Kultúra
Időtől, tértől független pillanatok
A megtisztulás rögös útját járják a most felújított, születésnap című előadás szereplői – Ismét látható a Vinterberg-darab
Valami bűzlik Dániában. A shakespeare-i mondat azonnal eszünkbe jutott Az ünnep című, a Pesti Színházban (újra) bemutatott darab első, feszültséggel teli perceiben, amikor a dán nagypolgári família feje, Helge hatvanadik születésnapjának megünneplésére összegyűlnek gyermekei: az elsőként érkező, kissé félszeg Christian, a káromkodó őstulok, a feleségét megvető Michael és a különc Helene, és gyorsan kiderül az is: volt még egy negyedik leány is, aki öngyilkos lett nem sokkal ezelőtt.
A Thomas Vinterberg-féle Születésnap, az egyik első Dogma-film alapján David Eldridge készített drámát, amelyet 2006-ban már bemutattak Eszenyi Enikő rendezésében. A most felfrissített munkában a három testvér érkezése után, az ügyesen megoldott, több hálószobát egyetlen ágy körül bemutató, zsúfolt jelenetsorban már kikristályosodni látszanak a titkok és terhek, a családi viszonyok. Nem kell sokáig várni, hogy teljesen feltáruljon az eltagadott borzalom: Helge sokáig molesztálta akkor még kicsi gyermekeit, Christiant és öngyilkossá lett ikerhúgát. Mindezt a fiú jelenti be ünnepi pohárköszöntőjében. A sorok zárnak, az állkapcsok összeszorulnak: az elfojtás nagy úr. Még az öngyilkos testvére búcsúlevelét korábban megtaláló Helene is alig eszmél – amint anyjuk, Else sem, aki pedig szemtanúja volt a régi eseményeknek. A megtisztulás útja rögös, míg Michael és Helene lassan elhiszi azt, amiről nem volt eddig tudomásuk, míg a szolgálók Christian mellett állnak, anyjuk tagad és tagad, a legvégsőkig.
A katarzis útján a tettlegességtől addig sem elrettenő Michael indítja el a társaságot: egyszerűen hülyére veri apjukat, majd lelkileg is megalázza.
A színpadkép (Füzér Anni díszleteivel) több helyszínként is képes funkcionálni, emellett az az ötlet is kiemelkedő, hogy a háttérben lévő dobozszerű helyiség a „tér görbítésével” időnként a játéktérrel szomszédos vagy attól független tereket is megjelenít. Hegedűs D. Géza zseniális a zsarnoki családfő, Helge szerepében: szemvillanásai, kegyetlenül ropogtatott mondatai hasítanak. Szolgai felesége, Else megformálójaként Halász Judit a felső középosztálybeli családanyát hozza jól, aki az elkerülhetetlen megtisztulás útján először borgőzösen tántorog, majd elfordul a férjétől. Christian szerepében Varju Kálmán az erőtlenségében is erős, majd az iszonyat kimondásával a családot a tagadás erejétől megváltó figuraként kiváló, amint a Michaelt alakító Pindroch Csabának is jól áll az időnként talán túl harsányra sikerült szerep. Felesége, a Bodor Böbe megformálta Mette, a férje félrelépéseit tűrő, ideges asszony legjobb pillanata a darab végén az, amikor mintegy jelzésszerűen eggyel arrébb ül anyósa mellől a botrányos estély utáni reggelinél. Hegyi Barbara remekül hozza a széllelbélelt, szociáldemokratává lett Helene alakját – a politikai állásfoglalás mintegy mellékesen, ám mégis fontos momentumként jelenik meg a rasszista, Helene fekete/félvér párját otromba rigmusokkal kigúnyoló családban. A kisebb, ám a maguk helyén fontosabb mellékszerepekben, a nagyszülők és a szolgálók körében szintén jó alakításokat látni, a családfő barátja, Poul neurotikus, pánikbeteg figurájában pedig Fesztbaum Béla lubickol afféle clownként, szolid humorbonbonokkal oldva a feszültséggel teli drámát.
A sodró lendületű estély utáni reggelinél, az udvariaskodó táplálkozás felett azért még mindig ott lebegnek a nyitott kérdések az elsötétülő színpadon: a félkatarzis visszatükröződik a vajazókésről – és pont ezért működik időtől, tértől függetlenül ez a színdarab.