Lovas IstvánAmerikai médiabeavatkozás

A magyar szuverenitást veszélyezteti Washington új terve, amely nem maradhat válasz nélkül

Lovas István – 2017.11.13. 01:22 –

A Soros-támogatásban részesülő 444.hu november 9-én tört át a hírrel, hogy – mint a cikk címe tudatja – „200 millió forintot költene független helyi sajtóra az amerikai külügyminisztérium Magyarországon”.

Már a cím is jellemző az azt hordozó médiumra: szerinte „független” az a média, amelyet az amerikai külügyminisztérium pénzel. Olyannyira, mint maga a 444.

E weboldal, amely nyilván elmélyülten függeszti szemét az amerikai külügyminisztérium honlapjára, és nem a „megfelelő” helyről hívták fel figyelmét az ott kirakott örömhírre, azt írta, hogy november 7-én pályázati felhívás jelent meg az amerikai külügyminisztérium honlapján „Az objektív média támogatása Magyarországon” címmel. E szerint „akár” 700 ezer dollárral (187 millió forinttal) támogatná az amerikai külügy a fővároson kívüli nyilvánosságot.

A kiírás szerint, áll a 444-ben, „az amerikai külügyben működő demokrácia és emberi jogok hivatala javítani szeretné a magyar állampolgárok hozzáférését objektív információkhoz hazai és nemzetközi témákban. A cél a Budapesten kívül működő »tényalapú« lapok/rádiók/weboldalak közönségének növelése, és a pénzügyi fenntarthatóságuk javítása”. A hír megjelenése óta ünnepel a balliberális média. A „független” és „tényalapú” Népszava hétvégi számának 3. oldalán hatalmas terjedelemben vigadnak az Egyesült Államok „példátlan, nem váratlan döntésén”, mint az írás főcíme hirdeti.

Azok, akik olvasták Daniel McAdams, Magyarország amerikai nyilvánosságban megjelenő legjobb és leghűbb barátjának az általa vezetett Ron Paul Intézet honlapján november 4-én megjelent cikkét arról, mi várható általában azután, hogy egy, még az ukrán kormánybuktató Victoria Nulandnál is neokonabb figurát, Dr. A. Wess Mitchellt tették a külügyminisztérium európai és eurázsiai ügyekért felelős posztjára, és hogy ez mennyire veszélyes Magyarországra nézve, némi iróniá- val adnak igazat a Népszavának. A „független” magyarországi médiatámogatásra pár nappal Mitchell kinevezését követően meghirdetett pályázat valóban nem volt váratlan. Legfeljebb, tehetjük hozzá szintén némi szarkazmussal, meghökkentően hamar következett be.

Mielőtt továbbmennénk, próbáljunk előítéletektől mentes pillantást vetni Washington eme rendkívül durva, a magyar belügyekbe történő beavatkozási szándékára. Az előítélet elkerülésére jóindulattal elfelejtjük az Egyesült Államoknak az elmúlt 27 évben Magyarországon is tanúsított támogatási és beavatkozásokra kész rendszerét, amelynek célpontjában minden esetben és kizárólagosan a magyar jobbközép kormányok álltak.

Induljunk ki abból, hogy bárkinek vagy bármilyen entitásnak akkor lehet csakis elhinni jó szándékát vagy általánosságban, elvekkel és „értékek” tiszteletben tartásával hangoztatott terveit, ha azok egyetemleges érvet fejeznek ki. Az amerikai szándék azonban már ennél az „entrée”-nál is csúfosan megbukik.

Ugyanis ha valahol valóban hiányzik egy ilyenfajta médiatámogatás, az nem Magyarország, ahol a nyugati világban páratlanul durván is támadható a kormányzat, hanem az az Egyesült Államok egyik fő stratégiai szövetségese, Szaúd-Arábia. Vajon hány milliárd dollárt kellene kiadnia az amerikai külügyminisztériumnak azért, hogy az ottani, időszakonként harci gépekkel bombázott síita kisebbséget, vagy az ott élő, például amerikai–szaúdi cégeknek dolgozó keresztényeket, de általában az egész szaúdi lakosságot tárgyszerűen tájékoztassák? Netán elmondják, nem illik nyilvánosan lefejezni ártatlan embereket, nőket végletekig diszkriminálni, vagy akár – mivel ez is az amerikai külügyminisztérium egyik vesszőparipája – támogatni illene a melegeket, és nem kellene három év börtönre plusz 450 csapásra ítélni egy olyan embert, aki „rossz erkölcsöket terjesztett és homoszexuális gyakorlatot követett”. De oda a Fehér Ház egy fillért nem szán arra a célra, amivel nálunk Kőszegtől Kótajig akarják terjeszteni „tényeiket”. Mint pél-dául azt, hogy Putyin elnök éppen melyik országban koronázott királlyá valakit, közben meghekkelve a Csendes-óceánt.

Miután e vizsgán az amerikai kormány nagy médiatárgyilagossági vágya máris megbukott, teljes nyugalommal rugdalhatjuk további tényekkel az igazság birkózószőnyegére hullott tetemét.

