Narancsvidék

Diplomát egy kicsivel nagyobb városban, megyeszékhelyen szereztem, ahogy más vidéki és Budapesten született vagy akkor éppen lakó évfolyamtársaim, akikkel békésen megfértünk a kollégiumban, és a vonaton is egymás mellé ültünk. Sőt egymás homlokát is fogtuk a sokadik sör után. Utána Pestre kerültem, azóta itt dolgozom, sokáig itt is laktam, most az agglomerációban, bár még mindig itt dolgozom.

Közben lettek más rokonaim és barátaim más vidéki településeken, és ahogy otthon is – értve ezalatt szülő- és lakóhelyemet –, úgy mellettük sem rohant el az idő. Ismerik minden említett helyen az internetet, még az idősebb korosztály is naponta használja, nem a Kossuthot hallgatja éjjel-nappal, és nem a királyi tévét bömbölteti álló nap, mert a kábelszolgáltatók őket is behálózták, és száz csatorna közül választhatnak, s a nagymamám még az ATV-t is nézi. Eligazodnak a Facebook útvesztőiben, telefonjaikon internet-előfizetéssel és annyi applikációval, hogy még az ötödik kerületben is megirigyelnék.

Barátaim és rokonaim különbözőfélék. Van, aki egyszerű munkásember, de ha fémmunkáról van szó, nem ismer akadályt, néhány kisebb szabadalma is van, de azokkal nem dicsekszik, megteszem helyette én. Más a fával van baráti viszonyban, és ha nekiáll fúrni-faragni, nem azt mondja három nap után, hogy fogpiszkáló lesz belőle, ha el nem rontja, hanem olyan árat mond rá, hogy eláll tőle az ember szava. És gyakran eláll, mert sokan keresik, és dicsérik amit csinál – egyszer például díszdobozt is a pápának. Más nagy cégnek könyvel, milliárdok felett rendelkezik, kívülről tudja az összes adózással kapcsolatos jogszabályt. Van, aki a határt védi, más szörpöt és teát készít, de olyat, hogy kartonszámra rendelik tőle a pesti népek, sőt ha nagyon kell nekik egészséges és biominőségű termék, akkor még utazni is hajlandók érte nem keveset. Megint más a gyógy- és fűszernövénypiacot ismeri, de nem csak itthon és nem csak Európában, hanem szerte a világon, megint más az uniós pályázatok útvesztőiben igazodik ki, még Ariadné fonala sem kell neki, anélkül is legyőzi a nagy vízfejű brüsszeli Minóta­uroszt, és megszerzi a támogatást. Vannak, akik bankban, pénzintézetben dolgoznak alsóbb és legfelsőbb szinteken, vannak, akik még a borászkodásba, pálinkakészítésbe, sőt a sörfőzésbe is belekóstoltak, és ha az ember belekóstol abba, amit főztek, akkor nem egy pohárral kér még.

És vannak gazdálkodók is, akik nem csak maguknak termelnek, hanem az okos pestieknek is, akik közül sokan még a kínai fokhagymát sem képesek megkülönböztetni a magyartól. És a gazdálkodók otthon vannak a biokémiában, a talajtípusokban, ismerik azok összetételét, makro- és mikroanyag-tartalmát, és röhögnek az önvezető autókon, mert az ő traktoraik és egyéb mezőgazdasági gépeik évek óta műholdas navigációval járják a földeket – egyedül. És vannak olyanok is, akik mindezeket tanítják, és minden mást is tanítanak, nyelveket is, és tudnak focizni, kézi- és röplabdázni, még egy iron man is van közöttük.

Sokfélék, gondolkodnak, szavaznak meggyőződésük szerint, és nem fújnak a fővárosra, de időnként – egy jó részük legalábbis – narancsba borítja az országot. És persze vannak Budapesten élő rokonaim és barátaim is, de ők már tudják mindezt. Meg azt is, hogy a nem fővárosban élők is gondolkodnak, mint a napokban a világnak mellékelt ábra mutatja – és agrárpéldánál maradva –, meglehetősen éretten.

És az ellenzék értelmesebb része most őket akarja learatni. Nehéz dolguk lesz, bele kell szokniuk a munkába.