Hitkeresők a pszichiátrián

Szent Márton alakján keresztül ütköztet két ideológiát az RS9 Színházban látható Tizenegyes kórterem

Petrovics Gabriella – 2017.11.11. 01:10 –

Savariában, a mai Szombathelyen ezerhétszáz éve született Szent Márton életét állítja elénk egyfajta példázatként a Tizenegyes kórterem című, napjainkban játszódó színdarab, amely az RS9 Színházban látható ismét.
Két világnézet ütközik a két és fél órás drámában, amit Csáki Rita vitt színpadra. A rendező már az előadás elején – a rideg díszlettel, a színészek közelségével, valamint a klasszikus értelemben vett színpad hiányával – eléri, hogy azonnal a darab hatása alá kerüljön a néző, mintha ott lennénk a drámában a többi szereplő között.

A cím még inkább rájátszik Szent Márton történetére, erős szimbolikával bír, ugyanis a numerológia szerint a tizenegyes szám jelentése: a béke nem a logikában, sokkal inkább a hitben található.

A történet szerint a nyomasztó kórteremben három beteg fekszik három különböző problémával, de mindhármuk talpa alól kicsúszott a talaj. Mindannyian a társadalom peremére szorultak, és három archetípust jelenítenek meg: a dráma központi karaktere Lucienne (Jászberényi Gábor), vagyis Szent Márton, aki kezdetben néma katonaként, majd a megváltó szerepében tűnik fel. César (Kathy Zsolt), a huszonegyedik század betegségében is szenvedő – okostelefonja nélkül létezni nem képes – médiasztár, akit tulajdonképpen a nagyravágyás, majd a kudarcok juttattak a zárt osztályra. A harmadik beteg Mathieu (Makray Gábor), a tehetséges, ám drogos zongorista, aki nem képes kilépni apja árnyékából.

A sokszor önkívületi állapotban lévő Lucienne-ről viszont hamar kiderül, más nézőpontot képvisel, mint szobatársai: másként beszél, másként gondolkodik a világról, a vallásról, a hitről és Istenről. A hit segítségével szeretné rávezetni a többieket önmaguk rendbe tételére: látványos a betegek javulása, de még a kezelőorvos is képes lesz végre szembenézni önmagával – az orvos-beteg szerepkör a dráma több pontján felcserélődik. A kérdés csupán mindannyiuk számára az, hogy mit kezdenek a megtalált hittel a zárt osztály falain kívül.

A színészi alakítások kitűnőek: párbeszédeik feszesek, pörgősek, sokszor humorosak és ironikusak, a komoly monológokat, párbeszédeket poénok követik, ugyanakkor a karakterek mindvégig jelentős erkölcsi-ideológiai kérdéseket feszegetnek.

Tóth Tamás, a darab szerzője több ellentétpárra építette drámáját: nemcsak Lucienne két énje vívódik, hanem anya-fia között is mély, titokzatos konfliktus húzódik. Ugyanakkor a betegeket alternatív módszerrel kezelő orvos (Kassai László) és az intézmény földhöz ragadt, racionális igazgatója (Pelsőczy László) között is komoly ideológiai csaták folynak.

A darab másik központi karaktere az anya, Madame Degollier (Málnai Zsuzsanna). Az akaratos, kegyetlen zsarnokot képviseli, aki kétségbeesve szeretné visszakapni egykor oly könnyen irányítható fiát, szerinte Lucienne nem abba a világba teremtetett, amibe álmodta. „Megelégszem azzal, hogy idebent a gyengék közt erősnek tudjalak, mint odakint egy vesztesnek” – mondja a darab végén az anya, ebbe az egyetlen súlyos mondatba sűrítve a dráma csúcspontját.