„A magyarság a szülőföldjén akar élni”

Szili Katalin: A Porosenko elnök által aláírt új ukrán oktatási törvény ebben a formában szó szerint kivégzi a kárpátaljai magyar oktatást és rajta keresztül a helyi értelmiséget

Lázin Miklós András – 2017.10.16. 01:23 –

Nem fogadjuk el, s minden fórumon tiltakozni fogunk az új ukrán oktatási törvény ellen, az pedig külön pikáns, hogy e téren azzal a Romániával kerültünk egy platformra, amely ország súlyosan csorbítja az erdélyi magyar oktatást, annak lehetőségeit – mondta a lapunknak adott interjúban Szili Katalin. A határon túli autonómiaügyekben is eljáró miniszterelnöki megbízott hangoztatta, a fő cél, hogy az elszakított országrészekben rekedt honfitársaink ne hagyják ott szülőföldjüket, hanem helyben tudjanak boldogulni. Beszélt arról is, az elmúlt napok eseményei azt jelzik, az MSZP nem tudott kilépni saját árnyékából.

Szili Katalin 20171016 Napra pontosan hét esztendeje hagyta el Szili Katalin az MSZP-t (Fotó: Hegedüs Róbert)

– Mi a véleménye Trianonról?

– Az egy rendkívül csúnya, rossz- indulatú döntése volt a nagyhatalmaknak. Úgy hiszem, a huszadik században bennünket többször büntettek teljesen értelmetlenül, de persze ehhez az is kellett, hogy a saját elitünk rendre és végletesen szétessen.

– Mire gondol?

– Például a Tanácsköztársaság „dicsőséges százharminchárom napjára”, vagy az azt megelőző időszakra. Ha Magyarország vezetői 1918-19-ben egy felvértezett hadseregre támaszkodnak, ilyen mértékű területcsonkításra semmiképpen nem kerülhetett volna sor. Ám tudjuk, nem ez történt. Nem tudom a mai határokat anélkül átlépni, hogy ne jusson eszembe Deák Ferenc, Kossuth Lajos vagy Széchenyi István.

– Miért?

– Folyton az jár a fejemben, vajon ők mit szólnának, látva a nemzet sorsát. S szorosan idetartozik még valami, az, hogy akadnak még idehaza olyan politikusok, akik számomra meghatározhatatlan érzülettel-hidegséggel fogadják a határon túlról érkező, az ott lakókat érintő híreket.

– Teszem fel a szavazati jog kiterjesztését?

– Például. Márpedig ha állampolgárság jár valakinek, akkor annak elidegeníthetetlen része a szavazati jog. Ezért jó, ha minél többen regisztrálnak, s mennek majd el szavazni.

– Az ellenzők szerint e mögött valójában sötét szándékok sejlenek föl…

– Mifélék?

– Így vesz magának voksokat a Fidesz–KDNP.

– Ez butaság, hiszen attól, hogy valaki leteszi az állampolgársági esküt, még nem lesz automatikusan kormánypárti szavazó. Az viszont igaz, hogy a határon túli honfitársainkban nagyon is bennük él még 2004. december ötödike emléke, szégyene. Egyébként pedig az a véleményem, e tekintetben voksvásárlást csak az hangoztat, aki lelkiismeret-furdalást érez amiatt, hogy korábban rendre a külhoni magyarok ellen cselekedett. Azt pedig végképp felesleges lenne szem elől téveszteni, ott sincsenek egyszínű politikai formációk – de ezek mégis bármikor képesek összefogni a közös ügy, a magyarság boldogulása érdekében. Szinte sztereotípiaként szoktuk emlegetni, mégis tökéletesen igaz, páran itthon is tanulhatnának tőlük.

– Például Ukrajna esetében?

– Ha az oktatási törvényre gondol, akkor igen. Az ukrán parlamentnek szörnyen barátságtalan lépése volt az új oktatási törvény elfogadása, Porosenko elnök pedig annak ellenére írta alá, hogy világosan jeleztük, a jogszabály egyértelműen szembemegy az európai értékekkel. Azokkal, amelyeket a társulási szerződésben Ukrajna önként, minden kényszer nélkül vállalt magára.

– Ők olyasmivel védekeznek, hogy ezt alapvetően az oroszok ellen hozták.

