Elhanyagolt pályaorientáció

A hivatásról szóló döntés alapja a diák reális önismerete, valamint az átfogó, megbízható tudás a szakmákról és a munkaerőpiacról, mindennek megszerzésében pedig kulcsszerepe lenne a pedagógusnak

Korompay Csilla – 2017.09.14. 04:26 –

Nem egyetlen döntésről van szó, a pályaválasztás hosszú folyamat eredménye, amelyben kiemelt szerep jutna a pedagógusoknak, akiket azonban kevéssé készítenek fel arra, hogyan segítsék ebben a gyerekeket. A pályaorientáció az alaptanterv része, de sem elég idő, sem megfelelő szaktudás nincs hozzá az iskolák többségében.

IskolaFolyamatosan figyelni kellene a gyerekek adottságait, érdeklődését (képünk illusztráció) (Fotó: Varga Imre)
Egyre inkább felértékelődik a pályaorientációs szakemberek munkája – állapították meg nemrég azon a konferencián, amelyet a Magyar Pedagógiai Társaság Pályaorientá­ciós Szakosztálya és a Heves Megyei Pedagógiai Szakszolgálat szervezett az Eszterházy Károly Egyetemen az egri tankerület támogatásával. A résztvevők pozitívumként értékelték, hogy ettől a tanévtől eggyel nő a tanítás nélküli munkanapok száma, és ez a nap kifejezetten pályaorientációs célra fordítható. A fórumon elhangzott megállapítások összefoglalására, értékelésére Fazakas Ida egyetemi docenst és Tajtiné Lesó Györgyit, a szakszolgálat pályaválasztási tanácsadó munkacsoportjának vezetőjét kértük meg.

Mindkét szakember azt hangsúlyozta elsősorban, hogy a pályaorientáció egy hosszú folyamat, amely már az első osztályban megkezdődik, nem elég nyolcadikban beszélni a pályaválasztásról. A Nemzeti alaptanterv, illetve a kerettanterv Életvitel és gyakorlat műveltségterülete azt is tartalmazza, hogyan lehet ezt a folyamatos pályaorientációt megvalósítani az életkori sajátosságoknak megfelelően, sajnos mégsem fordítanak rá elég figyelmet.

Fazakas Ida kiemelte: a pályaorientáció több mint iskolaválasztás, sokkal inkább egy olyan folyamat, amelyben az egész életpályatervezést támogató kompetenciákat erősítik meg. Nem elég, ha csak kampányjelleggel jelenik meg az iskolákban, főleg az iskolaváltások idejében, vagy amikor a cél a hiányszakmák feltöltése. A magyarországi gyakorlat az, hogy az „iskolaválasztási pontokon” megjelennek külső intézményekből tanácsadók, akik igyekeznek segíteni a fiatalok döntését. A nemzetközi gyakorlatban viszont nem egyszeri választásra készít fel a pályatanácsadás. Érdemes lenne megismerni és adaptálni azokat a modelleket, ahol a pályaorientáció a közoktatás integrált része, és mérik ennek a hatékonyságát is – hangoztatta Fazakas Ida. Ők kidolgozták annak a módszertanát, hogyan lehet a pályaismeretet beépíteni a diszciplináris tárgyak oktatásába. A tantárgyak révén – irodalom, kémia, történelem, biológia, és a többi – is biztosítható a folyamatosság, és a pályaismereti tudásanyag hidat képezhetne a hagyományos pályatanácsadáshoz – mutatott rá a szakember.

„Az Eszterházy Károly Egyetemen működő csapat egyrészt módszertani anyagokat fejleszt a közoktatás pedagógusai és a pályaorientációs tanácsadók számára, illetve ezekre építve szolgáltatásokat nyújt a gyerekeknek. Munkánk másik fontos területe olyan anyagok kidolgozása, amelyek a pedagógus-továbbképzési programokban jelennek meg. Harmadrészt igyekszünk elérni, hogy a most tanári pályára készülő hallgatók felkészülten lépjenek ki az egyetemről, ismerjék ezeket a pályaorientációs tartalmakat” – sorolta az egyetemi docens. Továbbképzési kínálatukban már a jövő év elején elindítják azt a Pályaismereti-játék animátorpedagógus-tovább­képzési programot, amelyben nemcsak elméleti tudást kapnak, hanem az általuk fejlesztett társasjátékot is megismerhetik a résztvevők.

