Kruppa GézaAbszurd Egri csillagok

„Az iszlám sereg nem jelent valós veszélyt, a török ifjak munkát keresve sereglettek össze”

Kruppa Géza – 2018.03.03. 00:46 –

Eger várának védelmét egy diktátor irányítja, ráadásul családi összefonódás révén a várkapitány édesapja a kezébe ragadta a támadó törökökre dobandó kövek feletti kizárólagos rendelkezés jogát, ami sérti a piaci szabadverseny szabályait – többi között ez derül ki az Amnesty International 1552-ben keltezett, most egy egri padlás mélyéről véletlenül előkerült jelentéséből.

Az egérrágta, megsárgult dokumentum név szerint is megemlíti a demokráciából elégtelenre vizsgázott végvári kapitányt, bizonyos Dobó István nemes urat. (Aki a rossz nyelvek szerint nem is nemes, a birtokait ármánykodással szerezte.)

Dobó az Európa Tanács által előírt, a török migránsokat befogadó kötelező kvótát elutasítva, nem átallotta a várkaput bezáratni a bebocsátásért rendezetten felvonult Ahmed pasa és a többi, százezer főnyire tehető iszlám bevándorló előtt. Skandallum! Az idegengyűlöletről hírhedtté vált kapitány ezen otromba gesztusával felrúgta a szolidaritás legelemibb szabályait, és figyelmen kívül hagyta az európai alapértékeket, ami elfogadhatatlan – szögezi le a jelentés.

A tértől, időtől és a valóságtól független tényfeltáró bizottság leleplező jelentése nyomán mozgásba lendültek a három részre szakadt ország különféle, az emberi alapjogok védelmére alakult hazai civil szervezetek. A Magyar Belvinski Egyesület kétségbe vonta az iszlám sereg Eger alatti táborverésének a tényét. Megállapítása szerint a támadó százezres létszám eleve eltúlzott, amely csupán a várvédők rémisztgetését szolgálja, és alkalmas a szittya indulatok felkeltésére. Figyelmeztet rá: a felkorbácsolt szenvedély alááshatja a belső egységet és stabilitást. A populista várkapitány a tűzzel játszik!

Megszólalt a Díszes Társaság a Szabadság Nevében civil alakulat is, amely lerántotta a leplet a Dobó-féle propagandagépezetről. Nagyon független szakértői leszögezték: az iszlám sereg nem jelent valós veszélyt, a török ifjak európai munkaalkalmat keresni sereglettek össze. Dobó csak azért riogat, hogy a várbeli égető gondokról elterelje a figyelmet. Az egészségügy és az oktatás romokban. Az ispotály kórtermének szalmazsákjai felfeslenek, repedeznek az éjjeliedények, a felcserek elvándorolnak. A fiatalok oktatása elavult, a tanférfiúk a deákokat nyilazni tanítják, holott már feltalálták a puskaport. Ami még botrányosabb: kötelező a hitoktatás, ez sérti a gyaur süvölvények szabad vallásgyakorlását. Meddig tűrjük Dobó hatalmának túlterjeszkedését? – tették fel a kérdést az aktivisták.

Az Emberség Nagyerejével Alapítvány által indított belső vizsgálat is elmarasztalta a mindenkivel bajuszt akasztó Dobót. Összegzésük szerint a kapitány alkalmatlan vezetőnek. Példaként említették, hogy szemet huny a várostrom idején elharapózott túlkapás felett, amely szerint a mellvéden tevékenykedő hölgyek a megengedett határértéknél magasabb hőfokra hevítik a támadókra öntendő szurkot. Ily módon veszélyeztetik a létrákon jószándékúan felfelé iparkodó idegen harcosok testi épségét, durván megsértve az egészséghez való jogaikat.

Az ostromló seregben is akadtak a hadjárattal elégedetlenkedők. Szószólójuk a korábban a gyermekek jogaiért síkra szállt filantróp, a kis testi hibás Jumurdzsák. A Dervis bég néven is ismert aktivista elsősorban a janicsárok családegyesítéséért emelt szót, hogy a nehéz sorsú harcosok mielőbb Európában ölelhessék keblükre szeretteiket.

A várban terjedő suttogó propaganda szerint Dobó valójában gyáva, és minden holdtöltekor eltángálja a feleségét. Az elégedetlenkedők mozgolódni kezdtek. Transzparenseken tették közzé, hogy a kapitány fő bűne, hogy még szabadon gyalázni sem lehet! Röpcédulák jártak kézről kézre a jelmondattal: A túlerőben lévő kisebbség szép! Egy túlmozgásos pattantyús pedig kaftánt öltött, és kiállt a térre a nyakában táblával, miszerint: Én is kolduló dervis vagyok!

Azonban nem sokáig fejezhette így ki szolidaritását a falakon kívül rekedtekkel, mert egy heveskedő apród a buzogányával fejbe kólintotta, amitől elájult. A török sereg a maroknyi várvédőnek az ostromhoz a konok antihumánus viszonyulását megtapasztalva végül harmincnyolc nap elteltével logó orral, megbántódva elvonult. Előzőleg azonban Ahmed pasa panaszos levéllel fordult az Amnesty Internationalhez, felsorolva az ostrom során elszenvedett, a támadó sereggel szemben elkövetett összes jogsértést.

A felszabadult vár védőinek üdvrivalgására a leütött pattantyús magához tért. Még félig kótyagos fejjel kiállt a vár ágyúgolyóktól megrongált ormára, és elkiáltotta magát: Elég volt! Dobó, a bandáddal együtt takarodj!