Rekordtámogatás és stratégiai változás a szociális ágazatban

Ami Nyugat-Európában működik, nem lehet „control C, control V-vel” másolni a fogyatékos emberek intézményi ellátásának területén Szekeres Pál miniszteri biztos szerint

Velkei Tamás – 2018.03.10. 00:28 –

A kormány 2011-ben vállalta, hogy három körben 2036-ig kiváltja a fogyatékossággal élő emberek elhelyezését, a régi, elavult, kommunista szemléletű intézményi kultúra helyett emberközpontú szisztémát valósít meg. A kiváltás folyamatát több kritika is érte a civil szervezetek részéről, ezért január elején Szekeres Pál személyében miniszteri biztost neveztek ki a terület felügyeletére. Azóta már az érintett civil szervezetekkel karöltve sikerült számos területen előrelépni.

Szekeres Pál 20180310 Szekeres Pál: Ez a legnagyobb összegű támogatás a rendszerváltás óta (Fotó: Hegedüs Róbert)

– Ön január 15-e óta miniszteri biztosként felügyeli az intézményi kiváltást. Milyen benyomásokat szerzett azóta?

– Ugyan kinevezést januárban kaptam, de fogyatékos emberek társadalmi integrációjával kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztosként a kormányzati munkában eddig is részt vettem, a civil szervezetekkel való találkozások révén ismertem a stratégiát, tisztában voltam a folyamatokkal. A rendszerváltás óta ez a legnagyobb összegű – nyolcvanhárom milliárd forintos – támogatás, amely soha nem tapasztalt stratégiai változást hoz az ellátás területén. Érthető, ha a szereplőknek más-más aspektus a fontos, ugyanakkor le kell szögezni, hogy korábban kevés gyakorlati tapasztalatunk volt.

– Kezdjük akkor az első kör ta­- pasztalataival!

– Az első hat helyszínen sokszor jártunk, menet közben tanultunk, gyakran korrigáltuk a stratégiát, amit azóta is próbálunk folyamatosan jobbá tenni. Hatszázhatvan fogyatékos ember már 2016 elejétől korszerűbb körülmények között élhet, ahol megkapták a teljesebb élet lehetőségét. Persze előfordulnak viták, hiszen mást gondol a kiváltásról egy nagyvárosban, és mást egy kis településen élő ember. A legnagyobb tapasztalat, hogy ami Nyugat-Európában működik, azt nem lehet „control C, control V-vel” átmásolni, hiszen a mi nagy intézményeket érintő történelmünk egészen más utat járt be. Ennek az útnak a tapasztalatait szükséges úgy szintetizálni, hogy mindenki elfogadja: léteznek specialitások.

– Említene néhányat?

– Ha azt mondjuk, hogy a középpontban a fogyatékos ember igénye áll, akkor nem lehet mindent tipizálni, mert az igényeik különbözők, így a feladat is összetettebb. De az elmúlt másfél hónapban a picit összegabalyodott szálakat sikerült kibogozni, számunkra ugyanis az a legfontosabb, hogy az eddig szegregáltan élő fogyatékos embereket be tudjuk hozni a közösségbe.

– Milyen mértékben segítettek e munkában a civil szervezetek, hiszen korábban érték bírálatok a tárcát amiatt, hogy a civileket kihagyva döntött fontos kérdésekben?

– Intenzív a kapcsolatunk az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segí­tőik Országos Érdekvédelmi Szövetségével , az Értelmi Sérülteket Szolgáló társadalmi Szervezetek és Alapítványok Országos Szövetségével és a fogyatékosok többi érdekvédelmi szervezetével is, mert ezt a feladatot csak közösen tudjuk sikeresen végrehajtani, miközben együtt tanulunk. Sok kérdés vagy korábban megfogalmazott kritika szerencsére menet közben okafogyottá vált azzal, hogy tisztult a folyamat.

– Milyen konkrét eredményekről tud beszámolni?

