Ballonkabát nélkül

Szemben azokkal, akik 2010 előtt inkább a Nemzetközi Valutaalap érdekeit tartották szem előtt, és olyan megszorításokat vezettek be az IMF-fel egyetértésben, hogy majd belerokkant az ország, mégis csodálkoztak rajta, amikor kétharmaddal elkergették őket a választók. Ezek az örök csodálkozók és értetlenkedők azt sem fogták fel, hogy ez a kormány a fenntartható fejlődés elősegítését miért kívánta az uniós forrásokon kívül, saját költségvetésből finanszírozott támogatásokkal segíteni.

Ilyen források például a Környezet és Energia Operatív Program keretein belüli projektekhez igényelhető úgynevezett önerő-támogatások. Ami magyarra fordítva azt jelenti, ha egy településnek nem volt pénze, akkor állambácsihoz fordulhatott. Persze ehhez kellett az is, hogy állambácsi ne egy baloldali MSZP-s vagy SZDSZ-es cukros bácsi, esetleg egyszerre mindkettő szerepében tetszelegjen, aki mindig átverte – és ha úgy hozza a (bal)sors, akkor megint csak átveri – a kérelmezőket. Tehát a kérelmező települések állambácsitól – aki az elmúlt nyolc évben szerencsére nem szabad demokrata ballonkabáttal takargatta magát, és nem is szocialista micisapkát húzott a szemébe, hanem rendes, tisztességes ruhát viselt, ami azt is jelezte, hogy tisztában van a vidéken élő emberek gondjaival és problémáival ugyanúgy mint értékével és fontosságával – kérhettek pénzt. És, mint a mellékelt ábra mutatja, kaptak is.

Ezeket az önerő-támogatásokat azok a közszféra szervezetek vehették igénybe, amelyek már rendelkeztek támogatási szerződéssel az Európai Regionális Fejlesztési vagy a Kohéziós Alapból megvalósítandó projektre, ám az önerőt nem vagy csak részben tudták finanszírozni. A siker mondhatni jelentős, mert 2012 és 2015 között összesen 97 milliárd 820 millió forint támogatást ítéltek meg, amelyből 82 milliárd 474 millió forintot használtak fel az érintettek. Zárójeles megjegyzés, ennek az összegnek ez egy százaléka került az Elioshoz, ami miatt a vidékrontó baloldal folyamatosan támadja Orbán Viktort és családját, megfeledkezve arról, hogy az említett cég az érintett időszakban éppen Simicska Lajos tulajdonában volt. Aki egyébként nem lelkiismereti okok, hanem anyagi érdekek miatt szakított a Fidesszel, mert még több kellett volna neki. De erről nem szeretnek beszélni a túloldalon, inkább Vonát emelik fel, és Heller Ágnes dicséretein rágódnak.

Visszakanyarodva a települések pénztelenségéhez és az MSZP–SZDSZ-kormányok vidékszeretetéhez, emlékezzünk meg róla, hogy Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnök és a szocialisták regnálása alatt adósodtak el a magyar települések. Persze nem önszántukból, az említettek aktívan részt vettek e folyamatban, ezerháromszázmilliárd forintos adósságba hajszolták az önkormányzatokat, rontva az életminőséget, és a jövőképet is elvéve a vidéken élőktől.

Ez a kormány átvállalta a településektől az irdatlan adósságot. Igaz, a miniszterelnök ezzel kapcsolatban a közelmúltban megjegyezte, egyszer volt Budán kutyavásár. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy miként a kutyavásárról, erről az adósságátvállalásról is beszélni fognak, ha nem is évszázadokig, de néhány választási cikluson keresztül biztosan.

Mert ez az adósságátvállalás lehetőséget ad a falvaknak, városoknak, hogy a gazdaság- és településfejlesztésekre összpontosítsanak. Mert a jövőt, a baloldali és álbaloldali felfogással ellentétben, építeni is lehet, nem csak rombolni.