Ez az amerikai kormány, amely a mai napot, hétfőt, november 13-át jelölte meg határidőnek az orosz Russia Today America (RT America) és a Sputnik News hírügynökség ott működő szervezetének kötelező bejegyzésére „külföldi ügynökként”. Nem teljesítés esetén e médiumok vezetői és munkatársai lecsukhatók.

E törvény érdekes módon ezután sem fog vonatkozni a Merkel-féle politikától nyilván totálisan független, német állam által pénzelt Deutsche Wellére, a katari uralkodóktól szintén nyilván független és általuk fenntartott Al-Dzsazíra tévére, az Amerikában hasonlóan működő és így nyilván szintén független BBC-re, a France24-re, és a többi ott dolgozó külföldi médiumokra. Mert ők nem ügynökök. Hanem a kötelező vonalat viszik.

Miközben a nálunk az NGO-k külföldi támogatását átláthatóbbá tenni akaró törvényre üvöltő farkashordaként magát oly „függetlenül” rávető Brüsszel ezen washingtoni, vészjóslóan hidegháborús, a sajtószabadságot szaúdi karddal ledöfő amerikai lépésére válaszul csukaként hallgat. Beleértve az olyan EU-s politikai bűnözőket is, mint Juncker bizottsági elnök vagy Verhofstadt liberális frakcióvezér.

És most képzeljük el egy percre, mi lenne, ha Irán néhány száz millió ajatollahi dollárral „független”, tényterjesztésben segítő médiumokat hozna létre akár az Egyesült Államokban, akár nálunk. Mely utóbbi esetben az RT brutális amerikai elhallgattatása ügyében béna csöndbe hullott Soros- és egyéb pénzelésű emberi jogvédő szervezetek és hasonló médiaszabadság-őrök miként kiabálnának. És hányszor rohanna a New York Times hozzánk, hogy a Political Capital Krekó Péterének és társainak égig érő sikolyait globalizálja. Hogy milyenek lesznek a nálunk felállítandó „független amerikai médiumok”, arról van némi fogalmunk. Az említett Népszava-cikk örömmel emlékeztet Mark Palmer egykori budapesti amerikai nagykövet, Charles Gati, korábbi amerikai elnöki tanácsadó és a még korábbi rákosista Szabad Nép-tollnok, Haraszti Miklós egykori Mao-imádó közösen korábban a Washington Postban írt cikkére, amelyben követelték a Szabad Európa Rádió magyar adásának újraindítását. Amit immár megkapnak. Most azután lesz sokféle SZER. Abban is szinte biztosak lehetünk, hogy George Soros rájön arra, meg kell ragadnia az alkalmat, és hozzá kell járulnia a Magyarországon amerikai kormányzati, illetve közpénzből felállítandó, Momentum-, MoMa, DK- stb. mikro- és törpepártokat imádó médiumok üzemeltetéséhez.

Egy olyan országban, ahol bármely kis faluban vidáman fogható a média alapcsomagban a legnézettebb RTL Klub híradója, az ATV vagy a Hír Tv. Míg sok esetben még a prémiumcsomagból is hiányzik az Echo Tv, ami azt mutatja, a kormány – sajnos és érthetetlen módon – még a töredékét sem hajlandó megvalósítani az ellene felhozott vádtömegeknek, azaz nem emeli fel a kagylót, és közli e kábelszolgáltatókkal, talán elég a politikai diszkriminációból, miközben hatalmas profitot vágnak zsebre.

Ami pedig az országosan nyolcvanszázalékos, rendszeres internethasználói arányt illeti, egyetlen példa az ott híreivel uralkodó médiumokra. E cikk írásakor az internetes Google-kereső 10 óra 46 perces megnyitásakor a következő médiumokból való hírek voltak láthatók az első oldalon az „Érdekes olvasmányok” címszó alatt: HVG, Hír Tv, 444, Pénzcentrum, 444, ATV, 444, ATV, Inforádió, Origo, Blikk, Index. Valóban: alig várjuk, hogy Fekete-Győr András, Gulyás Márton vagy Bokros Lajos üzeneteire amerikai ráerősítés érkezzen olyan újságírók révén, akiket előre magunk elé tudunk képzelni.

A magyar kormány az amerikai médiabeavatkozási szándékkal kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy tanulmányozza azt, és utána nyilatkozik.

Szintén Daniel McAdams volt, aki november 10-én az amerikai külügyminisztérium e súlyos és fenyegető lépéséről írva azt javasolta a magyar kormánynak, ne engedje a neokonoknak, hogy elvegyék tőle az oly sok szenvedés árán elnyert szabadságát. Hozzátéve, „ha nem szállnak szembe a magyar szuverenitás ezen megsértésével, a neokonok növelni fogják a nyomást”.

1998-tól kezdődően az elmúlt évek tapasztalatai kivétel nélkül azt mutatták, hogy minél keményebben védi meg a kormány általában a szabadságot és a jobboldali magyar érdekeket, annál sikeresebb a választók körében. E téren a legújabb, durva amerikai beavatkozás esetén sem érdemes kivételt tenni.