Kultúra
Piaf és Marlene: két nő, azonos sors
Mészáros Márta: Hol van a magyar Anna Karenina vagy Bovaryné? – „Ha az anyákról beszélünk, inkább a kötelesség kerül fókuszba”
Ő Európa több pontjára vitte már el korábban Pataki Éva előadását, Magyarországon pedig most másodszor álmodta színpadra. Mint mondta, azért is szereti ezt a darabot, mert „férfisoviniszta” társadalmunkban igen kevés szó esik a női tehetségekről.
Két különös karriertörténetet jelenít meg Pataki Éva legendás zenés darabja az Edith és Marlene Mészáros Márta rendezésében. A Manna Produkció előadásaként a Centrál színházban futó darabot egy alkalommal a Marczibányi téri Művelődési házban is színpadra állítják december 5-én.
Egy német és egy francia díva, két különböző mégis sok mindenben találkozó karriertörténete Marlene Dietrich (Nagy-Kálózy Eszter) és Edit Piaf ( Botos Éva) élete. Mészáros Márta rendező lapunknak arról beszélt, a sok- sok különbözőség mellett a címszereplők természete nagyon is hasonló volt, vagyis a tehetség, az ambíció, a hivatásnak való teljes odaadás határozta meg életüket. „Ez volt az ő életformájuk, miközben sorsukat végigkísérték a vad szerelmek, de a színpadnak szenteltek mindent. Egészséges rivalizálás volt az övéké, bár nem indultak egyenlő feltételekkel, hiszen Marlene nagy hollywoodi sztár volt, énekelni pedig igen későn kezdett. Miközben Piaf egy fantasztikus énekesnő és egyben zeneszerző, s költő is volt.
Élete nagy kihívása a hangja és a költészete: nagyszerű szövegeket írt és igen jó szemmel választotta ki a tehetségeket maga köré. Piaf igazi francia volt, Franciaország imádta és istenítette, Marlene pedig hazátlan volt, hiszen a karrierje miatt Amerikába ment, és a fasizmus okán nem tudott hazatérni Németországba. A Piaf- és a Marlene-jelenség azonban találkozik. Nem mindennapos barátság volt az övék, hiszen előfordult, hogy évekig nem találkoztak, mégis kölcsönösen tisztelték egymás tehetségét és erejét” – fejtette ki Mészáros Márta.
Negyedszázada a Pesti Színházban volt a darab ősbemutatója, ahol Kútvölgyi Erzsébet és Hernádi Judit keltették életre a címszerepeket. Mészáros Márta, aki akkor először foglalkozott ezzel a zenés darabbal, lapunk érdeklődésére elmondta, csak úgy érdemes egy ilyen előadást megrendezni, ha az ember olyan fantasztikus színésznőket talál, akikben meglátja az egykori nagy színpadi kalibereket.
„Botos Éva és Nagy-Kálózy Eszter éppen olyan különlegesek, mint Hernádi Judit és Kútvölgyi Erzsébet voltak annak idején. A magyar kritika egyébként akkoriban nem szerette, nem tudta hova tenni a darabot, nem értették még igazán ezt a műfajt, újdonságként hatott. De szerencsére a siker nem maradt el, sokáig játszották és a televíziónak is elkészítettük az előadás filmes változatát. Ott is nagyon jól működött” – fogalmazott.
„Nagyon szeretem a tehetséges nőket, és fájlalom, hogy Magyarországon oly keveset foglalkoznak a nőkkel, a női teljesítményekkel. Nem jellemző itthon igazán a női tehetség, a női ész hangsúlyozása. Anyakultusz sincs igazán Magyarországon, ha az anyákról beszélünk, inkább a kötelesség kerül fókuszba, ha nőkről, a szépséget és a szexualitást szokás hangsúlyozni. Eközben például Lengyelországban az anyaság szent, a legnagyobb csoda, amit a nő ad a világnak. Irodalmunkban is kevés okos nő jelenik meg: hol van a magyar Anna Karenina vagy Bovaryné? Ezek miatt is örömmel foglalkozom olyan eladással, ahol a női erő ennyire meghatározó” – tette hozzá.