Törvényi garanciák a statisztikai hivatal függetlenségére

A felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma folyamatosan nő, míg a közfoglalkoztatásban részt vevőké jelentősen csökken – mutatott rá a KSH elnöke (Fotó: Hegedüs Róbert)

A magyar népesség öregedése miatt nincs ok pánikra, de fontos, hogy reálisan lássuk a helyzetet, és a társadalom fenntarthatósága érdekében megfelelő stratégiák kialakításával pozitív irányba tereljük a demográfiai folyamatokat – mondta el lapunknak Vukovich Gabriella. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elnökével arról is beszélgettünk, mekkora jelenleg az elvándorlás mértéke, és valóban olyan súlyos problémát jelent-e Magyarországnak, mint ahogy ezt a politikai közbeszédben sokan hangoztatják.

– Kinevezésekor, 2010-ben azt mondta, a Központi Statisztikai Hivatalnak nyitnia kell a tudományos és civil szféra, a felhasználók és adatszolgáltatók felé. Sikerült ezt megvalósítani?

– Úgy láttuk, hogy több olyan felhasználói kör is van, amellyel a KSH-nak szorosabbra kell fűznie a kapcsolatot. Az egyik csoport éppen az újságíróké, hiszen ők adják tovább a nagyközönségnek az információkat, ráadásul tőlük is kapunk visszajelzéseket, ami fontos a későbbi felhasználóbarát statisztikakészítés szempontjából. Emellett a kutatói, akadémiai szférával, az egyetemekkel és kutatóintézetekkel is erősítettük a kapcsolatot, az intézmények részéről is éreztük az erre vonatkozó igényt. Az elmúlt négy–öt évben nagy áttörést értünk el, jelenleg tizenhat egyetemmel van együttműködési megállapodásunk, gyakornoki programokat is szervezünk diákoknak, hogy közelebb hozzuk őket a statisztikához. A népszámlálás előkészítése során civil partner programot indítottunk a lakosság válaszadási együttműködésének előmozdítására. A közigazgatás és más állami, önkormányzati szereplők is egyre szélesebb körben igénylik adatainkat, velük is erősítettük a kapcsolatot. A statisztikai szempontból laikusnak számító nagyközönség pedig a nyílt napok keretében látogathat el statisztikai palotába, és ismerheti meg közelebbről a munkánkat.

– Milyen változásokat hozott a gyakorlatban az idén életbe lépett új statisztikai törvény?

– Gyökeresen új statisztikai törvény született a hivatalos statisztikai szolgálatról, amelynek a statisztikát előállító minisztériumok és néhány további közigazgatási szervezet a tagja, illetve a KSH a központi koordinációs szereplője. Az új törvény amellett, hogy megerősíti a KSH függetlenségét és további garanciákat ad erre, előírja, hogy a mi intézményünknek kell felügyelnie minden, az országban folyó hivatalos statisztikai tevékenységet. Első nagy feladatunk a különböző intézményekben végzett statisztikai tevékenység akkreditálása, aminek előnye, hogy egységesebb módszertan és gyakorlat alapján készülnek a statisztikák, és remélhetőleg az összehangoltság révén a felhasználók igényeit is jobban kielégítik. A törvény fontos eleme, hogy széles körben biztosítja az adminisztratív adatokhoz való hozzáférést a KSH részére, az összes nem titkosított adatot tartalmazó állami adatbázist használhatjuk, csökkentve ezzel az adatszolgáltatók terheit.

– A tapasztalatok nyomán élnek-e javaslattal a törvényhozók felé finomítások tekintetében?

– Erre egyelőre nincs szükség. Apróbb korrekciók már egyébként történtek, és a jogszabályi környezet változásai miatt még lesznek is, nagy változásra azonban nem kell számítani.

– Tipikus ellenzéki vád, hogy a statisztikák alakulását befolyásolja a politikai vezetés. Mi a garancia a KSH függetlenségére?

– A törvény deklarálja, hogy a KSH szakmailag független kormányhivatal, és előírja, hogy nem születhet olyan jogszabály, mely sértheti ezt a függetlenséget. Emellett az intézmény elnökének kinevezésére és visszahívására vonatkozó konkrét szakmai és erkölcsi feltételeket is tartalmaz. A vezetőt csak nagyon súlyos okból lehet leváltani, ilyen a szándékos bűncselekmény vagy a vagyonnyilatkozat elmulasztása. Az európai statisztikai hivatalok függetlenségét uniós rendeletek is szabályozzák, és ellenőrzik is ezt. Az Európai Unió 2015-ben egy hosszú és szigorú procedúra során auditálta az európai statisztikai hivatalokat, így a KSH-t is, és megállapította, politikai befolyástól mentesen, pártatlanul, és magas szakmai színvonalon működünk.

