Kacsoh DánielSzektás vircsaft

Álláspont. Ha csak rövidke időre is, de mintha átvette volna az ősellenség szerepét Orbán Viktortól Stohl András a baloldalon

Kacsoh Dániel – 2017.09.11. 03:28 –

Bizony, a színész, aki mint korábban maga osztotta meg a nagyérdeművel, olykor szinte üvöltene, annyira diktatúra van, hirtelen csatlakozott a TV2 csapatához. Túl azon, hogy ez a forradalmárból celebbé történő gyors visszaalakulás minimum megmosolyogtató, a szédült reakciók hevessége rámutat az ellenzéki térfélen fortyogó nyilvánosság kifejezetten szektás hangulatára. Merthogy a csatorna „fideszes”, ergo: aki ott dolgozik, gonosz és korrupt, ráadásul kollaboráns. „A gerinctelenséget semmi nem menti fel, még akkor sem, ha megléte immár a NER alappillére” – magyarázza bizonyos Karafiáth Orsolya, aki már csak azt nem teszi hozzá vitriolos dörgedelméhez, hogy az áruló Bucit ki kellene cibálni az utcára, és a „demokratikusoknak” jól meg kellene kövezniük. Miért is? Mert egy történetesen nem német vagy balos kézben lévő televíziónál sokadszorra is elvállalt egy szórakoztató műsorban való közreműködést. Ennyi történt, mégis kiátkozás a következmény.

Nyilván az ember csak legyint erre az egész cirkuszra, egyék meg egymást reggelire, ugyanakkor ebben a félbulvár tragikomédiában tulajdonképpen a maga pőreségében jelenik meg a DK és a hasonszőrű elemek beteg észjárása. Ennek lényege pedig nagyjából annyi, hogy aki nincs velük, az ellenük van, még akkor is, ha ők ezzel a hozzáállással éppen a kormányt, illetve a Fideszt szokták vádolni.

De ott van például a köznevelési kerekasztal, amelynek kapcsán éppen nem a pártok és katonáik kekeckednek leginkább, hanem az úgynevezett oktatási szakszervezetek. Ők többen együtt a pedagógusok mintegy tíz százalékát képviselik, ahogy azt a minap, a hivatalos statisztikákat ismertetve bemutattuk, mégis úgy viselkednek, mintha a teljes tanári kar mögöttük lenne, amikor éppen felemelt mutatóujjal kell nagyokat mondani.

Legutóbb is meghívta őket a miniszter, beszéljék át az ágazat újragondolását érintő témákat. Nem először történt ilyen invitálás, de hát fordulunk rá a kampányra, itt az idő keménykedni. Párbeszéd és egyeztetés a szakmával, ez a kormány ajánlata. Erre mi a válasz? Nem mennek, mert nem látják a garanciát
arra, hogy amit mondanak, abból pontosan úgy lesz törvénymódosítás, ahogyan azt követelik. Szerintük valami efféle lenne a helyénvaló: Balog Zoltán humánminiszter leül, Galló Istvánné és Mendrey László pedig diktálja neki a jogszabályt. Furcsa felfogás.

Ez a hivalkodás hatja át a minap egy szerb forradalmárral erősítő, az egyre fogyatkozó belvárosi liberális krém által oly forrón szeretett Kossuth téri Agóra környékét is. A recept ennyi: megbeszéljük, hogy minek kell lennie. Ha nem úgy lesz, akkor ez rezsim, ha igen, demokrácia. Egyszerű. Megy a hablaty, valamennyi formáció másként alakítaná át a választási rendszert, totális az egyet nem értés, aminél szebb számukra nincs is, pontosabban egyetlen közös pont mégis csak akad: ne Orbán Viktor legyen a miniszterelnök! Ennél többre nem képesek, ami jól látszik az apró és még apróbb pártocskák társadalmi támogatottságán is.

Sőt már ott tartunk, hogy az MSZP kezd belecsúszni az egy számjegyű népszerűségi indexszel rendelkezők Brüsszel- és kvótabarát táborába, csatlakozik a többiekhez. Márpedig ennek a nem elhanyagolható körülménynek a tükrében felettébb disszonáns annak hajtogatása, hogy a nép kormányváltást akar. Még ha így is lenne, az ő szempontjukból ez irreleváns, hiszen az ellenzéki pártokból nem kérnek az emberek.
Romlott az áru, meg amúgy is szerény a kínálat.