Kacsoh DánielKevesek

Álláspont. Aligha meglepő, hogy az ellenzéknek nem tetszett Orbán Viktor hétvégi kongresszusi beszéde

Kacsoh Dániel – 2017.11.14. 03:23 –

Érkeztek a szokásos fordulatok, talán az egyik közös pont a reakciókban ismét az volt, hogy a Fidesz tönkretette az országot, és nem érdekli az emberek véleménye. Nyilván: ezért indul a választáson. A magyar társadalom legfeljebb egy százalékát képviselő, „demokratikus” szempontból mégis potenciális kormányváltó Juhász Péter szerint Orbánnak már fogalma sincs arról, mitől lesznek Magyarország polgárai boldogabbak.

Biztos nem ugyanazt a filmet nézzük. Lehet, túlzásnak tűnik, ettől még igaz: Európában példa nélküli, hogy egy kormányzó párt mögött az emberek ilyen széles, stabil, hosszan tartó támogatása álljon. Egyes elemzők részéről arról szokás értekezni, hogy a Nézőpont Intézet legújabb felmérése által is megerősített, immár elsöprő Fidesz-előny oka „csupán” annyi, hogy a bevándorlás kérdése mindent visz. Márpedig ebben a témában a kormányzati válaszok a nyerők, nincs mese. Csakhogy a migrációs krízis kirobbanása előtt volt már nagyjából öt évnyi kormányzás, közben meg három nyertes választás is, mindez minimum árnyalja az önfelmentő tézist.

Az okok között sokkal nagyobb szerepe lehet annak, hogy a kormányzás, olykor zökkenőkkel, hibákkal és korrekciókkal, de mégis folyamatosan világos értékek mentén zajlott, illetve zajlik, a hívószavak és a hangsúlyok nem változnak: család, nemzet, biztonság. És – nem utolsósorban – vannak kézzelfogható eredmények is!

Miközben ugyanis az ellenzék, illetve a hozzá igazodó kutatások és „civilek” szerint az ország leszakadóban, a lakosság pedig mély letargiában van, addig a tények ettől igencsak eltérő képet rajzolnak ki. Magyarország gazdasági növekedése impozáns, végre beindult a bérek érzékelhető növekedése, lassan mindenkinek van munkája, a régió európai befolyása nő, a magyar migrációs megoldások, bár továbbra is hatalmas az ellenállás, lassan Nyugaton is érvényt szereznek. A jelek szerint az emberek megértették azt is, hogy a Brüsszellel felvállalt konfliktusok és viták soha nem az Európai Unió ellen, hanem éppen Európa megmaradásáért vannak. Ebben a hitükben pedig csak megerősíthette őket a kormányfő beszéde.

Közös szenvedélyünk Magyarország – hangoztatta vasárnap Orbán. Bár ez a megállapítás kampánymondatnak is beillik, mégis rámutat a széttagolt, egymással sivalkodó, pozícióharcokban felőrlődő ellenzék sikertelenségének egyik lehetséges okára. Nekik ugyanis, mondjanak bármit, valójában nem Magyarország a szenvedélyük. Azoknak biztosan nem, akik a 2010 óta vállalt konfliktusokban mindig a multicégek, a bankok vagy éppen a nemzetek helyére szánt „európai egyesült államok” koncepciója mellé álltak. Nyilvánvaló: az a botcsinálta politikus sem túl vonzó a lehetséges szavazók körében, aki minden problémájával Brüsszelbe rohan a magyar kormány megregulázását követelve. Annál vonzóbbak e személyek az uniós központban, ahol mindig vannak az efféle szerenádokra nyitott fülek, hiszen a nemzetközi gazdasági érdekcsoportok szíves örömest látnának egy őket kiszolgáló, teszetosza, az érdekérvényesítés volumenét jócskán lecsavaró kabinetet hazánk élén.

De kik is pályáznak erre a szerepre? A Jobbik Simicskával gyakorolja a szolgalelkűséget, a vállalkozó immár két kézzel fogja Vonáék grabancát, ám ez egyelőre inkább népszerűségvesztést hoz nekik. Hiába, a hiteltelenség nem számít voksmágnesnek. Az újabb korrupciós ügyek miatt magyarázkodni kényszerülő szocikat eközben még az ág is húzza, kollektív iszapbirkózásuk egyértelmű nyertese pedig az újabb nemzetárulással bíbelődő Gyurcsány. Örök különutas a „gyűlölet karmesterét”, az MSZP egykori aduászát, Ron Werbert felbérelő LMP. Ők már Szél-kormányról beszélnek – abban az esetben igazuk lehet, ha ez a kifejezés a parlamentbe való bejutás kódneve. Ők vannak a porondon, meg a még kisebbek, aztán az egészen aprócskák, és persze ez az egész galeri egy az egyben számíthat a Soros-féle szervezetek különféle támogatására a kormánnyal szembeni próbálkozások terén.

Csakhogy egyelőre ez is kevés. Édeskevés.