Azonban a tanárképzésben általában kevés az erre a témára rendelkezésre álló időkeret, hiszen eleve kevés idő jut arra, hogy magára a pedagóguspályára előkészítő ismereteket szerezzenek a hallgatók – mint például a gyermekvédelem, sajátos nevelési igényű tanulók, konfliktuskezelés –, és ezek között van a pályaorientáció is, ami egyetlen tanárképző intézményben sem kötelező tantárgy, sőt, nem is mindenütt szerepel a választhatók között úgy, mint az Eszterházy Egyetemen. Fazakas Ida reményét fejezte ki, hogy a jövőben az osztatlan szakos hallgatók már minden tanárképző intézményben többet fognak hallani a pályaorientáció fontosságáról.

Szükséges felkészíteni a gyereket arra, hogy döntéseket kell hoznia, amiknek következményei vannak, azokat pedig vállalnia kell. Ebben – is – lényeges a szülők szerepe, ám a pályaorientációban csak kevéssé tudnak segíteni, hiszen nekik nincs megfelelő rálátásuk a lehetőségekre, sokan még az iskolatípusokat sem ismerik, nemhogy a számtalan szakmát, szakmacsoportot. A gyermek adottságainak felismerésében is megfelelőbb a pedagógus, jobban, objektívebb módon fel tudja mérni a képességeit, érdeklődését – magyarázta Fazakas Ida.

Összegzése szerint tehát a fiataloknak kell „képbe kerülniük”, ezt pedig a pedagógus segítheti a leghatékonyabban.

Lesó Györgyi elmondta, a szakszolgálatok vizsgálják a gyerekek érdeklődését, képességeit, tanulási és továbbtanulási motivációját, emellett vannak információik a továbbtanulási és a továbbtanulást támogató lehetőségekről is, például az ösztöndíjakról, a hiányszakmákról, ezzel segíthetik a pályaorientációt. Kiemelte a szakmai szervezetekkel, kamarákkal való együttműködés fontosságát, azonban hangsúlyozta: mindig a gyermek oldaláról közelítik meg a kérdést, vagyis nem az az elsődleges, milyen munkavállalókra van éppen szükség, hanem a diák érdeklődése, képességei és motivációja. A pályaválasztási döntés alapja a reális önismeret és a szakmákról, a munkaerőpiacról való átfogó tudás – szögezte le a szakember, aki szintén úgy látja, mindebben a pedagógusnak kulcsszerepe van.

Felvetésünkre egyetértett azzal, hogy az iskolákban tanítják a gyerekeket, anélkül hogy a diákok tudnák, éreznék, mi az egésznek a célja, hiányzik az összekapcsolás a munka világával. Kevés az olyan iskola, ahol van képzett felelőse a pályaorientációnak. Az igazgatónak lényeges a szerepe abban, hogy milyen, pályaválasztást segítő szervezetet enged be az iskolába, de a legfontosabb mégis csak a pedagógus, rajta múlik, hogy mekkora hangsúlyt fektet a témára – lehetőleg nem csak osztályfőnöki órákon. Ehhez azonban kell egy alapvető pályaorientációs ismeret és munaadói szervezetekkel való együttműködés, amelyhez a pedagógiai szakszolgálat segítséget nyújthat.

Egy pályaorientációs szakember hozzávetőlegesen négy-hat évig tanulja a szakmát, de valamilyen szintű hozzáértésre minden pedagógusnak szüksége lenne, legalább a szemléletmód kialakítására. Már az is előrelépés lenne, ha az iskola abban segítené a tanulót, hogy elkezdjen gondolkodni azon, mi érdekli, miben ügyes, a reális önkép kialakításában – mutatott rá Lesó Györgyi. Szerinte ha a pedagógus csak annyit tesz, hogy például felhívja a kisdiák figyelmét arra, ha jól rajzol, máris sokat tett – ez az adott gyereknek természetes, de tudnia kell, hogy ez egy erőssége, ami fontos lehet számos szakmaterületen. Így nyolcadikra már érdeklődési irányokat, területeket, szakmakört meg lehet határozni, ahonnan tovább lehet lépni.

Véleménye szerint jobban ki kellene aknázni az ötven óra közösségi szolgálatban rejlő lehetőséget is. Ez a pályaorientációs folyamat „megkoronázása” lenne – fogalmazott Lesó Györgyi. Elmondta, a keretből öt óra a felkészítést szolgálja, negyven a tényleges munka és öt óra a feldolgozás, ezt kihasználva akár több szakmaterületen is valódi munkaerőpiaci élményeket szerezhetnének a fiatalok, amit még ki is lehetne elemezni.