Nagy ErvinBaloldali ellenzékváltást kér a nép

A „modern szabadság” fogalmunk az individualizmushoz kötődik, a liberalizmus bölcsőjében fejlődött és fejlődik ma is. Ez pedig sokszor ellentétes hatással van az egyenlőségre

Nagy Ervin – 2018.02.08. 02:24 –

Európa szocialista vezetői akkor követték el önsorsrontó történelmi és végzetes hibájukat, amikor felvállalták a szélsőségessé vált modern liberalizmus programját. Szép lassan, lépésről lépésre, valamikor az ezredforduló környékén, mikor végleg összekeverték az egyenlőség és a korlátok nélkülivé vált szabadság, egyébként egymással teljesen összeegyeztethetetlen fogalmát. Így a valódi, klasszikus baloldal, ideológiai értelemben a modern liberalizmus szolgálólánya lett.

Olyan, a nép (és az egykori proletariátus) számára jól beazonosító célokat találtak a baloldali politikusok üdvösnek, amelyek a nép (és az egykori proletariátus) számára inkább orrfacsaró dekadenciának tűntek. Mint például a hagyományos családfogalom átértelmezését, a genderelméletet, az abortusz kérdését, a homoszexuálisok túltolt jogait, esetleg a könnyű drogok legalizálását; vagy a saját bőrükön is érezhető szabályozatlan piaci viszonyok ideáját és a multikulturális társadalom antiutópiáját, amely az illegális bevándorlás felpörgésével még súlyosabb törésvonalat okozott a baloldalon.

Mikor az individuális szabadság, azaz a normák szabadossá válását haladónak és hasznosnak találták, így beemelték az egalitárius, azaz az egyenlőségre törekvő ideológiájukba – megszűntek baloldalinak és hitelesnek lenni. Ez történik az egész nyugati világban, és ez történt minálunk is. Kicsit másképp ugyan, de jól leírhatóan.

Az „egyenlőség” rendkívül komplex fogalom. Egyenlőnek születünk – ahogy a materialisták vélik – faji szempontból. De egyenlők vagyunk a hívők szerint is – a lelkünk létezése végett – az Isten előtt. De csöppet sem születünk egyenlőnek a genetikai állományunk, nemiségünk és a szociokulturális környezetünk (materializmus), de lelki összetevőink szerint sem. (Más vallások szerint karmánk, sorsunk stb. alapján is különbözünk.)

A társadalmi létezésünk során viszont egy baloldali politika törekedhet arra, hogy egyenlővé tegyen minden embert, leginkább az anyagi esélyek dimenziójában. Ezt a törekvést nevezik egalitárius célnak. Sokféle baloldaliság létezik, de a társadalmi, gazdasági és kulturális egyenlőségre törekvés az, amitől valóban baloldalivá válik bármely ideológia.

A szabadság ellenben cseppet sem feltételezi az egyenlőséget. A szolidaritást még kevésbé. A „modern szabadság” fogalmunk az individualizmushoz kötődik, a liberalizmus bölcsőjében fejlődött és fejlődik ma is. Ez pedig sokszor ellentétes hatással van az egyenlőségre; illetve miközben a közösségeket rombolja, voltaképp elmossa a szolidaritás baloldali értékét is. S ezt nem egy „kívülálló”, hanem a 20. század egyik legnagyobb liberális gondolkodója, Hayek állítja. Szerinte minden egyenlőségre törekvés voltaképp a szabadság elleni lépés. Épp ezért is káros szerinte a gazdaság szempontjából. Sőt! A társadalmi igazságosság vagy a szolidaritás csak hazugság, esetleg utópia. Egy liberális értékeket valló társadalomban nincs helye az erőszakos egyenlőségre törekvéseknek. Hayek úgy véli, hogy az egalitarizmus voltaképp a szolgaság (a szabadság ellentéte) felé vezető út első szakasza. A szocialisták pedig elhitték ezt neki.

Ha a modern értelemben vett szociálliberálisokat nézzük, akkor viszont valóban létezik egy olyasfajta erőlködés, ahol az egyenlőséget és a szabadságot megpróbálják kiegyensúlyozni. Ilyen volt Blair vagy Schröder politikája, és ezt tekintette a baloldal (maga Gyurcsány Ferenc is érdekes módon) az elmúlt évtizedekben példának. Megjegyzem, erre mutat rá Tamás Gáspár Miklós is számtalan publicisztikájában, akivel ebben az egy dologban egyet tudok érteni. Másban nem nagyon, de az más kérdés.

Így jutottunk el oda, hogy a mai baloldal minálunk (de Európa-szerte is), teljesen hiteltelenné válik, mikor egyenlő fizetésről vagy a gazdagok megadóztatásáról beszél – miközben belegabalyodik a korlátok nélküli szabad piac ideájába. Vagy mikor tagadni igyekszik a bevándorlással kapcsolatos egykori nézeteit – miközben továbbra is hisz a multikulturális társadalomban. És persze ezért undorodik a baloldali szavazó a genderideológiától, a homoszexuálisok jogainak növeléséről és minden más szélsőséges liberális céltól is. Így lassan ott tartunk, hogy egy valódi baloldali szavazó már baloldali ellenzékváltást kiált. És valóban, úgy gondolom én is, hogy az ország hitelesebb baloldalt érdemelne.