Galsai Dániel

Vélemény és vita

Lányok, sportolók

Két magyar csoda. Két világsztár. És két különböző sors, melyek bőven túlmutatnak önmagukon

Babos Tímea és Hosszú Katinka. Most nyilván sokak szemében parazsat hordok a fejemre, de vállalom: én, mostanság Tímeáért rajongok. Katkát „csak” változatlanul imádom, és aggódva várom, hogy a géniusz visszatérjen az emberi relációkba is. Véleményemben ráadásul jottányi szerepet sem játszik, hogy Babos alig néhány napja csodát tett az ausztrál nyílt teniszbajnokságon: Kristina Mladenovic oldalán simán megnyerte a női párost, és vegyes párosban is csupán azért lett második, mert – amúgy szimpatikus – indiai partnere a második szettben és a tie-breakben csak kergette a labdát, de ritkán találta el.

Nem, természetesen nem erről van szó. Bár a sport sok szempontból a pillanat művészete, az örökérvényűség szimfóniáját is írják a legnagyobbak. Így Katinka is, akinek rövid és normál medencében kivívott sikereit, olimpiai, világ- és Európa-bajnoki érmeit felsorolni is lehetetlen, amúgy felesleges is.

A két csodaleányzó közti különbözőség megértéséhez a pályafutásuk hasonlóságain keresztül vezet az út. Mindkettőjük a világelit képviselője a maga sportágában, mindketten szükségképpen részei lettek a sport showbizniszének, és végül mindketten a belátható múltban szembesülhettek azzal, hogy az életet néha nehezebb megnyerni, mint egy ászt beütni, vagy egy jó bukófordulót megcsinálni. (Hogy végképp precizírozzam a helyzetet: Babos Timi általánosságban „rosszabb” pozícióban volt, hiszen a tenisz minden szempontból gazdagabb és pénzközpontúbb mulatság, mint az úszás.)

S hogy a végére érjek a párhuzamoknak: az elmúlt esztendőben Tímea a versenyek jó részén úgy esett ki, mint a nullás liszt a nagy lyukú rostán. Lelki bajokból fakadó sérülések, önbizalomhiány gyötörte. Csendben, visszahúzódva próbált túllépni a saját árnyékán. Két pszichológust is fogadott. Az elmúlt év végén egy másik partnerrel páros világbajnok lett. És ezek után jött Melbourne.

Katinka más úton járt. Nem tudom visszafogni magam: őt elkábította a több mint hamis „amerikai álom”. Nincs vita: Shane Tusup nagy dolgokat vitt vele véghez. De hozott mindent magával, amiért nagyon lehet utálni Amerikát: a megfellebbezhetetlenséget, a gőgöt, a szétrúgott reklámtáblákat, a reklámhisztériát, a bulvárt, a bizniszt. Eleinte a giccses-szirupos közösségi oldalakon megosztott minden közös vacsorát és a bizniszt, a pénzt, a közös vállalkozást, a jó pénzért eladható Iron Lady-cuccokat.

És amikor Katinka megunta az agressziót, jött az újabb giccs: közösségi hálón, bulvársajtóban, bocsánatkérés, sírás az Év sportolója-gálán, marketing, pénz, biznisz.

Babos Tímea is összerúghatta volna a port minden létező magyar teniszvezetővel, mondván, hogy nem kellően szemcsés a salak a honi pályákon. A jelen állás szerint alapíthatott volna „Iron Timi”-céget is, bizton el lehetne adni sok teniszütőt a nevével. Anyagilag, nagyságrendileg egyformán – a hétköznapi ember számára – sztratoszférikus magaslatokban járnak.

Tímea a bulvárhisztéria és a marketing nélkül tért vissza a zsenik közé.

Katkának szurkolok, hogy ő is így tegyen.