Vélemény és vita
A demokrácia diktatúrája
Álláspont. Mi folyik Gyöngyösön? – hangzott néhány éve a költői kérdés, ma meg azt kérdezhetnénk, hogy mi folyik Brüsszelben
Persze mi nem tudunk olyan plasztikus választ adni, mint a gyöngyösi barátunk. De azért próbáljuk meg, mégpedig nem is a kályhától, hanem a kondér mellől kiindulva. Kiderült ugyanis, hogy egy remek séf bejelentette, köszöni szépen, de nem tart igényt három Michelin-csillagára, és a továbbiakban, köszöni szépen, főz tovább a maga módján, remekül. Hírverés nem kell neki, vendégei tudják, miért látogatnak el hozzá. A csillagok nem zavarják a séfet, eddig sem tette őket a kirakatba, így levenni sem kell őket, mert nincs honnét, az ilyen csillagot visszaadni nem lehet – legfeljebb elvenni –, de nélküle is lehet nagyszerűen főzni. A kritikusok és a megmondók persze értetlenkednek.
Kicsit hasonló az ország helyzete is, mondhatjuk azt, hogy jól főzünk, sőt remekül, alá is támasztják ezt gazdasági teljesítményeink, ha csak az idei előrejelzéseket vesszük alapul, akkor, ahogy közeledünk az év vége felé, minden szintű, színű és rangú elemzés folyamatosan javítja felfelé súlyos tizedszázalékokkal – amelyek súlyos milliárdokat jelentenek és például nyugdíjprémiumot is – a gazdasági növekedést. Ma újabb véleményt mond rólunk a Moody’s hitelminősítő, és ha nem is lépteti az országot magasabb kategóriába, arra nagy eséllyel számíthatunk, hogy a jelenlegi besorolást megtartja. Ami már magában szép eredmény, tekintve, hogy a nagy hitelminősítők az utóbbi hónapokban néhány gazdasági nagyhatalom besorolásán rontottak is, legutóbb például a britekén. Itthon közben erősödik a fogyasztás is, emelkednek a bérek, és mindenki mondhatja a magáét, ráadásul következmények nélkül.
Mindez mégsem jó Brüsszelnek vagy az aktuális megmondóembereknek és fajtájuknak, akik szerint például trend, hogy jönnek előre, nyomulnak világszerte a fiatal politikusok, de köztük is a legtrendibb a kanadai miniszterelnök, mert ő a melegek jogaiért is kiáll. Ami persze, ha nagyon akarnánk csavargatni a szavakat, akár diszkrimináció is lehetne a többiekkel szemben. Aztán ha már a hazai kritikus hangok nem elegendők, akkor megszólaltatnak egy amerikai kakukkot, aki telehuhog mindent – bocs baglyok! – a butaságaival, és még a saját elnökének is nekimegy, mert azt hiszi, hogy okos és bátor. Pedig csak vak.
Vagy tisztán lát, és attól tart, hogy itt nem az ő forgatókönyvük érvényesül, tart a visegrádi összefogástól és attól, hogy ez a négy állam kiáll egymásért. Vagy ami még rosszabb a huhogók számára, tanul egymástól, és nem fogad el minden Brüsszelből jövő utasítást, elsősorban azért, mert hisz a demokráciában. Az unió kullancsai, akiknek kis potrohuk havonta telik meg euróezrekkel, viszont még jobban meg akarják szívni magukat. Most Soros György tizennyolcmilliárd dollárja spriccelt szét mintegy véletlenszerűen, és feltehetően olyan célokra vagy tervekre, amelyeket ő támogat. Rá egy napra az Európai Parlament belügyi, állampolgári és igazságügyi szakbizottsága, a LIBE elfogadott egy olyan tervezetet, amellyel felülről nyitott, folyamatosan működő betelepítési mechanizmust akar megvalósítani. Ami ellen az uniós csillagaihoz egyébként ragaszkodó Magyarország tiltakozik, a maradék visegrádiakkal egyetemben, teljesen demokratikusan. De ezt a demokratikus tiltakozást, amely talán erősebb, talán hangosabb, de mindenképpen fontosabb, mint egy szexuális kisebbség tiltakozása, Brüsszelben, gondoljon mindenki Sárosdi Lilla fiatalkori megdöbbenésének tárgyára, le akarják nyomni a torkunkon.
