Soros tájékoztat

Egyre többet találkozhatunk efféle mutatvánnyal. Hihetetlen ugyanis a kontraszt az államhatárokon átnyúló befolyással bíró, milliárdos spekuláns üzletember archetípusa és az általuk felrajzolt filantróp között. Pedig egy államhatárokon átnyúló befolyással bíró milliárdos spekuláns üzletember úgymond természetes ellenséget kellene, hogy jelentsen egy baloldali és demokratikus elkötelezettségű értelmiségi vagy politikus számára.

Csak hát nálunk ugyebár minden fordítva van. A „gonosz, fasiszta kormány” csökkent rezsit, ami ellen a piac­barát kommunista utódpárt és eszmetársai emelik fel a hangjukat. Az „elnyomó, horthysta kabinet” halmozza el kedvezményekkel a családokat, hirdet munkaalapú társadalmat és újít fel zsinagógát nemzetközi és hazai kartácstűzben. A szélsőjobboldallal való összekacsintásra való napi szintű figyelemfelhívás, a barna veszedelemtől való folyamatos rettegés helyét pedig az úgynevezett haladáspártiak oldalán átvette immár Rangos Katalin balliberális riporter és köre alig leplezett rajongása Vona Gábor iránt. Komoly szellemi kihívás kiigazodni ezen a hiteltelen bagázson.

És akkor most itt van ráadásnak ez a távoli vadkapitalista, akit gyalázatos pénzügyi machinációi miatt országokból tiltanak ki, s aki a világ számos pontján, még Palesztinában is támogat az adott állam megdöntésén fáradozó szervezeteket, a honi ellenzék mégsem átall szinte kitűzőt gyártani az arcképével, és a szíve fölé helyezni. A Momentum odáig merészkedett, hogy aláírásokat gyűjt, végeredményben Soros érdekében. Persze lehet rajongani egy idős pénzemberért, megkockáztatom, akár még hálás is lehet neki az ember – pláne, ha az ő pénzén él. Azt állítani azonban, hogy ne lenne aggályos és veszélyes a beavatkozása a különböző uniós folyamatokba, pláne a bevándorlás kapcsán, nettó vakság, egyben felelőtlenség. Hovatovább, ahogy a korábbi népszavazás vagy éppen a jelenlegi nemzeti konzultáció iránti érdeklődés is mutatja, ez a felfogás szembemegy a többség világlátásával. Magyarországon biztosan, de a különböző választási eredmények nyomán látható, egyre inkább európai szinten is.

Azért mégse essen le az állunk a mi kis magyar közéletünk furcsa jellemzői láttán: a 2010-es balos bukta óta a társadalom által partvonalra szorított pártok és pártocskák előszeretettel járogatnak rimánkodni, feljelentgetni Brüsszelbe, egyfajta átkaroló hadművelettel próbálva fogást találni a legitim kormányzaton. Hiába. Most, hogy az általuk korábban bagatell ügynek nyilvánított migráció valamennyi uniós tagállamban top téma lett, úgy tűnik, Soros védelmétől, esetleg finanszírozásától várják a lendületet.

Az Országgyűlésbe készülő formációkkal szemben azonban a „nyílt társadalom” nemzetellenes koncepciójának szponzora sokkal szívesebben tolja az eurómilliókat az NGO-kba, illetve nyomul az uniós intézményekben a kvótarendszer érdekében. Némi sikerrel. Az említett csoportok úgymond radar alatt mozognak, szervezik a migránsok utaztatását, torpedózzák a közhivatalokat, polgári engedetlenségi akciókat hirdetnek vagy éppen bírákat érzékenyítenek, esetleg genderügyi propagandamunkát végeznek. Legújabban pedig a gazdájuk által meghirdetett „tájékoztató” kampányra készülődnek. Bár szavazni nem lehet rájuk, mégis kampánymunkát végeznek, egy demokratikusan megválasztott kormánnyal szemben, nyíltan politikai, sőt akár üzleti érdekek mentén.

Ami kevéssé demokratikus – de nagyon Soros.