Az államtól a versenypiacig

Magyarország esetében szerencsére pozitív irányba lendült a mutató, hiszen 2010-hez képest egy tengődő, lesajnált, kevesek által komolyan vett, a végletekig eladósodott és kiszolgáltatott országból Európa jelenleg leggyorsabban fejlődő térségének – nevezhetjük a V4-nek vagy egyszerűen csak közép-kelet-európai régiónak – meghatározó állama lett: nemcsak politikailag, hanem gazdaságilag is. Kevesen tették volna le a garast 2010-ben például amellett, hogy mára gyakorlatilag elérjük a teljes foglalkoztatottságot, és tíz év alatt egymillió új munkahelyet lehet létrehozni egy tízmilliós országban. Időarányosan ez sikerült, hiszen 741 ezerrel dolgoznak többen a munkaerőpiacon, mint 2010-ben. Akkor a három leghátrányosabb magyarországi – Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád – megyében a munkanélküliségi ráta elérte a 18 százalékot. Vagyis majdnem minden ötödik aktív, munkát vállalni tudó ember nem tudott elhelyezkedni, ami elképesztően rossz arány. Ha tartósan fennmaradt volna ez a helyzet, esély sem lenne arra, hogy egy régió, illetve egy ilyen kis ország elkezdjen felfelé kapaszkodni. Vagyis csak álmodozhatnánk arról, hogy Magyarországot a régión belül is sikerállamként jegyezzék a nemzetközi porondon.

Mára viszont gyökeresen megváltozott a helyzet, hiszen Szabolcsban a felére szorították le a munkanélküliségi rátát, Nógrádban hét, Borsodban pedig 5,5 százalékos (!) az állástalanok aránya. Ezt is sikerült megfejelni azzal – bár nem volt meglepő a közelmúltban napvilágra került közlések ismeretében –, hogy a Központi Statisztikai Hivatal tegnapi jelentése szerint a július–szeptemberben a foglalkoztatottak átlagos létszáma 4 millió 451 ezer volt, a munkanélküliségi ráta pedig 4,1 százalékra csökkent. Vagyis huszonhét éve nem dolgoztak ennyien az országban, mint jelenleg. Ebben az összevetésben is kiemelhető, hogy a közfoglalkoztatottak létszáma folyamatosan csökken, a versenypiacon pedig mind többen találnak maguknak állást.

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter tegnap úgy fogalmazott, hogy egyrészt a kedvező gazdasági folyamatoknak és a kormány intézkedéseinek köszönhetően sikerült ezt az eredményt elérni. Az állami szerepvállalást tekintve viszont érdemes megemlíteni:
a gazdaságot és a munkaerőpiacot leginkább azért sikerült növekedési pályára állítani 2010 után, mert központilag sikerült leszámolni azzal a végletekig sulykolt hamis tézissel, hogy mindent a piacra lehet és kell bízni, hiszen önjáró, és az állam jobban teszi ha távol marad. Nem így van, az erős államra, a központi ösztönző programokra szüksége van egy országnak, a modernkori történelemben minden gazdasági sikertörténet mögött leginkább az állam áll. Képzeljük el, mi lett volna, ha 2010-ben például a befektetőknek kellett volna új munkahelyeket létrehozniuk Borsodban, a nemzetközi hitelezők jóindulatáról pedig ilyen esetben ne is tegyünk említést.

Az Ifjúsági Garancia, az Út a Munkaerőpiacra, a Munkahelyvédelmi Akcióterv, és még sorolhatnánk, mind-mind az állami ösztönzőprogram része. Önmagában a Munkahelyvédelmi Akciótervről érdemes megjegyezni, hogy ekkora összeget még egyetlen program sem biztosított ahhoz Magyarországon, hogy megőrizhetők legyenek a munkahelyek.

A sportban azonban azt szokás mondani, hogy az aranyig vezető út nem is annyira göröngyös, az eredményt a legnehezebb megőrizni.