Nos, a Manneken Pis állandó elfoglaltsága mellett, ez folyik Brüsszelben. A demokrácia diktatúrája.
Kicsit hasonló az ország helyzete is, mondhatjuk azt, hogy jól főzünk, sőt remekül, alá is támasztják ezt gazdasági teljesítményeink, ha csak az idei előrejelzéseket vesszük alapul, akkor, ahogy közeledünk az év vége felé, minden szintű, színű és rangú elemzés folyamatosan javítja felfelé súlyos tizedszázalékokkal – amelyek súlyos milliárdokat jelentenek és például nyugdíjprémiumot is – a gazdasági növekedést. Ma újabb véleményt mond rólunk a Moody’s hitelminősítő, és ha nem is lépteti az országot magasabb kategóriába, arra nagy eséllyel számíthatunk, hogy a jelenlegi besorolást megtartja. Ami már magában szép eredmény, tekintve, hogy a nagy hitelminősítők az utóbbi hónapokban néhány gazdasági nagyhatalom besorolásán rontottak is, legutóbb például a britekén. Itthon közben erősödik a fogyasztás is, emelkednek a bérek, és mindenki mondhatja a magáét, ráadásul következmények nélkül.
Mindez mégsem jó Brüsszelnek vagy az aktuális megmondóembereknek és fajtájuknak, akik szerint például trend, hogy jönnek előre, nyomulnak világszerte a fiatal politikusok, de köztük is a legtrendibb a kanadai miniszterelnök, mert ő a melegek jogaiért is kiáll. Ami persze, ha nagyon akarnánk csavargatni a szavakat, akár diszkrimináció is lehetne a többiekkel szemben. Aztán ha már a hazai kritikus hangok nem elegendők, akkor megszólaltatnak egy amerikai kakukkot, aki telehuhog mindent – bocs baglyok! – a butaságaival, és még a saját elnökének is nekimegy, mert azt hiszi, hogy okos és bátor. Pedig csak vak.
Vagy tisztán lát, és attól tart, hogy itt nem az ő forgatókönyvük érvényesül, tart a visegrádi összefogástól és attól, hogy ez a négy állam kiáll egymásért. Vagy ami még rosszabb a huhogók számára, tanul egymástól, és nem fogad el minden Brüsszelből jövő utasítást, elsősorban azért, mert hisz a demokráciában. Az unió kullancsai, akiknek kis potrohuk havonta telik meg euróezrekkel, viszont még jobban meg akarják szívni magukat. Most Soros György tizennyolcmilliárd dollárja spriccelt szét mintegy véletlenszerűen, és feltehetően olyan célokra vagy tervekre, amelyeket ő támogat. Rá egy napra az Európai Parlament belügyi, állampolgári és igazságügyi szakbizottsága, a LIBE elfogadott egy olyan tervezetet, amellyel felülről nyitott, folyamatosan működő betelepítési mechanizmust akar megvalósítani. Ami ellen az uniós csillagaihoz egyébként ragaszkodó Magyarország tiltakozik, a maradék visegrádiakkal egyetemben, teljesen demokratikusan. De ezt a demokratikus tiltakozást, amely talán erősebb, talán hangosabb, de mindenképpen fontosabb, mint egy szexuális kisebbség tiltakozása, Brüsszelben, gondoljon mindenki Sárosdi Lilla fiatalkori megdöbbenésének tárgyára, le akarják nyomni a torkunkon.
Nos, a Manneken Pis állandó elfoglaltsága mellett, ez folyik Brüsszelben. A demokrácia diktatúrája.