó: MH)
– Nagykövet úr, mi jellemzi jobban a hollandiai hangulatot Magyarország irányában: az olyan hollandoké, mint az Orbán Viktor leköpését sürgető közszolgálati rádiós, a leköpésre kért Judith Sargentini, Frans Timmermans uniós bizottsági alelnök, elődje, Neelie Kroes, Sophie in’t Veld, az Európai Parlament liberális frakciójának alelnöke, vagy Mark Rutte miniszterelnök, aki Orbán Viktornak a választási győzelem alkalmával küldött gratuláló levelében együttműködést szorgalmaz a két ország között?

– Ez egy rendkívül összetett kérdés, amivel indulunk. A konkrét üggyel kezdem. Ez az interjú április 14-én, szombaton hangzott el a rádióban. Én akkor hétfőn megtettem a tiltakozást a holland közszolgálati rádió felé, amit ugyanígy nyilvánosságra is hoztam, és az én reakcióm is nyilvánosságot kapott. Ami a holland átlagembert, illetőleg a holland közvéleményt illeti, nyilvánvaló, hogy akik reagáltak, azok egy zártabb körből valók. Nyilván voltak olyanok, akik azt mondták, hogy ez a szólás-szabadságba beletartozik, és gyakorlatilag ezt el kell fogadnunk, le kell nyelnünk, és jó lenne, ha Magyarország is ugyanígy működne, de őszintén szólva én azt tapasztaltam, hogy…

– Bocsásson meg, hogy közbevágok, de ugyanezek ugyanígy reagálnának, ha a Kossuth rádióban biztatnának egy magyar politikust a holland miniszterelnök leköpésére?

– Nyilvánvalóan ezek a kommentek a szólás és a média szabadságára vonatkoztak, de a kommentelők többsége azt mondta, hogy bármennyire is tiszteli az újságíró munkásságát, aki két hónappal korábban kapta meg Hollandiában az „Év újságírója” díjat, ez nem fér bele. És ez volt a kommentek túlnyomó többsége. Nyilván ez is a leképződése a holland társadalmi reakcióknak, és talán az is jellemző, hogy amit a holland sajtóban látunk mind a magyar választásokat közvetlenül megelőzően, mind a választási eredményt követően, az túlnyomórészt elsöprően negatív jellegű megnyilvánulás.

– Az Ön által elmondottak a közösségi fórumokon olvasható reagálásokat ismertetik. És mi volt a helyzet a médiában?

– Nem láttam a holland médiában állásfoglalást. Csak kommentár nélküli beszámolókat. Amikor a kommentekről beszéltem, azok Twitter-bejegyzések voltak. Egyébként az újságíró Twitter-bejegyzése alatt voltak túlnyomórészt ezek a megjegyzések.

– A holland sajtó az egészét tekintve ugyanolyan, mint nyugat-európai társai? Vagyis hazugságokkal, ferdítésekkel üti-vágja a mindenkori jobboldali magyar kormányokat?

– A többi nyugat-európai sajtóval nem feltétlenül tudom összehasonlítani, de nagyjából helytálló az a megállapítás, hogy rendkívül egyoldalú a magyar álláspont iránt, és inkább negatív, valamint nagyon nehéz a saját álláspontunkat átvinni. Ami azért is furcsa számomra, mert folyamatosan azt hallom, hogy meg kell hallgatni a másik felet. Egyébként a holland társadalom alapvető modellje az úgynevezett „polder-modell”, vagyis hogy az összes felet meghallgatjuk és a véleményét figyelembe vesszük. Ugyanakkor én azt tapasztalom, hogy a holland sajtó részéről ez nem működik.

– Hol marad az újságírószakma egyik alapkövetelménye, a tények ellenőrzése, ha Magyarországról írnak?

– Nagyon ritkán találkozom kiegyensúlyozott tudósítással. Napi rendszerességgel jelennek meg az ilyenfajta cikkek, úgyhogy már azt csináljuk, hogy csak az igazán kirívó eseteket tesszük szóvá, de csak a legritkább esetekben adnak teret a magyar kormányzati álláspontnak. Például egy nagy múltú országos napilap konkrétan azt válaszolta nagyköveti levelemre, hogy köszönik, de nem kíváncsiak rá.

– Nem véletlenül a magára oly büszke NRC Handelsbladról van szó?

– De igen.

– Ha már konkrét esetekről van szó, tudósít még Budapestről az a Runa Hellinga, aki Trouw című napilapjában 2000 márciusában azt hazudta, a kormánypárti Napi Magyarország azt javasolta, Vásárhelyi Mária bőréből készítsenek lámpaernyőt? Ő még tudósítgat Budapestről?

– Igen.

– Lámpaernyősen vagy visszafogottabban?

