A magyar néző az első

Hegedűs Bálint: A forgatókönyvírás mint szakma egyre szexibb

Péntek Orsolya – 2018.03.03. 03:11 –

Sorra nyerik a magyar filmek a nemzetközi fesztiválokat: Nemes Jeles László és Enyedi Ildikó sikerein túl is számtalan alkotó nyert díjat A kategóriás szemlén a közelmúltban, márciusban pedig ismét magyar moziért izgulhatunk: a Testről és lélekről ott van a legjobb idegen nyelvű film kategóriában az Oscar-jelöltek között. A siker hátteréről Hegedűs Bálint forgatókönyvíróval, a Magyar Nemzeti Filmalap forgatókönyv-fejlesztési igazgatójával beszélgettünk.

Hegedus-Balint„Az egyik legnagyobb félelmem alkotóként, hogy bekerülök egy skatulyába” (Fotó: Ficsor Márton)
– A magyar filmek sorra nyerik a díjakat a külföldi fesztiválokon, ugyanakkor feltűnő, hogy teljesen más típusú alkotásokról van szó: nem igazán hasonlít sem filmnyelvében, sem másban Szász János
A nagy füzete, Török Ferenc 1945-je, Nemes Jeles László filmje, a Saul fia és Enyedi Ildikó Berlinale-díjas alkotása, a Testről és lélekről. Van valami közös jellegzetesség ezekben a filmekben? Leírható, hogy mi a magyar film?

– Az biztos, hogy a magyar film kelendő portéka, nemcsak az A kategóriás fesztiválokról, de a kisebb szemlékről is hozza a díjakat, ráadásul a műfaji sokszínűség és a témagazdagság mellett jellemző, hogy nagyon sokféle művészi vízió is megjelenik. A nemzeti filmgyártásnak szokott lenni egy-egy nagy korszaka. Néha meghatározható, hogy egy-egy ilyen korszak mi köré szerveződik, mint ahogy a skandinávoknál például sorra születtek a Dogma-filmek, de volt a román filmnek is nagy időszaka. A magyarokban talán az érzékenységük a közös, és az, hogy egyfajta kelet-európai létélményt fogalmaznak meg, amire kíváncsi a világ.

– Volt egy nagyon sikeres kora a magyar filmnek a szocialista évtizedek alatt, amit ma a leginkább Szabó István és Mészáros Márta nevéhez kötünk. A rendszerváltáskor sokan hihették, hogy most immár szabadon lehet alkotni, még sikeresebb korszak következik, de a díjesőre mostanáig várni kellett. Miért? Visszafogta valami a filmeseket az elmúlt közel harminc évben?

– A filmalap létrehozása előtti időszakban is születtek sikeres filmek, Tarr Béla, Fliegauf Bence vagy Mundruczó Kornél munkáit rendszeresen díjazták, ugyanakkor rendszerszinten kevésbé működött a támogatás. A stúdiókban egykor együtt dolgozhattak a rendezők és forgatókönyvírók, ez a rendszer azonban felbomlott. Korábban volt egy olyan elképzelés is, hogy sok film szülessen kevesebb pénzből. Évente harminc vagy még annál is több filmet forgattak le, de nem volt marketing, alig jutott el a nézőkhöz, így a magyar film elvesztette a fontosságát. A filmalap úgy döntött, hogy kevesebb filmet finanszíroz, de több pénzzel. Így míg korábban alapesetben százhúszmillió forint jutott egyre, most nagyobb összegből lehet gazdálkodni, és az alap száz százalékban fedezi egyes filmek költségét.

– Feltűnő, hogy az A kategóriás szemléken nyertes alkotók szinte kivétel nélkül dicsérik a filmalapot, és kiemelik, hogy jól tudtak együttműködni. De hogy kell elképzelni ezt az együttműködést például a forgatókönyv-fejlesztésben? Egy időben rendszeresen elhangzott az a kritika, hogy a hazai filmek forgatókönyvei gyengék. Miért voltak azok, és mi változott?

