Erre nem tudhatjuk a választ, ám az eredmény ismert: Karácsony Gergely szerint „működik a kémia”. S ezen maga is csodálkozik, nem hitte volna, mégis így van. Csak osztozni tudunk az örömben. Végül is a hajdan kifejezetten a szocialistákkal, illetve a 2010 előtti kormányzással szemben kiötlött politikai termék, az LMP néven elhíresült formáció egykori üdvöskéje akkora utat járt be az elmúlt években, hogy bizony ráfér némi megnyugvás. Ezt fizikailag is nehéz lehet bírni.
Ott kezdte, hogy elárulta a sajátjait Bajnai Gordon és Gyurcsány Ferenc kedvéért, nem sokkal azután, hogy a szocialistákat a Fidesznél is utálatosabbnak nevezte. Aztán a XIV. kerületben az egyik legdörzsöltebb MSZP-s, a Zuschlag-ügyben is érintett Tóth Csaba tenyerébe csapott. Nyilván nem holmi hatalmi érdekből, pusztán azért, hogy a polgármesteri székből szolgálhassa az akkori lakóhelyétől jó néhány kilométerre élő zuglóiakat.
Ami a közelmúltat illeti: Karácsony a nyár folyamán még közös videóban osztotta az összefogás gondolatát kerülő „demokratikus pártokat” túlmozgásos cimborájával, az Együtt-vezér Juhász Péterrel, a fizika törvényszerűségeinek mégsem tudott ellenállni, a Gyurcsány által megsorozott MSZP vonzása Molnár Gyula karjaiba repítette. Olyannyira, hogy újdonsült cimborái immár Juhászék egyetlen valamirevaló politikusát, a csepeli „győző” Szabó Szabolcs parlamenti jelöltségét, illetve fizetését veszélyeztetik, ami érthető módon kicsapta a biztosítékot az egykori harcostársaknál. Az Együtt azzal vigasztalta magát, hogy miniszterelnök-jelöltté emelte Szigetvári Viktort. Hasonló csalódottság uralkodik a MoMa háza táján is, miután a törpepártok irányába váratlan érzéketlenséget tanúsító Demokratikus Koalíció levakarta magáról Bokros Lajosékat. A volt pénzügyminiszter nem is volt rest kirekesztőnek és árulónak nevezni a bukott miniszterelnököt, aki – a hatás-ellenhatás fizikai törvényszerűsége nyomán – alighanem hamarosan ismét nekiveselkedik a szocialisták további puhításának.
Az őszödi igazmondó elsődleges célja ugyanis korántsem az Orbán-kormány leváltása, hanem a baloldal visszahódítása. Ez vonzza. Az egyelőre hatályos megállapodás szerint azonban az MSZP-nek több mandátum juthat a 2018-ban felálló törvényhozásban, mint nekik, még úgy is, hogy Molnárék a Párbeszédet és a Liberálisokat is „kifizetik” pozíciókkal.
Hát így állunk, működik a kémia és a fizika is a baloldalon, Karácsony meg nyilván csúnyán összeveszne 2014-es önmagával, aki azért állt össze éppen négy évvel ezelőtt az Együtt 2014-gyel, hogy kihúzza a „szocik seggéből az összefogást”. Mára megérkezett, révbe ért, bár a tavalyi kötélhúzásokat alapul véve korántsem biztos, hogy ő lesz a kormányváltó „csodafegyver”. Sőt. Erre utal, hogy a szoci pártelnök a választmányi ülésen már ravaszul kerülte a közös lista emlegetését, ami egyrészt arra enged következtetni, hogy az ebben az esetben törvényi korlátként életbe lépő tíz százalékot sem feltétlenül tartja megugorhatónak. Másrészt nem kizárt, hogy a furcsa szövetkezésből való kifarolást készíti elő óvatosan. Arra az esetre, ha kiderülne, hogy a gyalázatos támogatottság mégsem kúszik felfelé a tavasz közeledtével. Vagyis ha mégsem működne az a bizonyos kémia.