– A kritikus tudósítások megvannak. Az említett cikkét nem ismerem. De tény, hogy kritikus hangvételű cikkeket ír Hellinga asszony Magyarországról. Volt olyan, amikor ezt szintén szóvátettem a Trouw szerkesztőségének, és ők le is hozták a reakciómat. Az is tény, hogy a százötven szavas válaszadási korlát eléggé behatárolja reagálási képességünket.

– Ön szerint melyik egyszínűbb, a magyar vagy a holland média? Nálunk megjelenhet egy vezető balliberális újságíró tollából, hogy dögöljön meg a kormány, miközben az „orbánisztáni diktatúra” állítólag egyenirányított sajtójának túlnyomó része alázatos tisztelettel beszél a NATO-ról, Merkel kancellárról, nem egyszer kérve, hogy rugdalja meg a magyar kormányt, és persze imádja Hollandiát is.

– Ha megengedi, a magyar médiát nem elemezném. Ami a holland médiát illeti, Magyarországgal kapcsolatban rendkívül egyöntetűen egyoldalú. Mint említettem, a mi álláspontunknak sem adnak teret. Ez már nagyon hosszú idő óta így van. De Lengyelországgal szemben ugyanez a helyzet. A kettős mércét nagyon is érezzük. Magyarország és Lengyelország, hogy úgy mondjam, ki is van pécézve az európai uniós tagállamok közül.

– Budapest tele van külföldi tudósítókkal. Hány magyar tudósító dolgozik Hágában?

– Egyetlen magyar hágai tudósítóról sem tudok.

– Bocsánat a fantáziakérdésért, de mi lenne, ha akadna egy dúsgazdag jobboldali, konzervatív magyar milliárdos, aki meg akarná venni az egyik vezető vagy nem vezető holland kereskedelmi tévéállomást vagy napilapot?

– Erre nagyon nehéz válaszolni.

– Úgy gondolja, hogy lesz bármilyen foganatjuk az Ön által kezdeményezett fegyelmi lépéseknek Eric Smit, az Orbán Viktor arcul köpésére biztató „Év újságírója” ellen?

– Hétfőn fordultam a közszolgálati műsorszóróhoz, és szerdán kaptam egy választ a tartalomszolgáltató szerkesztőségétől, amelyet egyébként a holland sajtóban is lehoztak. Ennek az a lényege, hogy el fognak beszélgetni az újságíróval. Úgy gondolom, ez a maximum, amit a nyilvánosságnak szánnak. Nem hinném, hogy ennél tovább mennének, vagy ha lesz is bármilyen lépésük, akkor azt nyilvánosságra hoznák.

– Befejezve a beszélgetésünk elején említett levéllel, amelyet Rutte miniszterelnök küldött Orbán Viktornak, úgy gondolja, szélesedik az együttműködés a jövőben az országaink között?

– Annak ellenére, ami a sajtóban megjelenik a két ország között az illegális migrációt illetően eltérő megítélésről, számos kérdés van, amelyben teljes az egyetértés a kormányaink között, csak ez kevés figyelmet kap. Nekem az is nagyon furcsa, hogy a magyar gazdaság igen pozitív állapotát teljesen elhallgatják a holland médiában. Ez azért nagyon fontos a kétoldalú kapcsolatainkban, mert a holland kormány ugyanazt vallja, mint a magyar. Tehát ez a rendkívül szigorú fiskális politika nyilvánvalóan számukra is kedvező. Ők is ugyanezt szorgalmazzák az Európai Unión belül. Ez az egyik közös téma. Nyilván a külső határvédelmet illetően már ők is felismerték, és a fősodratú európai politika is már befogadta azt az általunk évek óta hangoztatott axiómát, hogy ezzel kell kezdenünk. Ez szintén teret nyert a holland politikai gondolkodásban. Ugyanúgy fontosnak tartják, hogy a gazdasági migránsokat nem tudja már Európa befogadni. Ők is igyekeznek a hazatérésüket jogszabályi szinten elősegíteni. Nyilván a Brexit kezelésében is egyetértünk abban, hogy fontos az uniós egység és hogy együtt szólaljunk meg a tárgyalások során. De a holland média pozitív témákkal nem foglalkozik.


Soros-szál „az Év újságírójánál”

Eric Smitet nemrég tüntették ki Hollandiában az „Év újságírója” díjjal. Az nyilván a véletlen műve, hogy március 3-án egy 17 nyomtatott oldal terjedelmű interjút készített az általa főszerkesztett holland pénzügyi portálon Maróy Ákossal, a George Soros által támogatott Átlátszó.hu hírportál egyik alapítójával. Ebben elmondta, a múlt év végén Maróyt a saját lakásában látta vendégül.