„Nincs itt semmi látnivaló”

Szijjártó Péter nyolc év után újra lát lehetőséget a magyar–amerikai kapcsolatok normalizálására (Fotó: Hegedüs Róbert)

– A magyar kormány régóta arról beszél, hogy azok, akik több biztonságos országon átkeltek, nem számítanak menekültnek. A Genfi Egyezmény alapján mégis fogadott be Magyarország menekülteket, eszerint a gyakorlatban mégsem érvényesül ez az álláspont?

– Nem szabad összekeverni a dolgokat. Magyarország minden nemzetközi megállapodást betart, ilyen megállapodás a schengeni külső határok védelme, és ilyen a Genfi Egyezmény is. Azok, akik oltalmazotti státuszt kaptak, a törvényeket betartva beadták a kérelmüket, amit a magyar hatóságok a nemzetközi jogszabályoknak megfelelően elbírálták, és aki valóban rászorult, oltalmazotti státuszt kapott. Ez azt jelenti, hogy addig itt maradhat, amíg a hazájában fenyegetettségnek van kitéve, de a veszély elmúlta után haza kell térnie. Mindennek azonban semmi köze sincs a tömeges illegális bevándorláshoz, a kettő összekeverése rendkívül hazug, tisztességtelen magatartás. A Genfi Egyezmény ugyanis nem vonatkozik a tömeges illegális bevándorlásra, nem vonatkozik arra, hogy illegális bevándorlók százezrei átmasíroznak Magyarországon, és a Genfi Egyezménynek semmi köze sincs a betelepítési kvótához sem. A Genfi Egyezmény nem írja elő, hogy terrorveszélyben kell élnünk. Magyarországra nem jöhetnek illegális bevándorlók sem tömegesen, sem egyenként, sem a határon, sem Brüsszelen keresztül.

– Az osztrák sajtóban felvetették, hogy „1300 migráns titkos befogadásának” ügye ronthatja Magyarország pozícióját a kötelező kvóta elleni vitában.

– Ez butaság. Egyesek úgy csinálnak, mintha feltalálták volna a meleg vizet, holott semmi újdonság nem történt, pestiesen szólva nincs itt semmi látnivaló. Ha bárki bármikor megkérdezte a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalt, megtudhatta, hogy Magyarország hány embert részesített oltalomban. A mi álláspontunk világos: mi egyetlenegy migránst sem engedtünk be, és egyetlenegyet sem fogunk beengedni, mert Magyarországra illegális migráns nem jöhet be. Pont. Ezért építettünk kerítést, ezért költöttünk egymilliárd eurót határvédelemre, és ezért ellenezzük a kvótát.

– Orbán Viktor a hónap végén Ausztriába látogat. Mit várnak az új osztrák kormánytól, segíteni fogja a magyar migrációs politika érvényesülését? Esetleg számíthatunk rájuk a jogállamisági vitákban, vagy ez túlzott elvárás?

– Természetesen örülünk annak, hogy egy velünk azonos – néppárti – pártcsaládba tartozó politikai erő nyerte meg az osztrák választást. Én személyesen azért is örülök, mert Sebastian Kurz egy olyan politikus, akit nem kötött gúzsba az európai politikai korrektség és képmutatás, ő mindig őszintén, világosan azokról a dolgokról beszél, amelyek valóban lényegesek Európa szempontjából. Sebastian Kurzra mindig számíthattam a Külügyek Tanácsában például a migrációs vitákban is. Világos, hogy a migrációs politikáról kialakított álláspontja lényegesen közelebb áll a miénkhez, mint az előző, szociáldemokrata kancellároké. Persze más helyzetben vannak az országaink, nyilván nem minden kérdésben értünk teljesen egyet, de ez normális. Az illegális bevándorlással kapcsolatban az osztrák néppárti-szabadságpárti álláspont és a közép-európai nézetek közel esnek egymáshoz. Nagy lehetőségünk van arra, hogy most politikailag jobb legyen a kapcsolatunk Ausztriá-val. Gazdasági-kereskedelmi kapcsolataink eddig is jól működtek.