Persze tudjuk: az ellenzéki oldal prioritása továbbra is csupán a megfelelő pozíciók bebiztosítása újabb négy évre, s nem a kormányrúd megszerzése. Ez szinte már fizikai törvényszerűség!
Ott kezdte, hogy elárulta a sajátjait Bajnai Gordon és Gyurcsány Ferenc kedvéért, nem sokkal azután, hogy a szocialistákat a Fidesznél is utálatosabbnak nevezte. Aztán a XIV. kerületben az egyik legdörzsöltebb MSZP-s, a Zuschlag-ügyben is érintett Tóth Csaba tenyerébe csapott. Nyilván nem holmi hatalmi érdekből, pusztán azért, hogy a polgármesteri székből szolgálhassa az akkori lakóhelyétől jó néhány kilométerre élő zuglóiakat.
Ami a közelmúltat illeti: Karácsony a nyár folyamán még közös videóban osztotta az összefogás gondolatát kerülő „demokratikus pártokat” túlmozgásos cimborájával, az Együtt-vezér Juhász Péterrel, a fizika törvényszerűségeinek mégsem tudott ellenállni, a Gyurcsány által megsorozott MSZP vonzása Molnár Gyula karjaiba repítette. Olyannyira, hogy újdonsült cimborái immár Juhászék egyetlen valamirevaló politikusát, a csepeli „győző” Szabó Szabolcs parlamenti jelöltségét, illetve fizetését veszélyeztetik, ami érthető módon kicsapta a biztosítékot az egykori harcostársaknál. Az Együtt azzal vigasztalta magát, hogy miniszterelnök-jelöltté emelte Szigetvári Viktort. Hasonló csalódottság uralkodik a MoMa háza táján is, miután a törpepártok irányába váratlan érzéketlenséget tanúsító Demokratikus Koalíció levakarta magáról Bokros Lajosékat. A volt pénzügyminiszter nem is volt rest kirekesztőnek és árulónak nevezni a bukott miniszterelnököt, aki – a hatás-ellenhatás fizikai törvényszerűsége nyomán – alighanem hamarosan ismét nekiveselkedik a szocialisták további puhításának.
Az őszödi igazmondó elsődleges célja ugyanis korántsem az Orbán-kormány leváltása, hanem a baloldal visszahódítása. Ez vonzza. Az egyelőre hatályos megállapodás szerint azonban az MSZP-nek több mandátum juthat a 2018-ban felálló törvényhozásban, mint nekik, még úgy is, hogy Molnárék a Párbeszédet és a Liberálisokat is „kifizetik” pozíciókkal.
Hát így állunk, működik a kémia és a fizika is a baloldalon, Karácsony meg nyilván csúnyán összeveszne 2014-es önmagával, aki azért állt össze éppen négy évvel ezelőtt az Együtt 2014-gyel, hogy kihúzza a „szocik seggéből az összefogást”. Mára megérkezett, révbe ért, bár a tavalyi kötélhúzásokat alapul véve korántsem biztos, hogy ő lesz a kormányváltó „csodafegyver”. Sőt. Erre utal, hogy a szoci pártelnök a választmányi ülésen már ravaszul kerülte a közös lista emlegetését, ami egyrészt arra enged következtetni, hogy az ebben az esetben törvényi korlátként életbe lépő tíz százalékot sem feltétlenül tartja megugorhatónak. Másrészt nem kizárt, hogy a furcsa szövetkezésből való kifarolást készíti elő óvatosan. Arra az esetre, ha kiderülne, hogy a gyalázatos támogatottság mégsem kúszik felfelé a tavasz közeledtével. Vagyis ha mégsem működne az a bizonyos kémia.
Persze tudjuk: az ellenzéki oldal prioritása továbbra is csupán a megfelelő pozíciók bebiztosítása újabb négy évre, s nem a kormányrúd megszerzése. Ez szinte már fizikai törvényszerűség!
