A konzervatív feministák

Modellalkotó könyv a huszadik századi modern nőkről – A lányok egyetemre való bejutását korlátozták a Horthy-korban, mégis egyre többen szereztek közülük diplomát

Petrovics Gabriella – 2017.10.28. 01:20 –

Hiánypótló kötet jelent meg nemrég a Horthy-kor nőtörténetéről, az emancipációról és női sorsokról. A könyvet csütörtök este mutatták be az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. A kötet minden bizonnyal diskurzust indít el.
Modern, diplomás nő a Horthy-korban címmel jelent meg a Napvilág Kiadó gondozásában a huszadik század nőtípusáról egy könyv, amelyet csütörtök este mutattak be az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán.

A bemutatón Schneider Márta, a kiadó ügyvezetője elmondta, fontos küldetésük, hogy a fiatal tudósok számára publikációs lehetőséget teremtsenek. Majd Fábri Anna irodalomtörténész vette át a szót, aki szerint hiánypótló, vitára alkalmas témát felvető munka készült. Fábri elmondta, hogy a kötetnek vannak úgynevezett lezárt fejezetei – mint a nőoktatásról, nőképzésről szóló rész – és olyan fejezetei is, amelyek a nőtörténeti kutatás szempontjából fontos kérdéseket vetnek fel – ilyen például a 19–20. századi nőtörténet korszakait tárgyaló fejezet. „A Magyar Női Szemle folyóirattal foglalkozó fejezetet kifejezetten jónak tartom, kiderül belőle ugyanis, milyen témák érdekelték a diplomás nőket, és az is, hogyan beszéltek önmagukról” – mondta az irodalomtörténész. A sokféle szempontot vizsgáló kiadvány megértő attitűdöt ajánl a nőtörténettel és a korszakkal foglalkozóknak. A könyv egésze kapcsán Fábri Anna azt hangsúlyozta, hogy ez a kiadvány azért is kitűnő munka, mert az utolsó fejezetben kapunk egy női portrét, Magyary Zoltánné Techert Margit filozófus egyetemi tanárét, aki a fent említett Magyar Női Szemle főszerkesztője volt. „Szívesen olvastam volna még több életrajzot, személyes történetet” – jegyezte meg.

A könyv megírásának történetéről, ötletéről a két szerző mesélt az esten. Sipos Balázs egy konferencián tartott előadást a nőtörténet korszakolásáról, amikor Papp Barbara felvetette, írjanak erről a témáról egy könyvet. Papp Barbara elmondása szerint tizenöt év kutatómunkája van ebben a kötetben.

A nők egyenjogúságáért vívott harcok, feminista mozgalmak a 19. század végére egész Európában megerősödtek. A nők nemcsak a politika, a családi élet területén küzdöttek a női jogokért, hanem a szellemi élet, a művészet, a tudomány és a munka területén is. A kötet a Horthy-kor nőtörténetének keresztmetszetét adja, valamint alapos áttekintést ad a nők közép- és felsőfokú oktatásának helyzetéről, az értelmiségi nők munkavállalásának tendenciáiról és a nők nyilvánosságban történő – egyesületek, média, politika – egyre erőteljesebb megjelenéséről.

A könyv szereplői aktív, modern nők, akik olykor tiltások, nehéz­ségek ellenére értek el sikert egy olyan korban, amikor a társadalmi modernizáció lelassult. A szerzők megközelítésében a hangsúly azonban nem annyira az állam és a kormányok törekvéseire helyeződik, hanem sokkal inkább arra hívják fel a figyelmet, hogy a feministákon és a tömegkultúra normái szerint élő nőkön kívül a konzervatív világnézetű nők egyre nagyobb csoportjai akartak emancipálódni, a férfia­kéval egyenlő jogokat kivívni egy keresztény-nemzetinek nevezett időszakban. Ezek között a „konzervatív feminista” és más felfogású nők között ügyvédtől az állatorvosig, újságírótól a gyógyszerészig és filozófustól az országgyűlési képviselőig sok elfeledett nő van, annak ellenére, hogy a nők számára az egyetemre való bejutás végig korlátok közé szorított volt a Horthy-korban. A szerzők konklúziója ennek ellenére mégis az, hogy a diplomás nő és a modern, cselekvő nő – gyakran inkább a körülmények dacára – egyre elfogadottabb lett a Horthy-kor Magyarországán.