Börtönbe került a kisizsáki fafaragó

A törvényszék egy olyan körülményre, vagyis a kutya szándékos befogására alapozta az ítéletet, amire nincs tárgyi bizonyíték

Korompay Csilla – 2014.12.01. 11:34 –

Letöltendő börtönbüntetésre ítélte állatkínzásért a Kecskeméti Törvényszék azt az idős fafaragót, akit csaknem négy évvel ezelőtt egy rottweiler befogásával és felgyújtásával gyanúsítottak meg. Holott az állítólag a menekülés közben elszakított hurok azóta sem került elő, s az állatorvos nem is talált a kutya nyakán hurokra utaló sérülést. A rottweiler egyébként azóta is él és virul.

kisizsakMóricz József szerint a börtönbüntetés halálos ítélet a számára (Fotó: Kövesdi Andrea)
Október elején megírtuk: egy év, három év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetést és 240 ezer forint pénzbírságot rótt ki állatkínzásért a kecskeméti bíróság Móricz Józsefre az elsőfokú ítéletben. A hatvanhat éves fafaragó ügyét áttekintve eljárásjogi hibákat, ellentmondásos terhelő tanúvallomásokat találtunk, a tárgyi bizonyítékként lefoglalt hurokkal kapcsolatban pedig nem sikerült tisztázni, valójában honnan származik, ám az bebizonyosodott, hogy nem támasztja alá a kutya befogásának vádját. Az elsőfokú ítélet kihirdetése után az ügyész súlyosbításért fellebbezett, végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását kérte. A szándékos állatkínzást mindvégig tagadó, önvédelemre hivatkozó vádlott és védője felmentésért fellebbezett.

Október 20-án a Bács-Kiskun Megyei Törvényszék bírói tanácsa letöltendő szabadságvesztésre változtatta a büntetést, törölte viszont a pénzbírságot. Elrendelte ugyanakkor a bűnjelnyilvántartásban szereplő három (!) acélhurok megsemmisítését, mert „ezen bűnjelekről kétséget kizáróan nem volt megállapítható, hogy ezen dróthurkok lettek volna egyértel­műen a bűncselekmény eszközei”.

A vádlottnak november 25-ig kellett bevonulnia a börtönbe, de mivel a Kúriához fordulnak felülvizsgálatért, halasztást kértek az idős ember egészségi állapotára való hivatkozással, súlyos betegségéről orvosi igazolást is mellékeltek. Kérelmüket azonban elutasították, mondván, túl későn adták azt be, noha orvosi igazolásokat már a bírósági eljárás alatt is nyújtottak be, a kérelmet pedig azonnal beadták, amint megkapták a felszólítást a büntetés megkezdésére. Az ügyvéd csupán november 25-én, a büntetés megkezdésének napján kapta kézhez az írásbeli ítéletet. Móricz József tehát börtönbe került. Lapunknak azt mondta, ez az ő állapotát tekintve gyakorlatilag halálos ítéletet jelent.

Idézzük fel röviden a történetet. Egy biztonsági őrként dolgozó férfi 2011 februárjában azzal fordult a rendőrséghez, hogy Móricz József a saját portáján hurokkal befogta, majd gázolajjal lelocsolta és felgyújtotta az ő egyik rottweilerét.

A folyton szabadon kószáló kutyától sokan féltek a faluban. Az állattenyésztő végzettségű nyugalmazott falugazdász, népi fafaragó aznap késő délután éppen az udvari katlan begyújtásával foglalatoskodott, amikor felfigyelt a kerítés alatt átbújni próbáló állatra. A kerítésdrótozatban félig-meddig fennakadt nagytestű kutya feldühödött, s támadásba lendült, amitől a férfi pánikba esett. Elfutni reménytelennek tűnt, de sikerült meggyújtania a száraz gazt, amelyre ráöntötte a nála lévő maradék gázolajat.
A tűz tovaterjedt, s amikor elérte az ebet, az elmenekült.

Másnap délelőtt Móricz Józsefet felkeresték a rendőrök, s akkor elmondta nekik, hogyan történt az eset. Délután aztán belázasodott és lefeküdt aludni, de megjelent két másik rendőr, és bevitték kihallgatásra. Ez órákig tartott, majd aláíratták vele a jegyzőkönyvet, amelyet szemüveg nélkül nem tudott elolvasni. „Nem olvasták fel nekem, de bizalommal voltam irántuk, és sajnos, aláírtam. Másolatot nem kaptam róla” – mondta lapunknak Móricz József.

Mint utóbb kiderült, ez a jegyzőkönyv azt tartalmazta, hogy ő hurokkal befogta és szándékosan felgyújtotta a kutyát. Nem csak a „vallomás” tartalma döbbentette meg Móriczékat, hanem a helyszíni szemle jegyzőkönyve is, amelyben szerintük ugyancsak számos „tévedés” található, például magát a helyszínt is harminc méterrel odébb teszi az iromány.

Itt jegyezzük meg, hogy a nyomozást az izsáki rendőrőrs munkatársai folytatták le, ez az a rendőrőrs, ahol tavaly áprilisban egy férfi kihallgatás közben belehalt a bántalmazásba.

