Angyalarcú szörnyeteg

Visszatért az Oscar Wilde-klasszikusból készült magyar musical: csaknem harminc év után újra színpadra került a Dorian Gray a Kálmán Imre Teátrumban

Sárdi Krisztina – 2018.01.26. 02:51 –

Bár Istenhez imádkozik, mégis az ördöggel paktál le Oscar Wilde fiatal úri fiú főhőse a Dorian Gray önarcképe című regényben.

Dorian Gray 20180126 Gubik Petra, Papadimitriu Athina és Kocsis Dénes az előadásban (Fotó: Gordon Eszter - Budapesti Operettszínház)

A megjelenésekor botránykönyvnek számító írásból igazán sötét tónusú, mégis fülbemászó dallamokkal teli musicalt komponált az ifjúsága és szépsége megtartásáért mindenre képes ifjúról 1990-ben a Rock Színház számára Várkonyi Mátyás, Ács János író-rendező és Gunar Braunke német librettista segítségével. Az akkor nagy sikert arató, legendás hírű előadás átdolgozott-kiegészített változatát mutatta be a napokban Réthly Attila rendezésében a Budapesti Operettszínház, az eredeti szereplőgárda szinte valamennyi tagjának helyet biztosítva a színpadon. A tavaly felavatott Kálmán Imre Teát- ­rum színpada mint játszóhely különösen jó választásnak bizonyult: a volt Orfeum (Moulin Rouge mulató) légköre kiválóan illik a dekadens és szenvedélyekkel teli darabhoz.

A címszerepet Kocsis Dénes alakítja kezdetben kissé erőtlenül, ám a második felvonásra mind hangilag, mind színészileg összekapja magát. Az igazság kedvéért tegyük hozzá: nincs könnyű dolga, hiszen barátját, a festőművész Basil Hallwardot és példaképét, Lord Henry Wottont az a Csengeri Attila, valamint Homonnay Zsolt játsszák, akik a kilencvenes évekbeli előadásokban énekelték Doriant, nemcsak hazai, hanem angol és német színpadokon is. Mindketten kiváló alakítást nyújtanak, Homonnay nőnek öltözve előadott magánszáma a kuplerájjelenetben annak ellenére zseniális, hogy tulajdonképpen kínos és nevetséges helyzetbe hozza a figurát – mégis az ízlésesség határain belül marad.

Utóbbi állítás pedig az egész darabra érvényes: Réthly Attila úgy ereszkedik le Dorian lelkének sötét bugyraiba és mutatja be Wilde regényének polgárpukkasztó és botrányos oldalait, hogy közben nem lesz sem undorító, sem megbotránkoztató. Hatásos, elgondolkodtató és kellőképpen nyomasztó viszont annál inkább. Dorian első szerelme, Sybil Vane öngyilkossági jelenete az epizódszerepekben is zseniális Gubik Petra megformálásában egyszerűen letaglózó, a fájdalomba fokozatosan beleőrülő édesanyja, Mrs. Vane szerepében pedig Janza Katától borsódzik a hátunk. A baljós alaphangulat ellenére Réthlynek sikerül egy-két megható, érzelmes pillanatot is teremtenie – főleg az első felvonásban –, így adja át kitűnően az irodalmi alapanyag kettősségét.

Mindez nem valósulhatna meg persze Túri Erzsébet egyszerű, ám nagyszerű díszletei és Velich Rita korhű jelmezei nélkül. Mégis, akit leginkább ki kell emelnünk, az Varga Vince mozgóképtervező: az ő ötleteinek köszönhetően látjuk, hogyan válik rettenetessé Dorian Gray portréja az évek során, ahogy a varázsos arckép átveszi a férfi szörnyű tetteinek nyomait. Jóllehet Bodor Johanna erőteljes koreográfiát alkotott, a tánc- és énekkar valahogy mégsem alkot annyira homogén egységet, mint azt az Operettszínházban megszoktuk – bár ez csak az avatott fül- és szem számára zavaró. Várkonyi Mátyás nagyszerű zenéje ennek ellenére sem veszít erejéből, egészen hazáig kíséri az embert.