Új versekre megálló villamosok

Ady Endrére emlékeztek születésének száznegyvenedik évfordulóján a New York Kávéházban

Petrovics Gabriella – 2017.09.14. 03:30 –

A 20. századi magyar líra művészeti forradalmának elindítója volt Ady Endre. Életműve újságírói és publicisztikai tevékenységével vált teljessé. Születésének 140. évfordulóját irodalmi esttel ünnepelték a New York Kávéházban kedden este.

Versfelolvasással, költészete és élete felidézésével emlékeztek az idén száznegyven éve született Ady Endrére a New York Kávéházban kedd este. Juhász Anna, az est szervezője elmondta: Ady az 1906-ban megjelent harmadik, Új versek című verseskötetével robbant be az irodalmi közéletbe. Erről a kötetről húsz kritika készült, ami már abban az időben is soknak számított. Az Ady-recepció hullámzó: míg 1989-ig erőteljesen jelen volt, valóságos kultusza volt, 1990 után már nem lehetett ugyanúgy mondani verseit. Talán most kezd ismét érdekes lenni – összegezte Kemény István, író, költő.

Első két verseskötete a kor szintjén volt, sőt felette, de azokkal nem alkotott maradandót – tette hozzá Kovács András Ferenc költő. Korai versei közül több akár egy magyar nóta szövege is lehetne – ezt már Kemény István mondta. Az est folyamán verseket olvasott fel a költőtől Hegedűs D. Géza, színész, aki hozzátette, hogy Ady sokszor nagyon nehéz körülmények között élt: hotelszobákban lakott, volt olyan tél, amikor még télikabátja sem volt. Megjelenésére ennek ellenére nagyon is adott. Ő volt az első olyan költő Petőfi után, aki „megteremtette magát”.

Ady költészetétől elválaszthatatlan újságírói pályája és publicisztikája. Szerb Antal szerint előbb volt újságíró, mint jó költő. Hegedűs D. Géza arra hívta fel a figyelmet, hogy Ady rengeteget dolgozott, szorgalmas ember volt. Publicisztikája, esszéi sokszínűek, villódzók – költői pályáját kiegészítik, teljessé teszik. A színész egy korábbi olvasásélményét idézte fel Ady és a magyar költészet kapcsán: Illyés Gyula a Beatrice apródjai című regényében arról írt, hogy amikor 1919 januárjában Adyt a Nemzeti Múzeumnál búcsúztatták, az Arany János-szoborba kapaszkodva fekete ingben Kassák Lajos is jelen volt. Kemény István kiemelte: Ady nemzeti ószövetségi próféta volt, akinek nemcsak a Petőfi utáni magyar költészet árnyékát kellett átugrania, hanem a saját árnyékát is. Kovács András Ferenc arról számolt be, hogy mennyire jellegzetes publicisztikája, illetve írásaiban a szatírát mennyire magas szellemességgel, színvonalon művelte. Réz Pál írta róla, hogy Budapesten még a villamosok is megálltak, mikor megjelent egy-egy új verse.

Ha Adyról beszélünk, megkerülhetetlen szerelmi költészete – hangsúlyozta Juhász Anna. Szerelmi lírája azonban nemcsak Lédához és Csinszkához kötődik, más nőkhöz is írt szerelmes verseket, például Dénes Zsófiához vagy Karinthy Frigyes feleségéhez.

Kovács András Ferenc szerint Ady szerelmes versei nagyon meg vannak írva: botrányosnak és erkölcstelennek számítottak abban az időben, és sértették a közízlést. Ady költeményeiben nyíltan beszélt erotizmusról, testiségről, nő és férfi kapcsolatáról. Tulajdonképpen felrúgta azt az idillikus szerelmi költészetet, ami addig Vajdát és Reviczkyt kivéve szinte mindenkit jellemzett – hangsúlyozta a költő. Egészen a telített, francia, baude­laire-i versekig jutott. Költői tehetsége, nagysága abban is állt, hogy zsigerében érezte a lényeget, rá­adásul nagyon gyorsan szublimált – tette hozzá.