Egy megismételt szoboravatás

Hetven éve végezték ki Donáth Györgyöt az első hazai kommunista koncepciós perben

Faggyas Sándor – 2017.10.21. 02:00 –

Először a kommunizmus áldozatainak elmúlt évi emléknapja alkalmából avatták volna fel Donáth György mellszobrát egykori lakóhelye, az Üllői út 5. számú ház előtt. Akkor radikális baloldali tüntetők botrányosan megakadályozták az 1947. október 23-án kivégzett politikus emlékét megörökítő szoboravatást, amit ma mégis megtartanak a Budapesti Gyűjtőfogházban kialakított Kisfogház Emlékhelyen. Az avató beszédet Szakály Sándor, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója mondja, akit arról kérdeztünk, miért fontos emlékezni és emlékeztetni Donáth Györgyre.

Szakály Sándor 20171020 Szakály Sándor: Donáth György mártír volt (Fotó: Ficsor Márton)

– Tavaly február végén Boross Péter volt miniszterelnök, a szoborállítást kezdeményező Szabadságharcosokért Közalapítvány kuratóriumi elnöke azt mondta, Donáth György mellszobrát „egy boldogabb, békésebb, normálisabb időben”, máshol fogják felállítani. Most jött el ez az idő?

– A szoboravatóra ma délelőtt, Donáth György halálának hetvenedik évfordulójára emlékezve kerül sor ott, ahol kivégezték. Az eredetileg tervezett helyszínen, volt lakóhelyén valóban méltatlanul akadályozta meg a szoborállítást egy radikális csoport, amely olyan baloldali aktivistákból áll, akik minden és mindenki ellen tüntetnek, amit, illetve akit ők fasisztának, antiszemitának, rasszistának neveznek. Az ő figyelmükbe is ajánlom Kende Péter neves baloldali szociológusnak, politológusnak, a Magyar Tudományos Akadémia tagjának – aki 1947-ben a Szabad Nép kezdő újságírójaként tudósított a Donáth-perről – a Magyar Hírlapban húsz éve megjelent, Tisztelgés egy mártír előtt című írását. Ebben azt írta Donáthról: „A »horthysta« Donáth György az én sajátos, még nem egészen elrontott, de már erősen indoktrinált forradalmárpercepciómban pontosan azt a rettenthetetlen és ugyanakkor szellemileg magasan szárnyaló hőst jelenítette meg, akit én kommunista olvasmányaimból – mondjuk – Dimitrov néven ismertem és csodáltam. A legnagyobb hatást az tette rám, hogy a per nyomasztó légkörében, ahol mindenki más szolga vagy megtört áldozat volt, Donáth, az elsőrendű és nyilvánvalóan eleve halálos ítélet elé néző vádlott, végig szabad emberként viselkedett, lelki függetlenségét egy percig fel nem adva (…) tántoríthatatlanul kitartva azon eszmék és elvek mellett, amelyek miatt egy műper fővádlottja lett.”

– Azt ma már tán a legelfogultabb baloldali ideológusok és publicisták sem vonják kétségbe, hogy Donáth Györgyöt koncepciós perben, hamis vádak alapján, törvénysértő módon ítélték halálra, de azt hajtogatják, hogy rasszista, antiszemita, szélsőjobboldali politikusként nem érdemel szobrot.

– Donáth György és a Magyar Testvéri Közösség nevű szervezet – amelynek ő volt az egyik vezető személyisége – nem fajelméleti alapon politizált. Ezt nemcsak Donáth beszédeiből és a per vallomásaiból lehet tudni, hanem egyéb dokumentumokból is. A tiltakozók nyilván azt sem tudják, hogy a közösség tagjai között nem csak „tősgyökös” magyarok voltak, nem zárták ki a zsidó származású, izraelita felekezethez tartozókat sem. Azt sem tudják, hogy a közösség tagjai szemben álltak a nácikkal és a nyilasokkal, számosan aktívan részt vettek az 1944. március 19-e, illetve október 16-a után kibontakozó ellenállási mozgalomban. A közösség olyan nemzeti szellemű, többségében népi származású emberekből állt, akik előbb a túlzott német, majd szovjet befolyástól szerették volna megmenteni a magyarságot, és független, magyar, keresztény és szociális jellegű Magyarországot akartak létrehozni. Hogy miként, ez is világosan kiderül Donáth Györgynek az utolsó szó jogán elmondott, többórás nagy beszédéből, ami – egyetértek Kende Péterrel – a magyar történelem legnagyobb szónokaiéhoz mérhető.