Ugyanakkor rendkívül érdekes a kutya gazdájának és családjának viselkedése. Az eset után nem hívtak orvost az állítólag súlyosan sérült kutyához, csak a rendőrséget értesítették (az ügyben eljáró nyomozóról a védelem bebizonyította, hogy az ebtulajdonos jó ismerőse). A vallomásokból kiderült egyébként az is, hogy a kutya még aznap ismét elcsatangolt, nem lehetett tehát sokkos állapotban, amint azt a vád állítja. A másnap kiérkező ismerős állatorvos nem vett fel látleletet, semmilyen szakmai dokumentációt nem készített a kezelésről. Ekkor még elsőfokúnak mondta a kutyán talált égési sérülést. Rendőrségi vallomásában két hetet jelölt meg a teljes gyógyulás várható idejeként, a tárgyaláson viszont már másod- és harmadfokú égési sérülésekről beszélt.

Az igazságügyi szakértő a bíróság előtt a védelem kifejezett kérésére sem volt hajlandó bemutatni a szemlén készült dokumentációját. Az eset után tizennégy hónappal a kutyán talált maradandó heget az égési sérülés felülfertőződésével magyarázta, ám egy három-öt centiméteres gyógyult
sebből aligha lesz tíz centiméteres heg, ráadásul más helyen, mint az eredeti fotókon látható sérülés…  A szakértőnek egyébként kétszer fizették ki az útiköltséget, pedig azért kellett másodszor is megjelennie, mert az első alkalommal elkésett.

Ellentmondásosak az ebtulajdonos lányának tanúvallomásai is. Először azt állította, látta, amint a kutya lángolva berohan hozzájuk az udvarra a kapun át, majd, amikor felhívták a figyelmét, hogy ilyen körülmények között a háromszáz méteres utat nem élte volna túl az állat, akkor azt mondta, talán a kertek alatt jött.

A legkuszább tanúvallomások mégis a hurokkal kapcsolatban születtek. Az állat gazdája által előadott történet úgy szólt, hogy a rottweiler eltépte a dupla (!) acél hurkot, így szabadult el, ám a portáján lefoglalt duplaszálas hurokról megállapították, hogy nem szakítva volt, hanem vágva. Még két hurkot gyűjtött be a rendőrség bizonyítékként, állítólag Móriczék kerítéséről. Ám hiányzik a szabályos dokumentáció – fénykép, megtalálás pontos helye, hatósági tanú stb. Szakadás egyébként ezeken sincs.

Három év után aztán az eb­tulajdonos megváltoztatta tanúvallomását, s közölte, hogy a szakadt hurok, amit a kutya nyakából vettek le, nem is került a rendőrséghez, még mindig otthon van nála. Amikor azonban a bíróság felszólította, hogy mutassa be, akkor azt mondta, kiderült, hogy az asszony kidobta…

Az állatorvos tanúvallomása és az akkori fotók szerint ráadásul a kutya nyakán nem is volt hurokra utaló sérülés. Ehhez képest újabb csavar, hogy a törvényszék által bő három évvel az eset után meghallgatott tanú, a kutya gazdájának jelenlegi veje kijelentette, ott volt azon az estén, és látta, hogy a rottweiler nyaka véres. A törvényszék pedig ezt a vallomást fogadta el tényként, s a másodfokú ítélet indoklásában az állat „húsába mélyen belevágódott” hurokról ír.

Az ítélet indoklása szerint a hurokba befogott kutya „nem volt abban a helyzetben, hogy támadjon, hanem éppen ellenkezőleg, az ember volt a támadó fél”. Emellett, „ha esetlegesen a kutya támadóan is lépett volna fel, akkor sem lenne elfogadható a támadás elhárításának ezen módja”. A büntetés szigorítását azzal indokolták, hogy a felfüggesztett börtönbüntetés „nem alkalmas még az egyéni megelőzésre sem, az általános visszatartást ugyancsak nem szolgálja”.

Az ítélettel tehát példát akarnak statuálni, miközben nem vesznek tudomást arról, hogy az országban mindenkire kötelező ebtartási rendelet van érvényben, amelynek a gazda nem tett eleget. Egy teljes oldalon keresztül ecseteli az ítélet a kutyák hűségét és hasznosságát, s az emberek velük szemben viselt erkölcsi kötelessé­geit. Figyelmeztet, hogy ugyan „a kóbor állatok sok bosszúságot okozhatnak”, de ez nem a kutya „mint ösztönlény” hibája, s ha a kutya támad, azt kizárólag az élelem megszerzése céljából teszi, vagy ha beteg, vagy ha veszélyben érzi magát.

A bíróság a jelek szerint nem vette figyelembe, hogy a vádlottat a saját otthonában érte támadás egy kifejezetten veszélyes eb részéről, s ilyen esetben talán joga lehet hozzá, hogy életösztönére hallgatva azzal védekezzen, ami a keze ügyében van. A vádlott a törvényszék szerint egy „már csapdába esett állatnak okozott mértéktelen szenvedést”, egy ilyen módon elkövetett bűncselekmény esetében „csakis a végrehajtandó szabadságvesztés a megfelelő”.

A védő lapunknak hangsúlyozta, a bírói tanács úgy hozta meg ítéletét, hogy semmilyen enyhítő körülményt nem vett figyelembe, a büntetlen előéletű, idős férfit a bírói joggyakorlatban példátlan, aránytalanul súlyos büntetéssel sújtotta. Az ügyvéd szerint a kóborló ebbel szemben tanúsított viselkedés nem lehet független az állat viselkedésétől, az előzményektől. Márpedig az ítélet kizárólag a kutya oldaláról vizsgálja az ügyet, noha a rottweilerrel kapcsolatos korábbi problémákról még az izsáki önkormányzatnál is fellelhetők iratok.
A védelem a köztársasági elnökhöz fordul, hogy a börtönbüntetés végrehajtását próbaidőre függesszék fel.