Jogértelmezési veszélyforrás

Szánthó: Az isztambuli egyezmény a feminista genderkurzus báránybőrbe bújtatott farkasa, az Országgyűlés józan többségének ellen kell állnia a politikai korrektség nyomásának

Kacsoh Dániel – 2017.11.07. 04:07 –

Az, hogy a magyar színészvilág liberális részén egymást szexuális abúzussal vádolják egyesek, nem szolgálhat alapul a természetes ­biológiai nemek jogi definícióinak átértelmezésére – nyilatkozta lapunknak Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója az isztambuli egyezmény ratifikálásért folyó ellenzéki küzdelem apropóján.

A családon belüli erőszakról szóló isztambuli egyezmény ratifikálását szorgalmazták a minap magyar ellenzéki képviselőnők. A Fidesz úgy reagált, az ellenzéknek a téma csak szavakban és a kampányban fontos, amikor tényleg cselekedni kellett volna, nem támogatták a nők elleni erőszakos bűncselekmények szigorúbb büntetését.

„Az, hogy a magyar színészvilág liberális részén egymást szexuális abúzussal vádolják egyesek, nem szolgálhat alapul a természetes biológiai nemek jogi definícióinak átértelmezésére. Az isztambuli egyezmény ugyanis a feminista genderkurzus báránybőrbe bújtatott farkasa: hiába szól névlegesen a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről, valójában bevezetné a magyar jogrendbe a gendernek mint társadalmilag kialakult szerepnek a fogalmát” – hívta fel a figyelmet lapunknak nyilatkozva Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója. Kifejtette, ez a magyar alkotmányos jogrenddel – és persze a józan ésszel is – ellentétes, hiszen az természetesen a teremtett nemek, a férfi és a nő fogalmára épít. Az isztambuli egyezmény viszont nemcsak, hogy kiemeli a nemeket a biológiai meghatározottság fogalmából – folytatta –, de széles lehetőséget kínál mindenféle bornírt jogértelmezésre, akár az „aszexuális genderfluiodok vagy a non-binary agenderek jogainak” elismeréséig. Ez pedig iszonyatosan veszélyes játék, ennél egyértelműbb nemzetközi jogi standardokat is forgattak már ki a genderkurzus lovagjai – figyelmeztetett.

A szakértő felidézte: amikor az európai emberi jogi egyezményt az ötvenes években megszövegezték, abban az szerepelt, hogy a férfiaknak és nőknek joguk van a házasságkötésre. Csakhogy a „haladó” jogértelmezés kibontotta az elmúlt évtizedben, hogy a szöveg alapján valójában külön a férfiaknak és külön a nőknek is joguk van a házassághoz, tehát valójában a homoszexuális-házasság az egyezmény alapján megengedett – és ennél jóval kevesebb kreativitás kell az isztambuli egyezmény „nem” definíciójának genderbarát értelmezéséhez. Ráadásul a hatályos Btk. szigorú tényállásai lefedik az egyezmény által egyebekben érintett erőszakos cselekményeket – erősítette meg Szánthó, aki szerint nemcsak jogi szempontból, hanem politikailag is indokolhatatlan lenne az egyezmény ratifikálása.

Az utóbbi évtizedekben ugyanis jól megfigyelhető és veszélyes tendencia, hogy amikor hasonló egyezményekkel egy nemzetállam jóhiszeműen aláveti magát meghatározó társadalompolitikai kérdésekben a nemzetközi jognak és testületeknek, azt követően a progresszív nemzetközi jogászréteg és emberi jogi fundamentalista civil szervezetek a lehető legszélsőségesebb jogértelmezéseket tulajdonítják az egyezményekkel a nemzeti jogba becsempészett fogalmaknak. Az isztambuli egyezmény is felállít egy monitoringrendszert, továbbá egy ellenőrző szervet, a „nagy tekintélyű jogászokból” álló GREVIO-t. Az Országgyűlés józan többségének ellen kell állnia a politikai korrektség nyomásának, ugyanis a hasonló „érzékenyítő kurzusok” vége az, hogy köztéri kereszteket távolíttatnak el, mint Franciaországban, más csoportok szenzitivitására hivatkozva – hívta fel a figyelmet Szánthó.