Kacsoh DánielEgy elfelejtett tüntetés

Álláspont. Szónoki szemszögből érthető, hogy Vona Gábor a „nagy pénteki tüntetésen” nem a részt vevők számában jelölte meg az esemény különleges mivoltát

Kacsoh Dániel – 2017.12.18. 01:38 –

Azt a néhány száz, jobbikos becslések szerint néhány ezer embert ugyanis bajosan lehet tényezőnek tekinteni, pláne ha abból indulunk ki, hogy a Simicska-média szerint a cukiskodó formáció immár az Orbán-kormány első számú kihívója. Sőt a balliberális 444 által meginterjúvolt lelkes támogató szerint egyenesen a leváltója.

Mindegy, a remény hal meg utoljára. Vona szerint mindenesetre a foghíjas demonstráció azért volt történelmi jelentőségű, mert a Jobbik együtt lépett fel a balliberális pártokkal egy közös cél érdekében. Arról értekezett, hogy a jobb- és a baloldal így még nem fogott össze, ez maga a csoda. Ráadásul még Bíró Ica is ott volt.

Csakhogy a ma már a kiskutyákért rajongó egykori gárdamellényes emlékezete némileg hézagos, alighanem jól felfogott politikai érdekből. Érdemes azonban felidézni egy nem is a történelem ködébe vesző eseményt, amelyen jóval többen vettek részt, mint a mostani minicsődületen, ráadásul a Kossuth téren volt, és bizony valamennyi parlamenti párt képviseltette magát rajta.

A 2012. decemberi demonstráció apropóját bizonyos Gyöngyösi Márton jobbikos honatya nemzetközi vissz­hangot keltő szónoklata váltotta ki, amelyben nemes egyszerűséggel a magyarországi zsidók listázását vetette fel. Később pontosított: nem úgy értette, az izraeli– magyar kettős állampolgárokra gondolt. Akkoriban szélsőségesék még holokauszt-emlékműveket köpködtek, cigányoztak, nem volt tehát akkora meglepetés a vészkorszaki hangulatot idéző nyilatkozat, a felháborodás mégis összehozta az antiszemitizmust elutasító formációkat. Így történhetett, hogy például Rogán Antal a Fidesz, Bajnai Gordon az Együtt és Mesterházy Attila az MSZP színeiben közösen utasította el a vállalhatatlan eszméket, konkrétan a Jobbikot. Emlékezhetünk arra is, hogy az ottani közönség soraiban szép számmal voltak olyanok, akik éppen a kormánypártot vádolgatták a szélsőjobbal való összekacsintással, együttműködéssel, s bizony a felszólaló balos politikusok sem nagyon hagyták ki akkoriban a lehetőséget, ha efféle érvekkel támadhatták a Fidesz-kabinetet.

Egy szó mint száz: volt itt már széles körű összefogás ügyek mentén, csakhogy öt évvel ezelőtt ez a közös nevező éppen a Jobbik által képviselt ideológia elutasítása volt. Mindezek tükrében nem kicsit furcsa, hogy az immár a Spinozába járó pártvezér most azokkal „fogott össze”, illetve azok csatlakoztak hozzá, akik számára pár éve még vállalhatatlan volt a náci romantika. A kirakat persze más, a személyek azonban jórészt ugyanazok, Toroczkai és társai botrányos világnézete aligha maradt hátra valamiféle politikaváltoztató Macskafogó bendőjében.

Opportunizmus ez, ráadásul ugyancsak disszonáns, hogy a tiltakozók az ötvenes éveket emlegetik az Állami Számvevőszék büntetése miatt, miközben a regnáló kormánypártot szidják üvöltve annak székháza előtt, rendőri biztosítással, majd békésen hazasétálnak. Ez több, mint diktatúra! Erre már nincsenek szavak!

További adalék a történet abszurditásához, hogy eközben még az is napvilágot lát, hogy a Jobbik tényleg mélyen áron alul kapott plakáthelyeket Simcska Lajostól, aki ország-világ előtt tette korábban egyértelművé: Vonát és bandáját támogatja, nekik szurkol a választáson. Szóval a tiltott párfinanszírozás nem holmi fantazmagória, egyre inkább úgy látszik, maga a valóság.

Csakhogy ez már annyira nem érdekli a groteszk szivárványkoalíció zavarodott tagjait.