Európai filmek a Római-parton

Főleg az európai filmtermés látható a Duna-parton (Fotó: Horváth Péter Gyula)

Hossein Amini le sem tagadhatná, hogy a videotékák korszakában szocializálódott, és rajong a hatvanas-hetvenes évek filmgyártásáért. Szemben az olyan divatos posztmodern alkotókkal, mint Tarantino vagy Rodriguez, ő nem próbálja mai elemekkel menőbbé tenni a megidézett időszakot, művei nagyrészt híján vannak a kortárs kikacsintásoknak, így a munkáit nézve tényleg az az érzésünk támad, mintha visszarepülnénk az időben.

Pontosan ilyen első rendezői bemutatkozása, a Kétarcú január is: a történetben egy vállalkozó (Viggo Mortensen) Görögországba utazik feleségével (Kirsten Dunst), hogy olajra lépjen az általa csődbe vitt ügyfelei elől, azonban egy magánnyomozó felkeresi szállodai szobájában, a szituáció pedig végül tettlegességig fajul, és a menekülő üzletember véletlenül megöli a férfit.

Az esetnek egy előző este megismert helyi srác a szemtanúja lesz. Felajánlja segítségét a párnak, a kényszerű kapcsolatból pedig egyre feszültebb szerelmi háromszög alakul ki: a művet július 8-án vetítik a budapesti Fellini Római Kultúrbisztró partmozijában. Három héttel később, július 29-én a Szobrot Michael Jacksonnak kerül terítékre: legtöbbször amerikai indie filmek esetében találkozunk az úgynevezett feel good movie kifejezéssel, a meghatározásba pedig azok az alkotások tartoznak, amelyek nem próbálják mély mondanivalóval, erős drámával nyomasztani a nézőt, hanem pozitív hangulatban mesélnek el egy viszonylag egyszerű történetet – ilyen ez a szerb abszurd komédia is.

A forgalmazók első számú marketingeszközét nem az előzetesek és a plakátok, hanem a hangzatos címadás jelenti, megpróbálva olyan nézőknek is eladni az adott művet, akik egyébként biztosan nem ülnének be rá: bár az augusztus 5-én vászonra kerülő Szexterápia hallatán amerikai komédiára asszociálnánk, egy fokkal intelligensebb alkotásról van szó: az ausztrál feketevígjáték olyan párokat mutat be, amelyek valamelyik tagja ritka szexuális fétishez vonzódik.

A belgák az utóbbi években felfedezték a vidéki táj erejét. Műveik láttán gyakran az az érzésünk támad, mintha egy neo-western elemekkel tarkított kortárs amerikai független filmet néznénk. Ilyen volt az igencsak erőteljes, Oscar-jelölt Bikanyak is és szintén ilyen a tavaly csakugyan az akadémia díjáért versengő, a Felliniben augusztus 19-én műsorra kerülő Alabama és Monroe is. Felix van Groeningen filmje igencsak lesújtó és szomorú történetet mesél el, azonban a remek zeneválasztás, a jól megírt karakterek és a szimpatikus színészi játék miatt mégis megéri elmerülni a lelki pokolban a Fellini Kultúrbisztróban.