A galaxis őrzői és a vásznat eluraló képregényhősök

Az X-men – A kívülállók bevételei aztán végérvényesen megváltoztatták a helyzetet 2000-ben, a most mozikba került A galaxis őrzői pedig egy újabb állomás a műfajban – mindenesetre rossz hírünk van azok számára, akik már a pokolba kívánják a kockás füzetek feldolgozásait, a trend ugyanis új csúcsot ért el, és innentől még mindig csak felfelé vezet az út.

Mert eddig is készültek néha olyan adaptációk, amelyek eredetijéről az emberek többsége még csak nem is hallott (A zöld lámpás, Hellboy), azonban A galaxis őrzői esetében még szélsőségesebb a helyzet: ha az utcán fél éve véletlenszerűen megkérdeztünk volna száz embert, hogy mond-e nekik bármit ez a cím, valószínűleg mind a százan hevesen rázták volna a fejüket. Ennek ellenére a produkció az első hétvégén olyan nyitást produkált a kasszáknál, amilyet csak bejáratott franchise-ok szoktak, és azok közül is csak a legsikeresebb darabok és nemcsak Amerikában, hanem itthon is. Mindezt úgy, hogy a filmben nincsenek igazi sztárok és a műfaja sci-fi, márpedig a sci-fiktől még mindig idegenkednek nézők, hazánkban pláne. És a filmnek blockbusterszinten még eget rengető reklámkampánya sem volt, a készítőknek szinte elég volt annyit ráírniuk a plakátra, hogy az Amerika Kapitány és a Bosszúállók stúdiójától, a Marvel a mozilátogatók körében akkora branddé vált, hogy innentől mindenki nagyjából tudja, mire számítson, amihez nyúlnak, az sikerre van ítélve.

Persze mindezt elsősorban az egyenletesen színvonalas munkáknak köszönhetik, A galaxis őrzői azonban nem csupán korrektül jó darab – mint az Amerika kapitány tavasszal mozikba került folytatása –, hanem egyenesen az év legjobb látványfilmje, és nem csupán azért, mert az idén eddig ezen a téren gyengén teljesített Hollywood, nincs év, amelyben ne emelkedne ki. A történet főszereplője Quill, akit nyolcévesen elraboltak űrkalózok, és az univerzum távoli pontján kalandorként tengeti idejét. A fiú véletlenül rábukkan egy titokzatos gömbre, amelyről hamar kiderül, hogy az egész világ elpusztítására is alkalmas, és éppen ezért a roppant gonosz Ronannak, a Kree faj vezetőjének igencsak fáj rá a foga. Quillnek így menekülnie kell, a túlélés érdekében pedig egy rakás fura szerzettel és bűnözővel kell összefognia, köztük egy két lábon járó beszélő mosómedvével, egy megelevenedett fával, egy vonzó orgyilkosnővel és egy veszélyes, de annál gyámoltalanabb fegyenccel.

Az a rövid történetleírás alapján is egyértelműen látszik, hogy A galaxis őrzői nem írja át a mozgóképes narratíva sajátosságait, a legbejáratottabb panelekből dolgozik, van egy macguffin, ami életben tarja a cselekményt, néhány, kényszerűségből barátságra lépő fura, egymáshoz a legkevésbé sem passzoló szerzet és egy nagy hatalmú szupergonosz. Nem is emiatt írta több nemzetközi kritika, hogy a legjobb Csillagok háborúja-film A Jedi visszatér óta, hanem mert Lucas trilógiájához hasonlóan borzasztó nagy figyelmet szentel a karakterábrázolásnak és a köztük formálódó viszonyrendszereknek, szerethető figurákat sorakoztat fel, tökéletes arányérzékkel bánik a humorral és a műfaji kikacsintásokkal, soha nem átlépve a cikisség határát, éppen ezért a néző egy pillanat alatt otthon érzi magát a frissen megismert univerzumban .
Az ismeretlen képregény adaptálása mellett szintén a Marvel-stúdió bátorságát dicséri, hogy egy csaknem kétszázmilliós produkciót rá mertek bízni egy fiatal rendezőre, akinek a nevéhez eddig csupán olyan kis költségvetésű, de annál remekebb feketekomédiák fűződnek, mint a Super vagy a Slither. James Gunn már az említett darabokban is bizonyította, hogy fantáziadús, végtelenül tehetséges alkotó, aki remekül ért a történetmeséléshez, és szerencsére a nagyobb büdzsé sem ártott meg a kreativitásának.

Guardians of the Galaxy
Színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 122 perc, 2014. Rendező: James Gunn. Szereplők: Chris Pratt, Lee Pace, Zoe Saldana, Dave Bautista, Karen Gillan, Benicio Del Toro
•••••••8••