– Ha már európai nézőpont: hogyan értékeli nemzetközi viszonylatban a magyar hivatal munkáját, és milyen a kapcsolat az uniós szervekkel?

– Együttműködésben dolgozunk az európai statisztikai szervezetekkel, a munkát az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat koordinálja. A tagországok intézményeinek az úgynevezett tanácsi munkacsoportokban van beleszólásuk az európai szintű módszertanok alakításába, amelyben a statisztika összehangolása – úgymond - jogszabályi testet ölt. A KSH a százötven évvel ezelőtti alapítás óta a statisztika nemzetközi világának fontos szereplője, az utóbbi években pedig mind a globális, mind az euró­pai szintű stratégiai és technikai bizottságokban ismét vezető szerepet játszunk. Szakmai munkánkat világszerte elismerik. Néha úgy érzem, jobban is, mint itthon.

– Szeptemberben jelentek meg a tavalyi mikrocenzus, azaz „kis népszámlálás” demográfiai helyzetre vonatkozó eredményei. Mik a legfontosabb változások az előző népszámláláshoz képest?

– Látható, hogy népességszám továbbra is csökken, 1981 óta kilencszázezerrel lettünk kevesebben. Tavaly októberben kilencmillió-nyolcszáznégyezer volt Magyarország népessége. Ez százharmincnégyezerrel kevesebb, mint a 2011-es népszámlálás idején volt, és a társadalom öregedése is folytatódott – a gyerekek száma öt év alatt huszonhatezerrel csökkent, a hatvanöt évesnél idősebbeké pedig száznegyvennégyezerrel nőtt. Ez jelentős öregedést jelent, és figyelemre méltó, hogy a legidősebb, nyolcvan év feletti csoport létszáma nő a leggyorsabban. Ugyanakkor messze nem mondhatjuk, hogy az idősek valamennyien gondozásra szorulnának, sokan közülük jó egészségi állapotban, kihívásokra készen érik meg az időskort. Érdekes tapasztalat, hogy az egyszemélyes háztartások számának eddig tapasztalható növekedése megtorpanni látszik. Ennek okai még tisztázatlanok, de valószínűleg részben az okozza, hogy a fiatalok később költöznek el otthonról, a „mamahotel-jelenség” nálunk is megfigyelhető, részben pedig az, hogy az idősebbek egy része a fiatalabb korosztállyal egy háztartásban él.

– Hogyan értékelné a jelenlegi demográfiai helyzetet?

– Magyarország népessége volt már ennél jóval kisebb is, tehát lehetne erre szenvtelenül is tekinteni, de minthogy a nemzetünkről beszélünk, talán mégsem kellene. Fontos szempont ugyanakkor, hogy a népességcsökkenés a korstruktúra átalakulásával, ahogy arra utaltam, az öregedéssel jár együtt, ami nem egy dinamikus társadalom képét mutatja. Nem veszélynek nevezném az öregedést, inkább azt mondanám, ez is egy helyzet, aminek az okait és okozatait meg kell ismerni, és a stratégiákat ennek tudatában alakítani, hogy kedvezőbb irányba tudjuk fordítani a demográfiai folyamatokat. Az ellátórendszerekben, a nyugdíj- vagy egészségügyi rendszerben okozhat feszültségeket, de megfelelő stratégiával alkalmazkodva lehet ezt kezelni. Pánikra tehát nincs ok, azonban tisztában kell lenni azzal, hogy ha a demográfiai folyamatok nem változnak, fokozódó népességfogyással és öregedéssel kell számolni, ami egy megállíthatatlan spirál kialakulásához vezethet. Egyre kevesebb nő van szülőképes korban, és egyre többen vannak az idősek, akik között magasabb a halandóság, ezáltal kezd egy olyan korstruktúra kialakulni, amely hosszú távon visszafordíthatatlan folyamatokhoz vezethet. Szerencsére látunk pozitív változásokat: a legutóbbi öt évben 1,23-ról 1,49-re nőtt a termékenységi arányszám, ami a hazai demográfiában szokatlanul pozitív eredmény.

