„Hiszek a vitában”

Új nemzedék. Van egy jó szervezeti keret, és pénzügyi akadálya sincs a fejlődésnek, most már a szakmai, tartalmi rész következik – mondja az oktatás megújításáról Solti Péter

Korompay Csilla – 2017.11.20. 03:52 –

Építünk egy adatbázist, amely megmutatja, az egyes tanároknak mekkora terhelése van, decemberre látni fogjuk, hol érdemes kicsit változtatni a dolgokon

Solti Péter 20171120 Solti Péter: A pedagógus- életpálya szerintem ma már vonzó, van előrelépési lehetőség, motiváció, de bizonyos területeken kihívás a státusok betöltése (Fotó: Varga Imre)

Mindenütt vannak szakmai viták, ahol munka folyik. A vita fogja elindítani azt a pezsgést, amiből eredmény lehet, ezért hiszek benne – jelentette ki lapunknak Solti Péter, a Klebelsberg Központ elnöke a pedagógusbér-emelés differenciálását megalapozó értékeléssel kapcsolatban, amit jó eszköznek tart a tanárok motiválására. Arról is beszélt, hogy ebben a tanévben az iskolaigazgatókat szeretnék még inkább „helyzetbe hozni”, megmutatni, milyen lehetőségeik vannak a hatékonyság növelésére.

– Viszonylag kevés információt lehet találni önről az interneten. Ki lehetne egészíteni ezeket a szűkszavú önéletrajzokat? Pél­dául a Budapesti Metropolitan Egyetemen a különféle irányítási, szervezési feladatok mellett tanított is? Esetleg jelenleg is végez oktatói munkát?

– Több éve tanítok a Metropolitan Egyetemen jogi alapismeretek tantárgyat. Fontos számomra, hogy látom az újabb generációkat, és évről évre tapasztalom, mennyivel másképpen kell megszólítani őket. Jó az is, hogy muszáj rendszeresen frissíteni a tudásomat, utánanézni, mi, hogyan változott és én hogyan tudom mindezt érdekesen bemutatni, hogy odafigyeljenek a fiatalok, akik egyébként nem jogászok, hanem többségükben közgazdászok lesznek. Tehát olyan alapszintű jogi tudásra van szükségük, amit a későbbiekben hasznosítani tudnak. Jó kihívás, nagyon szeretem.

– Ezek szerint tudja kamatoztatni az ottani tapasztalatait az intézményfenntartó élén?

– Igen. Minden vezető számára fontos szerintem, hogy legyen élő kapcsolata azzal a dologgal, amivel foglalkozik. Bár egy irányítói szervezet vezetőjeként messze vagyok a diákoktól, de legalább áttételesen kapcsolatom van velük.

– Az önről fellelt kevés információ között van egy 2010-es interjú, azzal kapcsolatban, hogy az egyetemen részt vett a Bringázz a munkába akcióban. Most már nem kerékpárral jár dolgozni?

– Sajnos már nem, pedig nagyon szerettem, a Batthyány térről az Örs vezér teréig jártam, tizenegy-tizenkét kilométer távolságra, oda-vissza. Most már nem tudom megtenni, annak dacára, hogy a távolság kisebb lenne az irodáig, de sokkal feszítettebb az időbeosztásom.

– Hétvégén azért jut rá ideje? Vagy valami más sportot űz?

– Komoly fejtörést jelentett a sport megoldása az életvitelem mellett. Hajnalonként járok edzőterembe, illetve futni a Margit-szigetre. Nagyon szeretek futni, kikapcsol, közben rengeteg ötlet jut az eszembe, amit aztán később tudok hasznosítani.

– Kinevezése után úgy nyilatkozott, hasonló a munkamódszere Palkovics László államtitkáréhoz. Vagyis szintén munkamániás?