– Donáth György említett beszédében kristálytiszta logikával sorra megcáfolta az ellene és a közösség ellen megfogalmazott összes vádat, a bíróság előtt bátran kimondva, hogy a hamis vád kizárólag a vádlottakból fizikai és lelki kínzásokkal kicsikart beismerő vallomásokra épült.

– Donáthék nyilvánvalóan nem követték el a demokratikus államrend erőszakos úton való megdöntésére irányuló „köztársaság-ellenes összeesküvés” bűntettét. Ők nem megdönteni, hanem az alkotmányos keretek között – békés úton, politikai eszközökkel – befolyásolni, megváltoztatni akarták a politikai intézményeket és viszonyokat, ami minden demokráciában minden állampolgárnak eminens joga. Azt szerették volna elérni, hogy a magyar szellemi, gazdasági, társadalmi, politikai életben minél több öntudatos, jellemes, bátor és jó szándékú magyar ember vegyen részt. Donáth azt javasolta társainak, hogy „fogjon össze a magyar társadalom minden rétege a keresztény erkölcs és a magyar öntudat közös nevezőjén!” Ennek érdekében a hatalmat nem átvenni akarták, hanem átvetetni egy tiszta népi demokratikus kormány által. A magyarországi kommunisták azonban 1946 őszétől-telétől a szovjet megszállókra támaszkodva már teljes erővel a totális hatalom megszerzésére, a bolsevista diktatúra létrehozására törekedtek, mégpedig valóban erőszakos, törvénysértő módon és eszközökkel.

– És ennek az útjában a Magyar Közösség nevű, semmilyen hatalommal nem rendelkező baráti társaság állt?

– Egyértelmű, hogy a köztársaság-ellenes összeesküvési per fő célpontja nem a Magyar Közösség nevű, csekély befolyású titkos szervezet, hanem a koalíciós kormány fő erejét jelentő Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt vezérkara volt, főként Kovács Béla főtitkár, Nagy Ferenc miniszterelnök és Varga Béla, a Nemzetgyűlés elnöke. Szekér Nóra kolléganőnk kiváló PhD-disszertációjában pontosan és részletesen bemutatta, hogy Rákosiék miként tervezték meg és alakították ezt a koncepciós pert. A kommunisták rájöttek arra, ha vannak olyan emberek, akik képesek egy országot megszálló hatalommal – például a náci Németországgal szemben – valamilyen formában föllépni, azok nem biztos, hogy megváltoznak egy más előjelű, ez esetben kommunista hatalommal szemben. Tehát ki kell iktatni őket.

– Az 1947-es perben első fokon három halálos ítélet született, végül azonban egyedül Donáth Györgyöt végezték ki. Miért ő volt a kommunisták szemében a „legmakacsabb, legkonokabb politikai bűntettes valamennyi gyanúsított közt”?

– Szerintem azért Donáth lett a fő bűnbak, mert egyrészt a Magyar Közösség vezetői közül a nyomozás és a per során ő volt a legkövetkezetesebb és legbátrabb, másrészt 1944 előtt a jobboldali kormánypárt országgyűlési képviselője és egyik vezető tisztségviselője, így mint a „fasiszta rendszer fasiszta jelképével” vele lehetett a leglátványosabban példát statuálni. Donáth emberi nagyságát mutatja, hogy tisztában volt vele, halálra ítélik, mégis kijelentette, hogy nem fog sem fellebbezni, sem kegyelmet kérni, mert a népbíróságot is csak eszköznek látja az Úristen kezében. Szeretnék idézni Bajai László még kiadatlan emlékfüzetéből, amibe a Gyűjtőfogházban őrzött rabok írtak feljegyzéseket 1947-től. Bajai, akit tizenöt évre ítéltek el, azt írta Donáth kivégzésekor: „Dr. Donáth György utolsó szavai: »Bátran halok meg a hazámért, nemzetemért és a szabadságért.«” Ehhez annyit fűzött hozzá az emlékfüzet tulajdonosa: „Adj Uram, örök nyugodalmat Gyurka barátunknak és az örök világosság fényeskedjék neki. Megmutatta ő, hogyan kell egy igaz magyar katolikusnak meghalnia Istenért, hazáért, nemzetért és a szabadságért. Budapest, 1947. október 23-án.” Donáth Györgyöt éppúgy mártírnak tartom, mint az egy hónappal később kivégzett vitéz Jány Gusztáv, rendfokozatától korábban már jogtalanul megfosztott nyugállományú vezérezredest, vagy mint az 1958-ban kivégzett miniszterelnököt, a kommunista Nagy Imrét. Ők a halálos ítéletüket lelkiismeretükre hallgatva fogadták el, és méltósággal mentek a halálba. Tehát megérdemli Donáth György, hogy szobra legyen Budapesten.