Vélemény és vita
Kihívások és lehetőségek
A globalizációtól a migrációs válságig az elmúlt húsz év figyelmeztet minket arra, hogy a világ megyre kisebb, és hogy Afrika problémái Európa számára is problémává válnak
Afrikának központi helyet kell elfoglalnia az európai politikai menetrendben. Hosszú évek mellőzése, jó szándékú, de be nem váltott ígéretei és elmulasztott lehetőségei után Európa Afrikához fűződő kapcsolatát új alapokra kell helyezni. Eljött az idő egy olyan paradigmaváltásra, melynek eredményeképp az afrikai kontinens kiemelt helyre kerül az Európai Unió politikai menetrendjében. Talán még nincs túl késő. Kötődéseink messze túlmutatnak a földrajzi közelségen. Összekötnek bennünket közös értékek, vallás, nyelvek és stratégiai érdekek, valamint számos közös kihívás.
Afrika népessége 2050-ig két és fél milliárdra nő, ami demográfiai trendként egyszerre jelent kihívást és lehetőséget. Az afrikai országok elsivatagosodással, éhínséggel, terrorizmussal, járványokkal, munkanélküliséggel és rossz kormányzással küszködnek, ami mind növeli az instabilitást és hozzájárul az ellenőrizetlen bevándorláshoz. A gyorsan felnövekvő új nemzedékek, amelyek kilátástalan helyzetükben máshol keresnek maguknak otthont egy jobb élet reményében, elsősorban Európát veszik célba. Ha azonban sikerül valódi alternatívát teremteni számukra azzal, hogy Afrikában is el tudják érni a jólétet, ez arra ösztönzi majd a fiatalokat, hogy otthon keressék boldogulásukat. Az afrikaiak bizonyítják, hogy kontinensük a lehetőségek földje, hiszen 2016-ban öt afrikai ország is hét százalék feletti növekedést produkált, amellyel a világ leggyorsabban növekvő gazdaságai között foglaltak helyet.
Afrika maga alakítja a sorsát, és ebben Európa baráti segítségére számíthat. Technológiai vezető szerepünknek és ipari szakértelmünknek köszönhetően jelentős támogatást tudunk nyújtani a lehetőségek kiaknázásához és azon kihívások kezeléséhez, amelyek csak szoros együttműködésünk révén küzdhetők le. Tíz év telt el az EU–Afrika közös stratégia végrehajtása óta, és a várakozások nem teljesültek. Európa nem volt elég bátor ahhoz, hogy hatékony eszközöket kínáljon, melyekkel valóban elérhetők a kívánt eredmények. Ahelyett, hogy megszilárdítanánk Afrika vezető partnereként kivívott pozíciónkat, e pillanatban épp elveszítjük azt a közvetlen külföldi befektetések terén, ahol megelőz minket Kína és más feltörekvő versenytársak, mint például Törökország, India és Szingapúr.
Az Afrikai Unió és az Európai Unió között november végén több mint nyolcvan államfő részvételével Abidjanban megrendezésre kerülő ötödik csúcstalálkozó tökéletes alkalmat kínál arra, hogy újjáélesszük és megerősítsük egymás iránti elkötelezettségünket, és növeljük annak gyakorlati hatékonyságát. Ehhez azonban most kell cselekednünk, határozott és egységes álláspontot képviselve.
Úgy vélem, hogy az afrikaiak szemével kell szemlélnünk az akadályokat, emberközpontú megközelítést alkalmazva, mivel csak ez szolgálhat egyenlő felek közötti, megújult partnerségünk alapjául. Közös történelmünk meglehetősen összetett, azonban olyan szálakkal fűz minket össze, melyek mások számára nem adottak.
Kapcsolatunk nem lehet csak politikai és intézményi jellegű: a gazdasági szereplők és a civil társadalom teljes körű bevonásával is erősíteni kell azt.
Legfontosabb közös célként azt kell kitűznünk, hogy tényleges lehetőségeket biztosítsunk a fiatalok számára, lehetővé téve számukra, hogy egy virágzó, erős és modern földrész életének alapvetően fontos szereplőivé váljanak. Ennek elérése óriási, még fel nem mért előnyöket jelentene Európa számára is, amely hozzájárulhat az ellenőrizetlen migráció kiváltó okainak kezeléséhez azáltal, hogy hatékonyabb afrikai beruházások révén előmozdítja a munkahelyteremtést és a növekedést.