– Nagyon hízelgő nekem, ha bármiben is az államtitkár úrhoz hasonlítanak. Szeretek dolgozni, értelmes munkát végezni. Az ő időbeosztását nehezen tudom követni, róla közismert, hogy nagyon keveset alszik, nekem egy picivel több szükségem van az alvásra, de képes vagyok feszítetten dolgozni. Nagyon tisztelem benne, hogy rendkívül hatékonyan dolgozik, nincsenek felesleges szavai, felesleges gondolatai, kevés időt szán arra, hogy „habosítson”. A tények alapján, szisztematikusan, precíz, mérnöki gondolkodással oldja meg a dolgokat. Rengeteget tanulok tőle, amióta együtt dolgozunk, és átveszek olyan elemeket, amelyeket hasznosítani tudok a mai munkámban.

– Arról is beszélt akkoriban, fél évet ad magának arra, hogy elhallgassanak a kritikus hangok. Azért az nem éri váratlanul, hogy a kampányban minden helyi problémából országos botrány lesz? Nemrég egy budapesti gimnázium folyosóján esett le egy vakolatdarab, amit a sajtó leszakadt mennyezetként tálalt. Mi történik ilyenkor? Van esetleg egy válságstáb az ilyen esetekre?

– A fél évet arra adtam, hogy a szervezetben kiépüljenek az alapfunkciók, kialakuljon egy összetartó szervezet, ahol nagyon gyors a kommunikáció, nagyon gyors az ügyek megoldása, és az ön által említett problémák megoldására is kialakul egy stabil menetrend. Ilyesmi bármikor előfordulhat, a kérdés az, milyen gyorsan lehet megoldani a problémát, illetve milyen arányban sikerül megelőzni. Ez a fél év annyiban mindenképpen sikeres, hogy azok a vezetők, akik a problémákkal találkoznak, hatékonyan meg tudják azokat oldani, ehhez megvan a lehetőségük és a képességük is. Ennek köszönhető, hogy az ilyen kritikák már ritkák.

– Az előbb kivédhetetlen dolgokról beszéltünk, generális problémák viszont, úgy tűnik, már nincsenek. Ez mekkora részben szervezési kérdés, és mekkora a szerepe annak, hogy több pénz jut a fenn­tartásra, működtetésre?

– Az nem kérdés, hogy egy ilyen szervezet működéséhez a szükséges forrásokat biztosítani kell. A biztos pénzügyi háttér adott, ha sikerül jól megszervezni és működtetni a fenntartói rendszert, akkor nem fordulhatnak elő komoly fennakadások.

– Az idei hatszázmilliárd forinttal szemben jövőre mennyi lesz a központ költségvetése? Megkezdődött már a tervezés az iskolák szintjén is?

– Jövőre is nagyjából ennyivel számolhatunk, de ezen belül csaknem húszmilliárddal többet tudunk fordítani személyi, bérjellegű kiadásokra, mint az idén. A felújításokra is hárommilliárd forinttal nagyobb összeg áll rendelkezésre. Így, hogy már felmértük az iskolák állapotát, kifejezetten jól hasznosítható lesz ez a pluszösszeg.

– Vagyis már lezárult az önkormányzatoktól átvett iskolák állapotfelmérése, és az ehhez kapcsolódó fejlesztési ütemterv is elkészült?

– Igen. Nem szabad elfelejteni, hogy amikor januárban átvettük ezeket az iskolákat, enyhén szólva sem volt mindegyik tökéletes állapotban. Ahhoz, hogy valamennyi épületet 21. századi igényeknek megfelelő szintre hozzuk, nyilván nem elég csupán a 2018-as költségvetésben rendelkezésre álló összeg. Fontos, hogy konkrét tervekkel és ütemezési javaslattal rendelkezzünk. Be kell mutatni a politikai döntéshozóknak, hogy a gyereklétszám alakulásával párhuzamosan hogyan kell fejleszteni ezeket az iskolákat.

– Nyilván nem egy-két éves tervről van szó.

– Ez egy többéves folyamat, de ha a szándék megvan, akkor három-négy év alatt meg lehet teremteni a 21. századi feltételeket mindenütt.

– Visszatérve a költségvetés tervezéséhez: megkezdődött már az egyeztetés az iskolaigazgatókkal?

