Szmájli helyett valódi érzelmek

Mindig a felnőtt társadalom a minta az új generáció számára, ezért a szakemberek tapasztalata szerint kifejezetten nagy károkat okoz a celebkultusz és a bulvármédia

Velkei Tamás – 2018.04.16. 00:55 –

Megdöbbentően gyakori a mai fiatalok kö­rében az öngyilkosság gondolata, hetente legalább öt-hat esetben hívják fel a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány munkatár­sait azzal, hogy „jobb lenne meghalni!” – tudta meg a Magyar Hírlap. Sajnálatosan nő a kortárs bántalmazások, az úgynevezett cyberbullying esetek száma, amelyek elől nem tudnak elmenekülni gyermekeink. A serdülőket egyre korábban kezdi érdekelni a nemi élet, és durvábban is fogalmaznak a szexszel kapcsolatban. Szexualitásukra nagyon károsan hat a könnyen hozzáférhető, ingyenes, internetes pornó.

Kék Vonal 20180416 Elérhető segítség. A fiatalok azért fordulnak a Kék Vonalhoz, mert sokszor könnyebb ismeretlenül beszélgetniük valakivel,  mint a pedagógusok többségével vagy éppen a szülőkkel (Fotó: Hegedüs Róbert)

–  Most hol vagy?
–  A játszótéren.
–  Milyen gyakran mész le a játszótérre?
–  Minden délután. Próbálok minél tovább itt maradni.
–  Miért?
–  Mert anyáék otthon folyton veszekednek.
–  Min veszekednek a szüleid?
–  Mindig a pénzen.

A fenti beszélgetés egy elképzelt párbeszéd, amelyet a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány munkatársai folytattak le egymás között, felkészülve a várható éles helyzetekre. A példa sem légből kapott, a civil szervezet anonim hívható segélyvonalán ilyen és ehhez hasonló problémákkal fordulnak a fiatalok az alapítvány önkénteseihez.

Ellátogattunk az alapítvány központjába, hogy anonimitást kérő munkatársaikkal, „Sárával”, „Máriával” és „Zoltánnal”, valamint a civil szervezet szakmai vezetőjével, Reményiné Csekeő Borbálával beszélgessünk arról, mi foglalkoztatja manapság leginkább a gyermekeinket, amiről velünk, szülőkkel nem mernek vagy akarnak beszélgetni.

A fiatalok azért fordulnak a Kék Vonalhoz, mert sokszor könnyebb ismeretlenül beszélgetniük valakivel, mint az alá-, fölérendeltségi viszony miatt a pedagógusok többségével, a szülőkkel meg „eleve”. Az is könnyebbséget jelent a fiatalok számára, hogy náluk van a nyomógomb, akkor szakítják meg a beszélgetést, amikor akarják. Fontos számukra, hogy ők irányítsák a beszélgetést, a témát, a tempót.

Zoltán elmondja: a mai fiatalok (online) kapcsolatai villámgyorsan kezdődnek és érnek véget, majd születnek később újabbak és újabbak – a tempó hatalmasat változott. A Messenger-korszakban a gyermekek lényegében huszonnégy órás multitaskingban (több online tevékenység párhuzamos végzése) élik az életüket. A digitális térben otthonosan mozgó fiataloknak azonban nehéz kimozdulniuk a való világba, keserves igazi kapcsolatot építeniük, és gyakran teszik fel a kérdést maguknak, illetve az alapítvány munkatársainak: hogyan ismerkedjek?

Ugyan sok mindent tudnak belevetíteni egy-egy kapcsolatba, ám ez csak részben a digitális tér sajátossága, a lényeg ma is az, mint régen: a fiatalok szeretetre, kapcsolatokra vágynak. A felületek azonban meg-gyorsítják a folyamatot, kisebb az erőfeszítés, azonnali az impulzus, ami nagy csapdákat is rejt. „Mi és ők mást érzünk kapcsolatnak, de ez így volt a Messenger-korszak előtt is. A felület, az eszköz változott, a dinamika viszont nem, hasonlóan bizonytalanok voltunk serdülőként, mi, mai felnőttek is” – állapítja meg Csekeő Borbála.

A felület fontosságát azonban nem érdemes bagatellizálni. A profilkép mögé ugyanis könnyű a gyerekeknek ideált képzelni, ami az online tér sajátossága. Értelemszerűen ez veszélyeket is rejthet magában, hiszen előfordulhat, hogy a profil mögé rejtőzve egy felnőtt akar a fiatalok bizalmába férkőzni. Ha a gyermeket nyomasztja valami a viszonnyal kapcsolatban, beszéltetni kell. Például gyanús lehet, ha a másik fél az első randira a lakásán vagy egy elhagyatott helyen akart sort keríteni, ilyenkor megkérdik a fiatalt, tud-e valaki a találkozóról – a feladat, hogy bolhákat ültessenek a gyermek fülébe, mondják beszélgetőpartnereink.

Mindig a felnőtt társadalom a minta a gyerekek számára, ezért a szakemberek tapasztalta szerint nagy károkat okoz a celebkultusz és a bulvármédia, mert azt a tévképzetet keltik a gyermekekben, hogy tanulás és tudás nélkül, pusztán maguk mutogatásával érhetnek el hosszú távú sikereket, lehetnek gazdagok. Így viszont nehéz a fiatalokon számon kérni, hogy érzik-e az intimitás határait.