– Árnyalja ezt a képet, hogy közben azért az élve születések száma nem nőtt olyan nagy mértékben mint a termékenység?

– Így van. Ennek éppen az az oka, hogy csökken a szülőképes korú nők száma, mivel kisebb születési évjáratok lépnek szülőképes korba és nagyobb évjáratok lépnek ki. A termékenység nagyot nőtt, a megszülető gyerekek száma is emelkedett, de mivel a potenciális anyák kevesebben vannak, utóbbi kisebb mértékben. További – és nem feltétlenül csak anyagi természetű – gyermekvállalást ösztönző támogatásokkal lehet ezen a helyzeten segíteni. Sokféle, a munkaerőpiacot, a gyermekellátási rendszereket érintő és általában a családbarát hangulatot erősítő intézkedéssel lehet lassítani a negatív tendenciákat és hosszabb távon akár pozitív irányba is fordítani a demográfiai folyamatokat.

– Mennyire reálisak a kormány által a legújabb demográfiai akciótervben megfogalmazott célok, hogy a teljes termékenységi arányszám mértéke elérje a 2,1-et, illetve, hogy sikerüljön öt évvel növelni a várható élettartamot?

– A termékenységi arányszám növelése jó cél. Több nyugat-európai országnak, egyes skandináv országok mellett Írországnak és Franciaországnak is sikerült a szülői generáció reprodukálásához közeli termékenységi szintet elérnie. Ennek a feltétele, hogy megmaradjon, és lehetőleg bővüljön a kiszámítható családpolitikai rendszer. A kiszámíthatóság mellett a sokszínűség a legfontosabb a családtámogatás területén, mert a gyermekvállalással kapcsolatos döntések hátterében sokféle tényező lehet, amikre különböző családpolitikai eszközök adhatnak választ. A várható élettartam növelésének feltétele többek közt a lakosság meglehetősen kedvezőtlen általános egészségi állapotának javítása. Egészségmegtartó, betegségmegelőző és szűrőprogramokkal, az egészségügyi rendszer fejlesztésével nagy változást lehet elérni. Magyarországon az elmúlt harminc évben a férfiak születéskor várható átlagos élettartama 6,8 évvel, a nőké 5,5 évvel nőtt, euró­pai viszonylatban nézve ezen a téren bőven van még tartalék. Ehhez hasonló mértékű javulást összehangolt erőfeszítésekkel talán három évtizednél rövidebb idő alatt is el lehet érni.

– Mikor lesznek az elmúlt hét évben bevezetett családpolitikai intézkedéseknek látható eredményei?

– Egy régi tapasztalat szerint a negatív intézkedések hatásai gyorsan, a pozitív intézkedések eredményei viszont lassabban következnek be. A termékenység bővülése nagyrészt az utóbbi öt-hat év családpolitikai intézkedéseinek köszönhető. A termékenységi mutató növekedése részben az eddig későbbre tervezett gyermekek megszületésének eredménye. A családtámogatások ezt is pozitív módon befolyásolták és részben a házasságok számának növekedéséhez is hozzájárultak.

– Európai viszonylatban milyennek értékeli a magyarországi demográfiai helyzetet?

– A fő tendenciák egész Európában hasonlóak: alacsony termékenység, későbbre tolódó gyermekvállalás, a párkapcsolatok instabilitása és öregedő társadalom jellemzi az euró­pai országok többségét. Egyes országok népességének csökkenését a bevándorlási többlet akadályozza meg, van, ahol ez mérsékli a csökkenést – mint Magyarországon is –, és van, ahol mind a születések és halálozások, mind a bevándorlások és kivándorlások egyenlege negatív, ugyanakkor van néhány ország, ahol mindkettő pozitív. A természetes növekedés csak Franciaországban és Írországban haladja meg a bevándorlási többletet. Nyolc-kilenc országban alacsonyabb a termékenység, mint Magyarországon. A várható élettartam tekintetében az európai országok sorrendjében hátulról az ötödik helyen áll hazánk.

– Az utóbbi időben a közbeszédben állandóan jelen van a bevándorlás kérdése. A KSH készít statisztikát ezekről a folyamatokról?