– A filmkészítés alapja a forgatókönyv, a művészi víziók azon összessége, amelyből aztán filmet csinál a rendező. Ezért fontos, hogy a dolog az elejétől ki legyen találva – hiszen, bár vannak olyan alkotók, akik tudnak improvizálni, jó esetben egy forgatás képről képre ki van találva. Ennek ellenére nálunk a forgatókönyvet a kétezres évek elejéig mostohagyerekként kezelték. A filmalap azt a nemzetközi trendet hozta be, amely szerint érdemes előre kimunkálni a forgatókönyvet, ezért első körben a forgatókönyvírókkal, rendezőkkel és producerekkel konzultálunk, de persze soha nem szólunk bele a döntéseikbe, csak javaslatokkal élünk. Az alkotók egyébként jól veszik a konzultációkat – az előrelépés pedig látható, a mostanában forgatott filmeknek van elejük, közepük és végük, azaz működnek történetként. Tulajdonképpen azt a workshoprendszert hoztuk be, ami a nemzetközi szcénában működik. A forgatókönyvekkel a filmalapnál aztán gyakorlott forgatókönyvírók és dramaturgok dolgoznak, de az az alapszabály, hogy egy alkotó univerzumába vendégként lépünk be. Empatikusnak, de őszintének kell lenni.

– A díjazott alkotók között volt, akivel konfliktus bontakozott ki a forgatókönyv-fejlesztés vagy a későbbi együttműködés során?

– Amikor az alkotók oldalán ülök mint forgatókönyvíró, sokszor elragad a szenvedély, s néha úgy érzem, hogy csak én vagyok okos, de otthon aztán nem egyszer rájövök, hogy érdemes átgondolnom a fejlesztési ülésen hallottakat. Amikor konzultánsként dolgozunk, az a legfőbb cél, hogy tiszteletben tartsuk a művészi koncepciót. Volt, hogy valaki felemelte a hangját, de ez nem jellemző. Ezek az esetek többségükben nagyon jó hangulatú, kreatív találkozások. A célunk ugyanaz, hogy eljusson a film a nézőkhöz és a fesztiválokra.

– A rendezői szakma továbbra is népszerű, de kikből lesznek a jövő forgatókönyvírói? Van, aki úgy megy neki az életnek, hogy forgatókönyvíró akar lenni?

– Úgy látom, hogy a forgatókönyvírás mint szakma egyre szexibb, kitört a fekete bárány vagy a legkisebb királyfi szerepéből, egyetemen tanítják. Az eddigi közvélekedés, hogy nincs rá szükség, majd a rendező megírja, kezd eltűnni, hiszen a támogatásnál döntési szempont, hogy a forgatókönyv jó legyen. A filmalap elindította az inkubátor programot az elsőfilmes alkotóknak, és jönnek is a fiatalok, aminek kifejezetten örülök.

– Milyen a filmalap és a rendezők együttműködése? Hogy épül rá a forgatókönyvre a rendezői munka?

– Ha az ember már jó ideje dolgozik forgatókönyvíróként, megérti, hogy a forgatókönyv a szakmai alap, és az a szerencsés, ha a film minden alkotója egy közös vízió mentén dolgozik. Magát a filmet a rendező csinálja meg, és ez a lényeg, hiszen a moziban nem a forgatókönyvet fogják osztogatni, hanem a filmet vetítik majd.

– Kik dolgoznak jelenleg a filmalapnál a forgatókönyv-fejlesztéseken?

– Rajtam kívül Lovas Balázs és Lengyel Balázs forgatókönyvíró, Zabezsinszkij Éva, Jakab Juli dramaturg és Maruszki Balázs forgatókönyvíró. Évi 250-300 pályázat érkezik be, ezeket mind elolvassa a döntőbizottság. Átlagban negyven jut tovább, és emellett tíz fejlesztése kezdődik meg az inkubátor programban. Előbbi kategóriából tizennégy-tizenöt film valósul meg, utóbbiból évi öt. Egy fejlesztő egyszerre hét-nyolc projektet visz.

– Amikor elkezdődik egy film forgatása, be van célozva, hogy kinek szánják? A korábbi évtizedekben sok olyan alkotás született, elég talán a Megáll az időre vagy A tanúra gondolni, amely Magyarországon kultfilm, de külföldön nem biztos, hogy teljesen értenék. A mostani sikerfilmjeink viszont univerzálisak.