Az Európai Parlament által ez év júliusában jóváhagyott 3,4 milliárd euró értékű beruházási terv fontos lépés a helyes irányba. Ez azonban önmagában még kevés. Ahhoz, hogy támogassuk Afrika erőfeszítéseit a fenntartható ipari bázis megteremtésére, valamint a korszerű mezőgazdaság, a vízellátáshoz való jobb hozzáférés, a hatékony infrastruktúra, a megújuló energia és a digitalizáció megvalósítására, egy afrikai „Marshall-tervre” van szükségünk.
Ezenkívül további erőfeszítésekre lesz szükség a jó kormányzás és a jogállamiság előmozdítása, a nők társadalmi szerepvállalásának növelése és az oktatás fejlesztése érdekében. Tudatosságra és politikai konszenzus kialakítására lesz szükség ahhoz, hogy legalább negyvenmilliárd eurót különítsenek el a következő többéves uniós költségvetésben egy átfogó és ambiciózus partnerség és beruházási program céljaira. A köz- és magánberuházások tőkeáttételi hatása megközelítheti akár a félbillió eurót.
E keretek között elő tudjuk mozdítani az erős gazdasági diplomáciát, a tudásmegosztást, kezdeményezhetünk technológiatranszfert és továbbképzéseket biztosíthatunk, olyan közeget teremtve, amely elősegíti a kkv-k és a vállalkozók által generált növekedést. Ez pedig segíthet egy virágzó középosztály létrehozásában, amely az afrikai társadalmi-gazdasági sikertörténet szimbóluma lehet.
Az Európai Parlamentnek központi szerepet kell játszania a vita alakításában. November 22-én a csúcstalálkozóra készülve konferenciát szervezünk, amelyen a két földrészt képviselő politikai vezetőkkel, szakértőkkel és befektetőkkel arról tárgyalunk, hogy miként lehetne megerősíteni Európa és Afrika kapcsolatát.
A globalizációtól a migrációs válságig az elmúlt húsz év figyelmeztet minket arra, hogy a világ egyre kisebb, és hogy Afrika problémái Európa számára is problémává válnak. Talán még nem túl késő egyensúlyba hozni a hajót és helyes irányba kormányozni. Ha most nem cselekszünk, az Európa és Afrika lakói számára is egyaránt végzetes következményekkel járhat.
Afrika népessége 2050-ig két és fél milliárdra nő, ami demográfiai trendként egyszerre jelent kihívást és lehetőséget. Az afrikai országok elsivatagosodással, éhínséggel, terrorizmussal, járványokkal, munkanélküliséggel és rossz kormányzással küszködnek, ami mind növeli az instabilitást és hozzájárul az ellenőrizetlen bevándorláshoz. A gyorsan felnövekvő új nemzedékek, amelyek kilátástalan helyzetükben máshol keresnek maguknak otthont egy jobb élet reményében, elsősorban Európát veszik célba. Ha azonban sikerül valódi alternatívát teremteni számukra azzal, hogy Afrikában is el tudják érni a jólétet, ez arra ösztönzi majd a fiatalokat, hogy otthon keressék boldogulásukat. Az afrikaiak bizonyítják, hogy kontinensük a lehetőségek földje, hiszen 2016-ban öt afrikai ország is hét százalék feletti növekedést produkált, amellyel a világ leggyorsabban növekvő gazdaságai között foglaltak helyet.
Afrika maga alakítja a sorsát, és ebben Európa baráti segítségére számíthat. Technológiai vezető szerepünknek és ipari szakértelmünknek köszönhetően jelentős támogatást tudunk nyújtani a lehetőségek kiaknázásához és azon kihívások kezeléséhez, amelyek csak szoros együttműködésünk révén küzdhetők le. Tíz év telt el az EU–Afrika közös stratégia végrehajtása óta, és a várakozások nem teljesültek. Európa nem volt elég bátor ahhoz, hogy hatékony eszközöket kínáljon, melyekkel valóban elérhetők a kívánt eredmények. Ahelyett, hogy megszilárdítanánk Afrika vezető partnereként kivívott pozíciónkat, e pillanatban épp elveszítjük azt a közvetlen külföldi befektetések terén, ahol megelőz minket Kína és más feltörekvő versenytársak, mint például Törökország, India és Szingapúr.