– Igen, mérjük a migrációs folyamatokat. Magyarországon a pozitív bevándorlási egyenleg nagyon sokáig jelentősen mérsékelte a népességfogyást. A rendszerváltás körüli évektől kezdve a környező országokból, főleg a szomszédos országok magyarlakta területeiről sokan költöztek át Magyarországra. De a délszláv háborúk idején a Balkánról is sokan vándoroltak be. Emellett Nyugat-Európából is történik beáramlás, jellemzően multinacionális vagy külföldi cégek dolgozói jönnek ide, emellett nem elhanyagolható számban holland vagy német állampolgárok is ideköltöznek, vagy itt töltik az év nagy részét. Nagyon sok külföldi diák is tanul a hazai egyetemeken. A vándorlási egyenleg még mindig enyhén pozitív. Az utóbbi négy-öt évben elindult a korábban kivándorolt magyarok visszavándorlása is, tavaly már tizenhatezren költöztek vissza Magyarországra.

– A fiatalok és különösen a magasabb képzettségűek közül sokan vándorolnak ki Nyugat-Euró­pába, ez szintén kapós ellenzéki téma. Milyen mértékű ez a jelenség, és mekkora problémát okoz Magyarországnak?

– A vándorlás természetes folyamat, az emberek földrajzi térségek közti mozgása évezredeken keresztül általános volt. A személyek szabad mozgása az Európai Unió egyik alappillére. A kivándorlás önmagában nem negatív folyamat. A külföldi tapasztalatokkal, kint megszerzett tudással hazatérők gazdagíthatják a magyar társadalmat, a munkakultúrát. A kivándorlók száma hosszabb ideje vitatott, mert nemzeti keretek között nagyon nehéz mérni egy határokat átlépő folyamatot és egy mozgásban levő sokaságot. Eltérő a gyakorlat a különböző országokban erre vonatkozóan, sőt ha valaki kivándorol, majd az egyik célországból továbbköltözik egy másikba, akkor jó eséllyel többször is számba veszik mint Magyarországról elvándorlót. A nemzetközi vándorlásnak még nincs egységes nemzetközi statisztikai rendszere, de európai partnereinkkel együtt dolgozunk azon, hogy ez megszülessen. Kétségtelen, hogy a kivándorlás Magyarországon rövid távon egyes szakmákban és régiókban munkaerőhiányt okoz, de valószínű, hogy hosszú távon hazánknak nem jelent komoly problémát. Ha a gazdasági növekedés és a bérek alakulása felerősíti a visszavándorlási folyamatot, és tovább lassítja a kivándorlást, kifejezetten pozitív hatásokra is számíthatunk. A környező országok közül Lengyelországból, Romániából, Bulgáriából, Horvátországból és Litvániából is sokkal többen vándoroltak ki az utóbbi években, mint Magyarországról. A kivándorlók képzettségére vonatkozóan nagyon kevés adat van, mert a magyarok a legtöbb országban nincsenek elég nagy számban ahhoz, hogy megüssék a mérési küszöböt, kis eséllyel kerülnek bele például a német vagy az angol munkaerő-felmérésbe.

– A kormány különösen büszke a foglalkoztatási változásokra. Mit hoztak az elmúlt évek?

– Az unió legalacsonyabb foglalkoztatási mutatót produkáló országából hat év alatt az uniós átlagot meghaladó foglalkoztatási rátát felmutató országgá váltunk. A foglalkoztatottak száma hónapról hónapra folyamatosan növekszik, hat év alatt közel hétszázezerrel emelkedett, a munkanélküliségi ráta pedig tizenegy százalék körüli szintről alig több mint négy százalékra esett vissza. Ma már négymillió-négyszáznegyvennégyezer embernek van munkája, közülük százkilencvenezer a közfoglalkoztatott, akik az uniós harmonizált munkaerőpiaci statisztika szabályai szerint a foglalkoztatottak körébe tartoznak. A közfoglalkoztatásban dolgozók száma az utóbbi hónapokban jelentősen, június-augusztusban már több mint tizenhét százalékkal csökkent, miközben tovább nőtt a foglalkoztatottság. Néhány éve még rengeteg volt az inaktív és a munkanélküli, ma pedig a gazdaság legtöbb területén óriási a munkaerőhiány.

– Kérdés, betölthető-e ez a hiány megfelelő képzettségű munkavállalókkal. A mikroncenzus eredményei mit mutatnak az iskolázottságról?

– Még nincsenek meg a végleges és részletes iskolázottsági, valamint foglalkoztatási adatok, év végén vagy jövő év elején hozzuk majd nyilvánosságra ezeket, de az biztosan elmondható, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma folyamatosan nő, a legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezők száma pedig folyamatosan csökken.