Rendkívül sok bonyodalom származik például az úgynevezett „útra kelő” fényképek miatt. A fiatalok a Snapchaten abban a hitben küldenek egymásnak magukról, másokról erotikus, „béna” vagy ciki képeket, hogy a rendszer – működéséből adódóan – törli a képeket. Megfeledkeznek viszont arról, hogy képernyőmentéssel tárolható a telefonon bármilyen, az eredetivel megegyező felvétel. Sajnos szüleiktől sem láthatnak sokszor jó példát, egyrészt mert a szülő is pont arra és ugyanúgy használja a programot, másrészt a gyermekek gyakran sokkal jobban értenek e felületek használatához, mint szüleik.

Természetes a fiatalok számára, hogy a szexuális problémáikat sem a szüleikkel osztják meg, ebben nincs változás a korábbiakhoz képest, inkább a problémák módosultak. Egyre korábban kezdi őket érdekelni a nemi élet, és durvábban is fogalmaznak a szexszel kapcsolatban. A tabuk esetükben talán már kevésbé tabuk. A szexualitásukra nagyon károsan hat a könnyen hozzáférhető, ingyenes, internetes pornó, állapítja meg Sára. Hiszen ha a pornó a minta, akkor hogy fogjon hozzá a fiatal a valóságban egy randevúhoz, nem követheti az ott látott metódust?! Igyekeznek párbeszédbe vonni a fiatalokat, és rávilágítani, a mesében a királylány miért a lovagot választja. A beszélgetés esélyt nyújthat ahhoz, fejti ki Mária, hogy egy tizenéves belássa, a pornó álvilág, nem egyenlő a valósággal.

Annál inkább a szuicid ideák. Megdöbbentően gyakori ugyanis a fiatalok körében az öngyilkosság gondolata, hetente legalább öt-hat alkalommal hívják fel a civil szervezetet azzal a gyerekek, hogy „jobb lenne meghalni!” Az ilyen gondolatig azonban mindig hosszú út vezet, ezért (is) fontos figyelnünk arra, mi történik gyermekeinkkel. Természetes ebben a korosztályban az érzelmi hullámvasút, de ha akkor éri kudarc a fiatalt, amikor épp a gödör alján tart, megfordulhat ilyen ijesztő gondolat a fejében. „A jobb lenne elmenni” ötlet mindig azt a bizonyos utolsó cseppet jelzi – mondja Zoltán. Az is előfordult már a szervezetnél, hogy munkatársainak sikerült közbeavatkozni és megakadályozni, hogy egy megkezdett öngyilkosság tragédiával végződjön.

Nő a kortárs bántalmazások, az úgynevezett cyberbullying esetek száma. A folyamatosan zajló „cyberbuli” miatt a korábban a való életben lerendezett konfliktusok kulminálódnak, és a kibertérben ma már a nap huszonnégy órájában érik a sértettet támadások, amelyek elől nem lehet elmenekülni. A gyermek folyton arról olvas, hogy ki, miért és mennyire utálja. Ráadásul a közönség is nagyobb az interneten, a Youtube-on bárki láthatja, véleményezheti a róla készült összeállítást.

A speciális világhálós közösségek (például a Viberen vagy a Messengeren) létrejötte miatt a probléma a felnőttek előtt rejtve marad, hiszen nem tudnak a fiatalok által használt csatornákon folyó konfliktusokról, a legtöbb esetben hozzá sem férnek. A támadók pedig gyakran nem is érzik „gáznak”, ha kiírják valamelyik közösségi felületre: „XY köcsög”. Itt kell megjegyezni, hogyha a hívó lemond az anonimitásról, a szervezet munkatársainak lehetőségük nyílik a követésre, illetve értesíthetik a család- és gyermekjóléti szolgálatot vagy akár a hatóságokat, illetve megadhatják egy pszichológus elérhetőségét. Az évi negyvenezer hívásból nagyjából száz esetben fordulnak ehhez az eszközhöz; a Kék Vonalnál ilyen esetekben addig „nem hagyják békén” az ellátórendszert, amíg nem áll be pozitív változás az ügyben.

Ha a gyermek kéri, folytathatja ugyanazzal a segítővel a beszélgetést, fontos ugyanakkor, hogy ne a személyes bizalmon múljon, mikor kér segítséget a serdülő, hanem bármikor, bárkit felhívhasson a Kék Vonalnál. Több szem többet lát – vallják a szervezet munkatársai. A civil szervezetnél ezért sem törekednek arra, hogy a fiatalok barátjává váljanak, de bevallják, ezt sokszor nehéz megállni. Az azonban elengedhetetlen, hogy a gyerekek nyelvén beszéljenek, ismerni kell a világukat, amely folytonos változásban van.

A legfontosabb, hogy az ügyelők tudjanak jól kérdezni, persze gyakran még így is előfordul, hogy nem értik, mit akar közölni a gyermek, de ez nem is baj, megkérdezik, mit jelent a kifejezés. Fejtse ki például, mit jelentett neki, ha kapott egy halálfejes szmájlit. Nagy problémája a mai fiataloknak, hogy nem tudnak beszélni önmagukról szüleiknek, tanáraiknak, barátaiknak, nem tudják verbalizálni a problémájukat – a Kék Vonalnál azonban bátorítást kaphatnak, hogyan fogjanak hozzá. A digitális térben a legtöbbször ugyanis egy szmájli (mosolygós fejecske) is elég, de a való világban el kell mondani szavakkal, mi foglalkoztatja őket. Ezért már az is nagy segítség, ha megtanulják megnevezni az érzelmeiket, hangsúlyozza Zoltán.