– Jelenleg a Klebelsberg Központ és a tankerületi központok között zajlik a költségvetési keretegyeztetés arról, hogy az egyes tankerületeknek mennyi pénz jut majd. Ez már más, mint a tavalyi egyeztetés volt, hiszen rendelkezésre állnak a pontos adatok, tudjuk, mennyit fordítottak a tankerületi központok egy-egy iskolára havonta, látni lehet, milyen költségek merültek fel, és megalapozottabban lehetett most tervezni. Miután a tankerületekkel megvan a megállapodás, utána jön a tankerületek és az iskolák közötti egyeztetés. Az iskolai szintű költségvetési keretek egyeztetésére előreláthatóan december–januárban kerül sor, így január végére lesz meg az intézményekre lebontott költségvetés.

– A napokban részt vett egy konferencián a „Versenyképes államról”… A hazai oktatás versenyképességéért azért még bőven van mit tenni, nem elég, hogy már mindenütt van kréta.

– Az én feladatom alapvetően a szervezeti hatékonysági kérdések megoldása, de sok remek szakember dolgozik az oktatás tartalmának megújításán is. Komoly munka folyik, szerintem ezen a téren is hatékony lesz a változás, ehhez azonban több idő kell. Viszont ha már a szervezet felkészült erre, a szakmai rész, a tartalom átalakítása könnyebb lehet.

– A legfontosabb mégis a jó tanár. Volt egy jelentős béremelés, kérdés, elég-e arra, hogy valóban a legkiválóbbakat vonzza a pályára.

– A pedagógus-életpálya szerintem ma már vonzó. Az, hogy van előrelépési lehetőség, motiváció. Amire több energiát kell fektetni, az az, hogy azokon a területeken, ahol a státusok betöltésével kapcsolatban vannak kihívások, még inkább motiváljuk a fiatal, végzős pedagógusokat, akár lakhatási feltételekkel is, vagy más ösztönzőkkel. De ebben az irányban is elindultunk. A vezetői pótlékokat megemeltük, ha minőségi munkát végez egy pedagógus, akkor megvan a lehetőség arra, hogy azt a vezetője anyagilag is elismerje. Ha ezt a kultúrát sikerül megvalósítani, az sokat fog segíteni. Például, ha valaki vállalja, hogy átmegy egy másik faluba tanítani, ahol van betöltetlen státus, akkor ösztönözni kell, és ebben a tanévben erre már lesz lehetőség.

– A központból nyilván jól látszik, hol igazán súlyos a pedagógushiány. Mit tudnak tenni?

– Jelenleg építünk egy adatbázist, amely megmutatja, hogy az egyes tanároknak mekkora terhelése van, hány osztállyal, hány gyerekkel, hány órában, milyen tantárgyakat oktatnak. Decemberre pontosan fogjuk látni, hol érdemes kicsit máshogyan szervezni a munkát. Ellátatlan órák most sincsenek, mindenütt sikerül áttanítással vagy többletmunka-elrendeléssel megoldani az ellátást. Másrészt azonban a gyermeklétszám csökken, a pedagóguslétszám viszont emelkedik, csaknem kétezerrel nőtt tavalyhoz képest a tankerületekben dolgozó pedagógusok száma. Tehát vannak iskolák, ahol a gyereklétszámhoz képest kevés a tanár, másutt ez fordítva van. Azt gondolom, egy-két éven belül ki tudjuk ezt egyenlíteni.

– Hány iskolában történt meg a béremelés utolsó részletének differenciálása?

– Nagyon kevés, mintegy kilencven helyen. A vezetői pótlék emelését csaknem négyszáznyolcvan intézményben differenciálták. Ennek szerintem az az oka, hogy az iskolaigazgatók nem ebben a kultúrában kezdték a munkát, és óvatosan állnak az ilyen feladatokhoz. Ugyanis ennek van egy konfliktusos része, értékelniük kell a saját kollégáikat. De ez a vezetői működés sajátja. Erre meg kell tanítanunk az intézményvezetőket, mert így tudják motiválni a beosztottjaikat. Azok a célok, amelyeket ők a vezetői pályázatukban meghatároztak, például hogy hogyan kívánják fejleszteni az iskolájukat, ahhoz ez egy jó módszer. Eddig nem volt ilyen eszköz a kezükben, ezért óvatosak. Érdekes lesz majd egy év múlva, hogy mennyire nő meg ezeknek az iskoláknak a száma, én biztos vagyok benne, hogy egyre több helyen fognak differenciálni. Az iskolák egymásnak is meg fogják mutatni az ilyen típusú gyakorlatukat, ha látni fogják, hogy motiváltabbak ettől a pedagógusok.

