Jókai Mór és Blaha Lujza hangja szólt a kagylóban

A második világháború után a rádiókészülékek terjedése és népszerűsége miatt már nem keltették életre Puskás Tivadar találmányát, a telefonos hírszolgáltatót

Sárdi Krisztina – 2018.02.15. 01:09 –

A ma százhuszonöt éves Telefonhírmondó volt az első elektronikus hír- és műsorszolgáltató közeg a világon.

<p>„Üdvözöljük Budapest lakosságát. Üdvözöljük olyan szokatlan módon, mely páratlan a világon. Üdvözöljük az első várost, amelyből a Telefonhírmondó az egész világon győzedelmes útjára indul” – e szavakkal kezdte meg adását 1893. február 15-én Puskás Tivadar találmánya, a rádió és az internet őse, a Beszélő Újság (ahogy akkoriban nevezték). Első stúdiója és leadóállomása Budapesten, az V. kerületi Magyar utcában volt, ahol négy szerkesztő és mintegy száz tudósító dolgozott. Huszonöt előfizetővel indult, majd ez a szám egy évvel később hétszázra, újabb esztendő múlva ötezerre nőtt, 1900-ban pedig már közel hatezer-ötszázan vették igénybe a hírmondót, havonta mindössze egy forint ötven krajcár ellenében.

A napi műsorrendben kezdettől fogva sugároztak udvari, országgyűlési, katonai és törvényhatósági híreket, időjárás-jelentést, pontos időt, sportot és táviratokat, az áru- és értéktőzsde jegyzéseit, hírlapszemlét és érdekesebb tárcákat olvastak be, valamint közölték a bécsi lapok híreit is. De nagy hangsúlyt helyeztek irodalmi műsorokra, s hétköznap esténként angol, francia és olasz nyelvi előadásoknak, óráknak is helyet adtak. Minden csütörtökön gyermekdélutánt tartottak. Állandó összeköttetést létesítettek több színházzal, elsősorban az Operaházzal és a Blaha Lujza téren álló Népszínházzal, amelyekben négy-négy mikrofont helyeztek el, így kerülhetett sor 1896-ban az első hírmondós operaközvetítésre. Több mint húsz évvel később már rendszeres volt az adás a Népoperából, a Nemzeti és a Király Színházból. Kapcsolták a zeneakadé- miai, filharmóniai hangversenyeket is, illetve egyes kávéházakból a legnépszerűbb katona- és cigányzenekarok muzsikáját. A Telefonhírmondóban megszólaltak az ország legismertebb közéleti személyiségei, írói, költői, színészei is: többek közt Jókai Mór, Apponyi Albert gróf és Blaha Lujza.

Az adásokat csak a telefonállomásokon keresztül hallgathatták az előfizetők, a szintén Puskás Tivadar által kiépített telefonközponttól kellett kérni a hírmondó kapcsolását. Erre a megoldásra sokan panaszkodtak, mert külső zajok, áthallások akadályozták a kifogástalan vételt. A technikai tisztaság eléréséért Puskás önálló hálózat kiépítésébe kezdett, de még a munkálatok befejezése előtt meghalt szívrohamban. Halálát a Telefonhírmondója tudatta.

A hírszolgáltató irányítását Popper István mérnök vette át, de anyagi okokból az első világháború után a Magyar Távirati Iroda Rt. része lett, végül 1925 decemberében egyesült az induló Magyar Rádióval. A házi készülékek rohamos terjedésével azonban egyre kevesebben fizettek elő rá, ezért a második világháború után már nem keltették életre a szolgáltatást.


Aranyásóból lett Edison munkatársa a magyar feltaláló

Puskás Tivadar 1844-ben született ditrói Puskás Ferenc és Agricola Mária gyermekeként. A gimnázium elvégzése után a bécsi Theresianumba került, de pár év múlva már a Műegyetem hallgatója volt. Hosszabb londoni és bécsi kitérők után az Egyesült Államokba utazott, arany után kutatva 1875-ben földet vásárolt Coloradóban, majd 1877 -től Edison munkatársa és európai képviselője lett. Irányítása alatt készültek el az első telefonközpontok Bostonban és Párizsban. 1879-ben tért haza, hogy a Monarchia területén is telefonközpontokat létesítsen. A „beszélő újság” ötletét 1892-ben szabadalmaztatta, de népszerűségét már nem érte meg: 1893 márciusában elhunyt.