– A magyar adófizetők pénzéből készülő filmek esetében szörnyű lenne, ha elsősorban nem nekik is szánnánk a filmet. A filmalap létrejöttekor a hazai filmek nézőszámát tekintve az európai listán hátulról a harmadik helyen álltunk Albánia és Románia után, mostanra a középmezőnybe kerültünk. Nehezíti a helyzetet, hogy sok mozi megszűnt, sokszor a városokban is, és nem egyszer többe kerül a nézőnek eljutni a moziig, mint amennyi a mozijegy ára. Valahogy pedig el kell juttatni a magyar filmeket a közönséghez – bízom benne, hogy a tavalyi nézőszámokat az idén ismét hozzák a filmek. Személyes élményem, hogy mennyire jól fogadják a határon túli magyar nézők a hazai filmeket: a Kincsemből Marosvásárhelyen, a hatszáz fős teremben dupla vetítést kellett tartani, mert nem fértek be az emberek. Számunkra tehát a magyar néző az első. Az utóbbi időben a magyar filmeket elkezdték vásárolni a világban, rá-
adásul a korábbi árakhoz képest növekedés van, ami biztosítja, hogy az alkotások ne csak az A kategóriás fesztiválokra jussanak el, hanem annál szélesebb körben is láthatók legyenek. Mindez országimázsnak is kitűnő.

– Enyedi Ildikó sikere kapcsán több helyen emlegették, hogy a Berlinalén aratott győzelem azért is volt meglepő, mert a berlini hagyományosan átpolitizált szemle, olyan alkotások nyernek nagyobb eséllyel, amelyekben megjelenik a politikum. Mi dönti el, hogy egy szemlén mi nyer? A zsűrielnök ízlése? A zsűrié? Be lehet mérni, hogy hol mit érdemes indítani?

– A szemléket megelőzi a válogatás, amelyen már kiderül, hogy ki mit tart fontosnak. Enyedi Ildikó filmje annyira eredeti és érzékeny, romantikus dráma, hogy kulturális hovatartozástól függetlenül mindenkit megszólít, hiszen az ember szeretetvágyáról szól. Szerintem ezért nyert, és ezért is sikerült a producereknek leszerződniük egy tekintélyes világforgalmazóval. A többi alkotó esetében az a trend, hogyha egy fesztiválon valaki befut, akkor onnantól követik a válogatók, Mundruczó Kornél például rendszeres visszatérője a cannes-i fesztiválnak, míg Fliegauf Bence a berlininek, a szakma és már a közönség is odafigyel rá.

– A Liza, a rókatündér forgatókönyvét ön jegyzi. A film számtalan díjat nyert. Megköti a siker az alkotót? Mennyire hajlamos ilyenkor a következő mozinál a bevett úton haladni?

– Az egyik legnagyobb félelmem alkotóként, hogy belekerülök egy skatulyába. Ujj Mészáros Károllyal, a Liza rendezőjével most fejeztük be a második filmünket, az X-et, amelynek az utómunkái zajlanak. Teljesen más hangulatú film lett, mint az előző, bár a főszereplők – Balsai Móni, Schmied Zoltán, Bede-Fazekas Szabolcs – ugyanazok. Attól, hogy sikerfilm lett a Liza vagy a Kincsem, nem akarok ugyanolyat csinálni. Szeretem a különböző műfajokat.

– Rövid időn belül a második magyar játékfilmet jelölik a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára: a Saul után Enyedi Ildikó filmje is esélyes. De nyerhet ilyen rövid időn belül két magyar film?

– Nem akarom elkiabálni, de van egy olyan érzésem, hogy meg fogja nyerni. Nagy drukkere vagyok, kicsit irigy is voltam a forgatókönyvre. Ildikó egészen különleges, érzékeny alkotó. Nagy tisztelője vagyok. Az biztos, hogy ott leszek a filmalap Oscar-váró partiján.

– Arról tudni valamit, hogy hogyan állnak a következő Enyedi-film munkálatai?

– A rendező jelenleg Füst Milán A feleségem története című könyvéből készít elő filmet. A forgatókönyv-fejlesztés lezárult, jelenleg a nemzetközi koprodukció részleteit dolgozzák ki a producerek.


szrtA Szerencsejáték Zrt. hosszú ideje elkötelezett nemcsak a sport, de a hazai kulturális élet támogatása mellett is. Adók, díjak és járulékok formájában a nemzeti lottótársaság tiszta árbevételének kétharmada kerül vissza az állami költségvetésbe, támogatási tevékenysége során pedig a cég árbevételi tervének mintegy 1%-val segíti a jó célok megvalósulását. 2012 óta a Hatoslottó játékadójának 80%-a a Magyar Nemzeti Filmalap forrásait bővíti.