Külföld

Újrajátszott történelem

Az Egyesült Államok saját történelmét is tanulmányozhatná, mielőtt Oroszország hatalmi játszmáit kritizálja

Veszélyes játékot űznek a háborús konfliktusokon moralizálók. Kellő önkritika és a történelmi ismeretek hiányában ugyanis a doktrínák végtelen útvesztőjében találhatják magukat, ahol a fekete-fehér szemlélet ugyan remek alkalmat ad a haragkeltésre, de sajnálatos módon pont azt a célt tévesztik el, amiért már hónapok, sőt, évek óta elvileg küzdenek: a megoldást. A nagyhatalmak csatározásait ugyanis nem lehet megváltoztatni, de a jó irányba terelés megfelelő kiindulópontot képezhet.

A történetet jól ismerjük. Egy nagyhatalom vezetője - miután évekig próbálta kordában tartani kritizálóinak törekvéseit - megelégelte feltörekvő szomszédjának "kilengéseit", s mikor úgy tűnt, hogy a játszma végén ő húzza a rövidebbet, véget vetett a passzív szemlélődésnek, az oligarcha-befolyásra és domináns attitűdre épített politikai válaszoknak, s lépett.
Ám az alárendelt szomszédságban forradalom tört ki, s elüldözték a két ország közötti kapcsolatokat ápoló korruptnak kikiáltott vezetőt. A helyébe lépő kormányzat összefogott a nagyhatalom leghatalmasabb riválisával, egyrészt azért, mert ideológiailag egyértelműnek tűnt ez a lépés, és persze mindig jólesik alátenni a legfőbb vetélytársnak. A konzervatív nagyhatalom vezetője válaszul fegyveres csoportokat küldött eltávolodó szomszédjához, hogy megakadályozza az új kormányzat felzárkózását, az új hatalom megszilárdulását.


A történet valóban ismerősen hangzik, csakhogy a főszereplője nem Oroszország, a bajba jutott állam pedig nem Ukrajna. Ez a történet a Ronald Reagan alatt vezetett amerikai katonai hadjáratról szól, melynek Nicaragua volt az elszenvedője.

nicaragua