– A felmérések szerint megnyerheti az olasz választásokat a Forza Italia és a Lega Nord jobboldali szövetsége, a politikusaik eddig is dicsérték a magyar migrációs politikát. Milyen hatása lenne a hatalomra kerülésüknek Európában?

– Olaszországé a negyedik legnagyobb európai gazdaság, G7-es ország – nyilvánvalóan nagy súlya van annak, amit Olaszország mond az Európa jövőjéről szóló vitákban, az pedig kedvez nekünk, ha a véleményük közel áll a miénkhez. Márpedig az Európa jövőjéről szóló viták egyre hevesebbek lesznek. A szuverenista-föderalista szembenállás egyre élesebb. Vannak országok, amelyek szerint a tagállamok gyengítése erősíti az EU-t, szerintünk viszont csak erős tagállamokra épülhet erős EU. Olaszországban is zajlik egy kemény vita részben a migráció körül – természetesen drukkolunk a jobbközép szövetségnek.

– Mennyire tette tartaléklángra ezt a vitát, hogy Németországnak továbbra sincs kormánya?

– Valóban kicsit fékezettebb tempóban zajlanak most ezek a viták, hiszen Németország Európa legerősebb gazdasága és politikai hatalma, ezért nyilvánvaló, hogy a lényeges döntések nem születhetnek meg nélkülük. Látható, hogy Franciaország próbálja kihasználni ezt a vákuumot, és az elnök olyan javaslatokat tesz, amelyeknek jelentős része meglátásunk szerint nem kedvező az unió versenyképességét illetően. Ha a tagállamok számára nagyobb fokú felelőtlenséget lehetővé tevő döntések születnek, azok szerintünk rontják az EU versenyképességét. Ha a tagállamoknak igenis vannak házi feladataik, feszes, fegyelmezett költségvetést kell követniük, akkor javulni fog az uniós versenyképesség is. Egész Európának az az érdeke, hogy minél előbb minél stabilabb kormánya legyen Németországnak. Jól látható közben, hogy Németország és Közép-Európa együttműködése lett a meghatározó gazdasági tengely Európában, korábban a német–francia együttműködés volt a domináns, de mára ez megváltozott. Nagyon fontos számunkra a német gazdasági növekedés és stabilitás.

– Washingtoni útja elején azt mondta, új fejezetet nyithat a magyar–amerikai kapcsolatban, hogy a térségünkért felelős államtitkári pozícióba kinevezték Wess Mitchellt. A vele folytatott tárgyalása mennyiben igazolta ezt a bizakodást?

– Ha visszatekintek az elmúlt nyolc évre, amelyet kormányzással tölthettünk, most először érzem, hogy komoly lehetőség kínálkozik a magyar–amerikai politikai kapcsolatok újjáépítésére. Eddig a kapcsolataink három pilléréből a gazdasági és a védelmi remekül működött, a politikai viszont borzasztóan rosszul. Kölcsönös tiszteletről nem lehetett beszélni. Most azonban olyan külügyi államtitkárt neveztek ki, aki stratégiai jelentőségűnek tartja az amerikai–közép-európai kapcsolatokat. Szerintem ez logikus döntés is a részükről, hiszen Közép-Európa mindig is a józan ész talaján állt, az európai növekedés motorjává vált, a térség országai az EU-nak és a NATO-nak is tagjai. A megbeszélések során Wess Mitchell nem a magyar belpolitikával foglalkozott, hanem végre lehetőség volt arra, hogy valódi külügyi, kétoldalú kérdésekről tárgyaljunk, így szó esett például a közép-európai energiabiztonságról és a védelmi együttműködés fejlesztéséről is. Óriási elismeréssel beszélt Magyarország katonai szerepvállalásáról az iraki, afganisztáni és nyugat-balkáni missziókban. Többórás tárgyalásokat folytattunk, az elmúlt nyolc évben most először éreztem azt, hogy korrektül, a kölcsönös tisztelet talaján állva fontos partnerként tekintettek ránk, nem úgy, mint egy kicsi közép-európai országra, amelynek a képviselője kioktatásért ment Washingtonba. Ez teljesen új hozzáállás.