– Szerintem ez badarság. Ha valóban így gondolkodtak, akkor miért nem rögzítették, hogy az EU-t alkotó anyanemzettel rendelkező kisebbségeikre például ez nem vonatkozik. A helyzet amúgy némileg pikáns, hiszen most azzal a Romániával kerültünk egy platformra, amely jogsértésekkel akadályozza az erdélyi magyar oktatást.

– Egy pillanatra még Ukrajnánál maradva, mi történik, ha nem változtatnak a törvényen?

– Mi világossá tettük, az összes létező fórumon a leghatározottabban fellépünk ellene. Tárgyalni kell a kérdésről. Külön is szomorú és fájó, hogy az Európai Unió vezetői mélyen hallgatnak az ügyben – miközben mondjuk az illegális bevándorlók kérdéseit rendre nagy hangon számon kérik tőlünk. Képtelen vagyok szabadulni a gondolattól, hogy itt ismét egy kettős mércével-elbírálással állunk szemben, s ez hajmeresztően méltánytalan. S ne tévedjünk, a törvény végrehajtására három esztendő van, következésképpen nincs sok elvesztegetni való időnk. Azt is világosan érzékelni kell, a jogszabály ebben a formában szó szerint megsemmisíti a kárpátaljai magyar oktatást, s azon keresztül a jövő értelmiségét. Utóbbi nélkül pedig lehetetlen boldogulni a szülőföldön.

– Nem lehet megoldás az érintett oktatási intézmények magánosítása, magyar állami kézbe vétele?

– Csaknem száz különböző rangú és rendű iskoláról van szó. Végső esetben talán ez is szóba jöhet, de kevéssé hiszem, hogy ebben kell keresni a megoldást. A magyarság a szülőföldjén akar élni. A feltételek biztosítása az állam, tehát Ukrajna feladata.

– Miként lehet megtartani a magyarságot a szülőföldjén?

– Az oktatás színvonalának folyamatos emelésével és a gazdasági, s ezen keresztül a munkalehetőségek kiterjesztésével. Utóbbit szolgálja például a kormány által a Vajdaságnak, Kárpátaljának juttatott több milliárd forintos támogatás. Több tucat projekt kifejezetten a magyar vállalkozók helyzetbe hozását szeretné elérni, de említhetném az óvodafejlesztési programot is.

– Napi munkájának nagy részét manapság Ukrajna foglalja le?

– Azért akad máshol is bőséggel feladat. Találunk békésebb területet is, a Vajdaságban például kimondottan széles körű kulturális autonómiát élvezhetnek honfitársaink. A naptáram tele van, rendkívül sok utazás áll még előttem ebben az évben.

– Önt sokan „szoknyás Pozsgay Imrének” nevezik.

– Ez lehet akár hízelgő is számomra, de semmilyen szinten nem óhajtom magam hozzá hasonlítani.

– Pedig mindketten népben-nemzetben gondolkodnak.

– Ez igaz, de továbbra is állítom, én más kategória vagyok, mint ő volt. Ugyanakkor az mélyen elgondolkodtató, hogy amikor az MSZMP 1988-89-ben szétszakadt és átalakult, miért nem jött létre egy népben-nemzetben gondolkodó baloldali párt. S ugyancsak jogos a fölvetés, hogy ez a vonal valahogy mindig kimaradt a fősodorból, sőt, akik ezt az áramlatot képviselték, kénytelen-kelletlen sorra elhagyták az MSZP-t. Akárcsak én, napra pontosan hét esztendeje.

– Mi a véleménye Botka László visszalépéséről?

– Úgy vélem, ez várható volt. Botka László egy vidéki jelölt, neki csekély tartós esélye lehetett a fővárosi erőkkel szemben. Ha úgy nézzük, az én sorsom is valami effélét példáz. Egy biztos, rendkívüli módon sajnálom, hogy ide jutottak, de ez előre látható volt.

– Nem érkeztek mostanság önhöz hívó szavú telefonok az MSZP-től?

– Nem. Pláne annak fényében, hogy egyetlen máig cipelt lezáratlan ügyet nem tisztáztak. Ha ez nem történik meg, képtelenség bármit is újjáépíteni. De ettől még igaz, rossz látni, hogy az MSZP nem képes kilépni a saját árnyékából.