– Nem hozza ez vissza a régi rendszert, amikor sokszor a kedvenc kollégáikat jutalmazták az igazgatók?

– Fontos, hogy objektíven történjen az értékelés, a szempontokat a tantestület is megvitatja. Nem az intézményvezető osztogatja ezt, hanem komplex módszertan van mögötte, meg kell indokolni, alátámasztani eredményekkel. Hallottam, hogy vannak viták a testületeken belül ezzel kapcsolatban, de szerintem ezek helyes viták, amelyek nyomán kialakul egy szakmai konszenzus.

– Jó egy iskolában, ha konfliktusok vannak a pedagógusok között?

– Mindenütt vannak szakmai viták, ahol munka folyik. A lényeg, hogy van-e eredménye. Eddig azt láttam, hogy mindenütt, ahol ilyen vita folyt, sikerült eredményt elérni, meggyőzni egymást. A vita fogja elindítani azt a pezsgést, amiből eredmény lehet. Én hiszek az értelmes, a problémamegoldást előrevivő vitában.

– Kérdés, hogy az eredmény nem harag, ellenségeskedés lesz-e.

– Nem mindegy, hogyan kezeljük a vitákat, milyen stílusban. Ez már a vezetői viselkedés, attitűd kérdése. Abban bízom, hogy a legtöbb vezetőnk pontosan tudja, hogyan kell egy vita során viselkedni. Nem hiszek abban, hogy egy vitát hatalmi szóval el lehet dönteni, ez ideig-óráig működhet csak, én nem ilyen vezető vagyok, és nem ezt várom el a munkatársaimtól sem.

– A központnál nagy szervezeti átalakítások már nyilván nem lesznek, de van-e még esetleg valamilyen konkrét fejlesztési terve?

– Ha hatékonyságfejlesztésről van szó, azt mindig lehet tovább mélyíteni. Nincs tökéletes szervezet, de a tökéletességre kell törekedni. Eddig az volt a cél, hogy a tankerületi központok felálljanak, legyen stabil költségvetésük, jó szakembereik, megfelelő hatáskörük, elég erejük és döntési képességük. Ezt most lejjebb kell vinni, ebben a tanévben az intézményvezetőket kell még inkább helyzetbe hozni és megerősíteni, megmutatni, hogy milyen lehetőségeik vannak. Fontos, hogy az intézmények és a tankerületi központok is együttműködjenek egymással, mutassák meg egymásnak a jó gyakorlatokat. Erre ösztönzöm a köznevelési rendszer szereplőit is.

– A jó gyakorlatok átadása eddig is cél volt. Nem vették komolyan?

– Lehet, hogy szigetszerűen működött, de most már van ehhez egy jó szervezeti hátterünk. A tankerületi központok erre is jók. A költségvetés tervezésében úgy segítik az iskolákat, hogy összeülnek az igazgatókkal, példákon keresztül bemutatják nekik, hogyan kell csinálni, majd elemzik a problémákat. Miért ne lehetne ugyanezt szakmai kérdéseknél is megtenni? Van egy jó szervezeti keret, és pénzügyi akadálya sincs a fejlődésnek. Most már a szakmai rész következik.


Névjegy

Solti Péter

Születési hely, idő: Budapest, 1977. május 20. Végzettség: jogász

2017. január 16-tól a Klebelsberg Központ elnöke; 2015–2017: intézményirányítási és finanszírozási rendszer kialakításáért felelős miniszteri biztos; 2013–2014: főtitkár, Óbudai Egyetem; 2012–2013: főosztályvezető, Felsőoktatási Főosztály, Emberi Erőforrások Minisztériuma; 2006–2012: főtitkár, Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola (Budapesti Metropolitan Egyetemen); 2009: vezérigazgató, Heller Farkas Gazdasági és Turisztikai Szolgáltatások Főiskolája; 2005–2006: akkreditációs és minőségirányítási irodavezető, Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola.