Bogár LászlóEladó az egész világ

Aki a pénzt ellenőrzi, a globális cserék egész rendszerét ellenőrzi, és anélkül lehet a világ teljhatalmú ura, hogy bárki ellenőrizné

Bogár László – 2018.03.12. 02:19 –

Az elmúlt évszázadok, talán évezredek során sokan megpróbálták már megfejteni azt a sötét talányt, amit a pénz misztériumának nevezhetnénk. Ami miatt most én is erre vállalkoznék, az az, hogy megjelenni látszik mostanában a pénznek egy eddig nem létező, sőt eddig nem is értelmezhető változata, a kripto-pénz, vagyis kialakulóban van a tökéletesen titkosított globális hatalompénzek eddig ismeretlen világa.

A pénz már sokszor változott, sokszor jelent meg újabb és újabb öltözetekben, és mivel e változások mögött mindig az adott társadalmak tektonikai mélységekben lezajló mozgásai húzódtak meg, okkal tételezzük fel, hogy most is erről van szó, és ezért lenne érdemes eltöprengeni azon, hogy mi is az, ami most a lejátszás-technikai felszínen végbemegy, és ami még fontosabb, milyen mélyrétegbeli elmozdulásokat jelez mindez.

Ahogy minden élőlény anyagcserét folytat, úgy a társadalom „teste” is a cserék szakadatlan áramlása közepette teremti újra önmagát nap, mint nap.

A csere legegyszerűbb ősi változata a közvetlen termékcsere volt, ám a látszat ellenére ez korántsem volt egyszerű, mert meg kellett találnia egymást azoknak, akik olyat tudtak kínálni, amire a másiknak szüksége volt. Lassan kiderült azonban, hogy „egyszerűbb” lenne a cserét kettébontani, úgy, hogy először mindenki odaadja a feleslegét „valamiért”, amiért aztán később hozzájuthat ahhoz, amire neki van szüksége. És ebből a valamiből, ebből a szimbolikus áruból, amire mindenki elcserélte javait, keletkezett a pénz.

Ám ez a csererendszer kizárólag a kölcsönös hitre és bizalomra épülhetett. Persze ez a hit és bizalom már a régi időkben sem tudott kizárólag az erkölcsi talapzatra épülni, ezért a kialakuló első birodalmak a jog, a törvények kényszerítő erejével is igyekeztek erősíteni a társadalmak pénzbe vetett hitét, bizalmát. A kialakuló kapitalizmus elképesztő gyorsasággal növekvő csererendszere olyan mértékben fokozta az arany iránti éhséget, amit azzal sem lehetett csillapítani, hogy az európai fehér ember „bevándorló terroristaként” végigrabolta az aranyért az összes Európán kívüli civilizációt.

Kialakultak azok a nagy globális hálózattá, „blokkokká” szerveződő rendszerek, a bankok, amelyek arról a kis asztalkáról kapták a nevüket, ahol az első pénzváltók bonyolították le üzleteiket. Ők aztán egyre inkább olyan „papírokkal” kezdték helyettesíteni az aranypénzt, amelyek mögött az egyszerű földi halandók számára egyre átláthatatlanabb globális pénzhatalmi rendszer jött létre. Az uralkodó „beszéd-hatalmi” rendszer szuperstruktúrái szánakozó mosollyal legyintenek azokra, akik holmi „összeesküvéselmélet-gyártással” próbálják megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Vagyis azt, hogy ha egyszer egy teljesen ellenőrizhetetlen globális hatalmi szerkezet ellenőrzi a világ egész csererendszerét, a világ „anyagcseréjét”, akkor vajon ki és hogyan ellenőrizhetné ezeket az „ellenőröket”.

Mert aki a pénzt ellenőrzi, az a globális cserék egész rendszerét ellenőrzi. És aki a globális cserék rendszerét ellenőrzi, az a világ egész anyagcseréjét, önújrateremtési folyamatát ellenőrzi. Vagyis anélkül lehet a világ teljhatalmú ura, hogy bárki választaná vagy ellenőrizhetné. Márpedig a liberális demokrácia kényes ízlésű urai ezt egyszerűen csak diktatúrának szokták nevezni.

Persze csak akkor, ha ezt a diktatúrát esetleg éppen velük szemben valaki más akarná gyakorolni. És mint a legutóbbi, következ­ményeit tekintve most már egészen bizonyosan a legsúlyosabb globális kárt okozó 2007–2009-es pénzügyi válság is megmutatta, a világnak jó oka van a gyanakvásra. Különös tekintettel arra, hogy az eltelt évtized során senki semmit nem tudott és/vagy akart-e globális pénzhatalmi rendszer részéről nyilatkozni arról, hogy ezeket a világ pénzrendszerének összeomlását kis híján előidéző örvényléseket ki és hogyan okozta, illetve az okozott sok tízezer mil­liárd dolláros nagyságrendű károkat ki és hogyan fogja megtéríteni a világ vesztes többségének.

Az elmúlt évtized során elképesztő gyorsasággal feltörő globális „kriptopénzek” radikálisan megváltoztathatják ezt a helyzetet. Ezeket a pénzeket ugyanis senki nem tudja ellenőrizni, mert, kihasználva az elektronika és informatika legújabb vívmányait bárki képes e globális hatalompénzek létrehozására. A kriptopénz lényege, hogy egy senki által nem ellenőrizhető globális pénzautomatizmust hoz létre. Talán úgy lehet mindezt ábrázolni, hogy ez egy korlátlan és korlátozhatatlan globális részvénytőzsde, ami, ha valakinek „bejön”, akkor hatalmas vagyont gyűjthet, de persze mindent el is veszthet ezen a dupla vagy semmi játékon.

A már eddig is létező kockázati tőkéhez hasonló egy kicsit, azzal a különbséggel, hogy ott azért vannak törvények, szabályok, itt azonban nincsenek, és a rendszer logikájából eredően nem is lehetnek. A pénz ezzel mindentől eloldja magát, Mammon közvetlenül is megjelenik. Eddig csak evilági pénzhatalmak voltak, de itt már közvetlenül megmutatja magát maga a Pénz-Isten, vagy Gounod Faustjának logikáját követve a Pénz-Sátán, aki örül, mint Mefisto rondójában hallhatjuk. Nincs közösség, nincs érték, nincs erkölcs, nincs emberség, csak hideg gépi automatizmus és automata ember, globális „minimálén”. Nem az ember használja a pénzt, hanem egy transzcendens, most már valóban örökre és végleg ellenőrizhetetlen, kozmikus pénzhatalom pénze használja az embert.

Ahogy Heidegger mondaná, befejeződni látszik a létező létből való végleges kiszakítása.