Jobbágyi GáborKorrupcióról és kampányról

A múlt év nyarán fogadalmat tettem, hogy a választásokig nem szólalok meg közügyekben

Jobbágyi Gábor – 2018.03.12. 02:18 –

Ennek fő oka az ellenzék gátlást és erkölcsöt nem ismerő hazugságkampánya és fenyegetései voltak, s úgy véltem, erre a színvonalra kívülállóként nem szabad lesüllyedni.

Most azonban kénytelen vagyok megszólalni.

Először a korrupciós vádakról. Korrupcióról könnyű beszélni, bizonyítani viszont nagyon nehéz. Ennek oka, hogy nem csak a pénzt kapó fél, hanem alapesetben a pénzt adó is bűnös, arról nem beszélve, hogy mindkét félnek előnyös, mivel egyikük gazdagodik, a másik előnyt kap – a társadalom és az állampolgárok rosszul járnak. Ezért van az, hogy bármely ország választási kampányában nagy hangsúlyt kap a korrupcióellenes küzdelem, az esetleges győzelem után viszont a helyzet lényegesen nem változik.

Ezzel nem azt akarom állítani, hogy nincs korrupció. Biztos van. Fontos azonban azt látni, hogy általában az ellenzék konkrét ügyet, konkrét személyt nem említ. Ennek jó oka van. Ha a vád kipukkad akár a nyomozás, akár a bírósági eljárás során, a sértett fél hamis vád miatt eljárást indíthat. Magam részéről két konkrét, a jelenlegi kormányhoz köthető ügyről tudok; Mengyi Roland s egy NAV-tisztviselő ügyéről, mindkét eljárást a jelenlegi hatalom köreiből kezdeményezték. Ezért az ellenzék részéről „maffiaállamról” beszélni teljesen megalapozatlan. (Itt szeretném megemlíteni, hogy a Százak Tanácsa – amelynek tagja vagyok – állásfoglalást adott ki, amely számos pozitívum mellett, a hibák között a korrupciót is felsorolta, határozott tiltakozásom dacára. Ennek ellenére nevemet feltüntették az aláírók között.)

A balliberális oldalhoz viszont horribilis összegű, zűrzavaros ügyek tömege köthető. Kezdhető a Németh-kormány által minden jogi háttér nélküli vadprivatizációval, majd privatizációval, amelynek során a nemzeti vagyon jelentős része külföldi és magánkézbe került potom áron. Ezt követték homályos, hatalmas anyagi hátterű ügyek, melyeknél felmerülhet a hűtlen vagy hanyag kezelés, illetve ezekkel összefüggésben a korrupció. A balliberális oldalhoz kötődően lehet a teljesség igénye nélkül utalni a 4-es metróra, a Nyugati pályaudvar melletti nem létező kormánynegyedre, amelyre tizenkétmilliárdot költöttek, a Simon- és a Czeglédy-ügyre, az Andrássy úti paloták értékesítésére, a Sukoró-, a Zuschlag- és Wiest-ügyre. Ezek között vannak jogerősen lezárt vagy nyomozati szakban lévő ügyek, s olyanok, ahol nem indult eljárás, de komoly a feltételezés, hogy lehetne bennük korrupciógyanút emlegetni. Ám ezen esetek felett a balliberális oldal lazán átsiklik, említésre méltónak sem tartja, maximum koncepciós pert emleget, anélkül, hogy tudná, hogy ez mit is jelentett.

Marad napjaink fő slágere, az Elios-ügy. Itt a következőkről nem tesz említést a balliberális oldal. Az EU illetékes bizottsága 2014-ben készített egy tervezetet, amely a mai napig nem vált véglegessé és elfogadottá. A Legfőbb Ügyészség nyomozást indított az ügyben, amelyet vádemelés nélkül megszüntettek. Kérdezem tisztelettel, akkor miről beszélünk Elios-ügyben? Le nem zárt európai uniós vizsgálatról, megszüntetett nyomozásról nem, de arról sem, hogy a vizsgált időszak jelentős részében Simicska Lajos volt a cég meghatározó, többségi tulajdonosa.

S most az egészségügyről és az oktatásról. Mindkét területen kétségtelen, nem rózsás a helyzet. Nemcsak nálunk, hanem egész Euró­pában. Például Németországban már gyakorlatilag nincs német ápolónő és orvos. Az egészségügyre fordított kiadások csökkennek, a rendszer lepusztulóban van. Az egészségügyiek onnan az Egyesült Államokba mennek, lényegesen magasabb bérekért és jobb munkakörülményekért. Helyüket kelet-közép-európaiak és indiaiak foglalják el. A legkönnyebb kivonni a költségeket az egészségügyből és az oktatásból, mert a negatív hatások csak évek múlva jelentkeznek. Ezt a gyakorlatot a baloldal az elmúlt hatvan évben tudatosan gyakorolta. Viszont 2010 után nálunk történt az unióban az egyik legnagyobb arányú intézményfejlesztés és béremelés, ezért a gondok enyhültek.

Európában évtizedek óta tart a társadalom tudatos elhülyítése, ennek világos jegyei láthatók a kultúrában és az oktatásban is. Cél az önálló gondolkodásra képtelen embertömeg kialakítása a balliberálisok igényei szerint. Be kell látnunk, a folyamat nem kis részben sikeres az egész kontinensen. Kollégáimmal minden évben megállapítjuk, hogy minden évben gyengébb a felsőoktatásba kerülők alapképzettsége, tanulási képessége. Ennek több oka van, és a rendszer hibáit nem lehet néhány év alatt kijavítani. Nyugat-Európában egy végletekig leegyszerűsített liberális ideológia által vezérelt történelmet és irodalmat tanítanak, ezért az általános műveltség szintje ott is nagyon lecsökkent. Ugyanakkor a diákjogok maximálisra nőttek, állandó kritikákat fogalmaznak meg a rendszer, az intézmények és a tanárok nagy része ellen. Az, hogy konkrétan mit akarnak, általában nem derül ki azon túl, hogy a liberális elvek szerint a fő cél, hogy a „tanulók jól érezzék magukat az iskolában”.

A cél tehát mindenhol és mindenkor az egészségügy és az oktatás állandó kritika és nyomás alatt tartása – miközben a jelenlegi állapotok nem kis részben a balliberálisoknak köszönhetők. Aki ez ellen tenni akar, akár intézményi, állami, akár egyéni szinten, azt komoly támadás éri.

S most néhány szó az ellenzéki ígéretcunamiról. Jöhet az adócsökkentés, a béremelés, a nyugdíjemelés, a rezsicsökkentés, a tizenharmadik havi nyugdíj, a devizahitelesek eredeti árfolyamon való kárpótlása, európai bérunió. Szépen hangzik, de a balliberális megvalósítás a gyakorlatban rosszul sikerül. Medgyessy Péter 2002-ben bejelentett egy ötvenszázalékos béremelést, amelynek azonban nem volt hosszú távon fedezete. Rövid idő múlva jött az államcsőd, amelyet csak horribilis IMF- és EU-hitellel lehetett orvosolni. A tizenharmadik havi nyugdíj is kétséges, mivel ők szüntették meg, s Lendvai Ildikó is többször, lassan kijelentette: „nem lesz gázáremelés”, mégis tizenötször emelték az árát. És arról most sem beszélnek, mi e gyönyörű ígéretek fedezete.

Mindenki Fletója 2006 januárjában általános adócsökkentést ígért és foglalt törvénybe, majd jött az őszödi beszéd, minden következményével együtt („Elkúrtuk, nem kicsit, nagyon”). Ezután adócsökkentésről nem, csak adóemelésről volt szó. Fletónk nemzetközi ámokfutásáról is essék egy-két szó. Mi már megszoktuk, hogy havonta új reformtervekkel áll elő, amikből soha nem lesz semmi, de elhatározta, hogy ötleteivel az uniót is „megmenti”. Reformtervet készített, amit az EU-csúcs előtt sajtótájékoztatón ismertetett – ami egyébként a szabályok szerint tilos –, majd beviharzott az ülésre, és ott is előadta „megmentési tervét”. Sarközy francia elnök erre röviden el- és kiutasította. Fletónk amilyen gyorsan be, olyan gyorsan kiviharzott, felült az első repülőre, s hazarepült. Kínos! Akárcsak az Angela Merkellel folytatott tárgyalások után a kancellár nélküli sajtótájékoztató, ahol kijelentette, hogy mindenben megegyeztek. Kár, hogy egy nap múlva a kancellár közölte, semmiben nem állapodott meg Gyurcsányal.

A jelenlegi kormány kampánypolitikából hiányolom, hogy a jogos és fontos illegális bevándorlás elleni küzdelem mellett nincs szó a balliberális oldal 2002 és 2010 közötti tevékenységéről, jelenlegi beválthatatlan ígéreteinek dömpingjéről, miközben a kormány saját 2010 és 2018 közötti komoly sikereiről és eredményeiről nem szól. Eredményeire büszke lehet a kormány, a Fidesz–KDNP és Magyarország, s ezt tudatosítani kellene a választások előtt (például a devizahitelek kivezetése, a rezsicsökkentés, az IMF- és az EU-hitel visszafizetése, nagy változások a család- és szociál­politikai rendszerben, a munkanélküliség felszámolása, nagy beruházások vidéken és Budapesten, – Kossuth tér, Várkert Bazár, Margitsziget, Erkel Színház, Puskás stadion –, sikeres vizes VB, a reménytelen állapotban lévő 4-es metró befejezése, a GDP-növekedés, csak néhány példát említve.

Az ellenzék kampányát, ha röviden jellemezni lehet, semmit el nem ismerő, alaptalanul vádaskodó, teljesíthetetlen ígéretekkel teli, gyűlölködő, fenyegető stílus. Vagyis ott folytatnák, ahol 2010-ben abbahagyták.

Sapienti sat – Gondolkozzunk csak.