– Tavaly huszonnyolc kifogásolt helyszínt sikerült megváltoztatnunk, huszonöt helyen telekkönyvi változás történt. Azaz több mint ötven helyszínen már jobb körülmények várják a lakókat (ebben a körben összesen 271 helyszínen zajlik az otthonok kialakítása – a szerk.). További harminckilenc helyszínt szeretnénk jobbra cserélni, és ezek esetében már figyelembe vettük a civilek javaslatait is.

– Milyen szempontoknak kell megfelelniük az ingatlanoknak?

– Legyen a közelben buszmegálló, egészségügyi szolgáltatás, patika, élelmiszer üzlet, megoldott legyen a foglalkoztatás és az étkezés lehetősége, speciális igényű utazó esetében álljon rendelkezésre szállítószolgálat. Minél inkább a centrumban vagy szebb környezetben található egy telek, annál inkább megvalósulnak azok a célok, amelyeket a stratégiában meghatároztunk.

– Korábban több kritika érte a kiköltöző lakók felkészítését is, vagyis inkább annak hiányát. E téren sikerült előrelépniük?

– A képzésre vannak az eseti felelősök, intézményvezetők, akiket a legújabb ismeretekkel vértezünk fel. Az ellátottakat a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság készíti fel a várható változásokra. A jövőben ez az állami szervezet a megyei ÉFOÉSZ szervezetekkel karöltve végzi a lakók felkészítését, támaszkodva a civil szervet munkatársainak több évtizedes tapasztalatára.

– A lakóknak van lehetőségük arra, hogy közöljék, mit szeretnének, mik a vágyaik?

– Természetesen meghallgatjuk a kéréseiket. Az első kérdés, vágy, ami mindig megfogalmazódik, hogy milyen színű lesz a szobájuk fala, illetve hogy kivel lesznek egy szobában. Gyakori felvetés az is, mely házi munkákat preferálnák. Mindemellett ráeszmélnek arra is, hogy döntéseket is hozniuk kell. Ebben is segít a lakóknak az eseti felelős, aki egyfajta moderátorként működik közre. Ha az eseti felelős jól végzi a munkáját, egyre inkább el tudja engedni a lakók kezét, mind több dolgot tud fokozatosan rájuk bízni.

– Sikerült elérniük, hogy a lakosság ne tiltakozzon az intézmények oda költöztetése ellen?

– A legtöbbször csak az információ hiánya miatt alakult ki ellenkezés, amely orvosolható, nem megoldani, hanem megelőzni kell e problémákat. Az ismeretlentől való idegenkedést a civileket bevonva igyekszünk tompítani. Az uniós támogatással működő, két és fél milliárd forint költségvetésű Társ projekt feladata, hogy segítse a kiváltás folyamatát, a helyi közösség érzékenyítését, informálását. A férőhely kiváltást is segíti a projekt, amelyben a Fogyatékos Emberek Szervezeteinek Tanácsa, illetve több más civil szervezet is közreműködik partnerként. Ebben az együttműködésben a szakemberek szakmai műhelyben kísérik figyelemmel és támogatják a teljes kiváltási folyamatot.

– A szerzett tapasztalatok birtokában hová helyezné el a magyar kiváltási programot külhoni példákkal összevetve?

– Ahol nem volt vasfüggöny, ott nem volt torzulás a rendszerben. Az unióhoz újonnan csatlakozó, egykori szocialista országokkal összehasonlítva jó úton haladunk, sőt többen hozzánk járnak tapasztalatokat gyűjteni. Más, kisebb nemzeteknél, mint a balti államok, jobban haladnak a kiváltással, de a mi pályázatunk is olyan sebességgel pörög, amivel nem lehet probléma.

– Min kell még javítaniuk, hogy a program gördülékenyebb legyen?

– A célunk továbbra sem lehet más, mint hogy a kiváltási folyamatban részt vevők elégedett, mosolygós, teljes életet élő emberek legyenek, és a családban élő fogyatékossággal élőknek is ugyanezt szeretnénk nyújtani. Ehhez az szükséges, hogy legyen módjuk munkába állni, igénybe vehessék az alapszolgáltatásokat, hogy a családjukkal, barátaikkal tölthessék az időt.