Az Afrikai Unió és az Európai Unió között november végén több mint nyolcvan államfő részvételével Abidjanban megrendezésre kerülő ötödik csúcstalálkozó tökéletes alkalmat kínál arra, hogy újjáélesszük és megerősítsük egymás iránti elkötelezettségünket, és növeljük annak gyakorlati hatékonyságát. Ehhez azonban most kell cselekednünk, határozott és egységes álláspontot képviselve.
Úgy vélem, hogy az afrikaiak szemével kell szemlélnünk az akadályokat, emberközpontú megközelítést alkalmazva, mivel csak ez szolgálhat egyenlő felek közötti, megújult partnerségünk alapjául. Közös történelmünk meglehetősen összetett, azonban olyan szálakkal fűz minket össze, melyek mások számára nem adottak.
Kapcsolatunk nem lehet csak politikai és intézményi jellegű: a gazdasági szereplők és a civil társadalom teljes körű bevonásával is erősíteni kell azt.
Legfontosabb közös célként azt kell kitűznünk, hogy tényleges lehetőségeket biztosítsunk a fiatalok számára, lehetővé téve számukra, hogy egy virágzó, erős és modern földrész életének alapvetően fontos szereplőivé váljanak. Ennek elérése óriási, még fel nem mért előnyöket jelentene Európa számára is, amely hozzájárulhat az ellenőrizetlen migráció kiváltó okainak kezeléséhez azáltal, hogy hatékonyabb afrikai beruházások révén előmozdítja a munkahelyteremtést és a növekedést.
Az Európai Parlament által ez év júliusában jóváhagyott 3,4 milliárd euró értékű beruházási terv fontos lépés a helyes irányba. Ez azonban önmagában még kevés. Ahhoz, hogy támogassuk Afrika erőfeszítéseit a fenntartható ipari bázis megteremtésére, valamint a korszerű mezőgazdaság, a vízellátáshoz való jobb hozzáférés, a hatékony infrastruktúra, a megújuló energia és a digitalizáció megvalósítására, egy afrikai „Marshall-tervre” van szükségünk.
Ezenkívül további erőfeszítésekre lesz szükség a jó kormányzás és a jogállamiság előmozdítása, a nők társadalmi szerepvállalásának növelése és az oktatás fejlesztése érdekében. Tudatosságra és politikai konszenzus kialakítására lesz szükség ahhoz, hogy legalább negyvenmilliárd eurót különítsenek el a következő többéves uniós költségvetésben egy átfogó és ambiciózus partnerség és beruházási program céljaira. A köz- és magánberuházások tőkeáttételi hatása megközelítheti akár a félbillió eurót.
E keretek között elő tudjuk mozdítani az erős gazdasági diplomáciát, a tudásmegosztást, kezdeményezhetünk technológiatranszfert és továbbképzéseket biztosíthatunk, olyan közeget teremtve, amely elősegíti a kkv-k és a vállalkozók által generált növekedést. Ez pedig segíthet egy virágzó középosztály létrehozásában, amely az afrikai társadalmi-gazdasági sikertörténet szimbóluma lehet.
Az Európai Parlamentnek központi szerepet kell játszania a vita alakításában. November 22-én a csúcstalálkozóra készülve konferenciát szervezünk, amelyen a két földrészt képviselő politikai vezetőkkel, szakértőkkel és befektetőkkel arról tárgyalunk, hogy miként lehetne megerősíteni Európa és Afrika kapcsolatát.
A globalizációtól a migrációs válságig az elmúlt húsz év figyelmeztet minket arra, hogy a világ egyre kisebb, és hogy Afrika problémái Európa számára is problémává válnak. Talán még nem túl késő egyensúlyba hozni a hajót és helyes irányba kormányozni. Ha most nem cselekszünk, az Európa és Afrika lakói számára is egyaránt végzetes következményekkel járhat.