Későn önállósodnak a magyar fiatalok is

A „felnőtt gyermekek” jellemzően inkább férfiak, közepesen vagy aluliskolázottak, szakképzettséget nem igénylő munkát végeznek és kistelepüléseken élnek

Szalai Laura – 2017.08.12. 00:40 –

Világjelenség, hogy a szülőktől elköltözés az elmúlt évtizedekben egyre későbbi életkorra tolódott. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a fiatalok egyre később fejezik be tanulmányaikat, és később történik meg a házasságkötés is. Ugyanakkor vannak olyan „felnőtt gyermekek” is, akik egy válás vagy az élettársi kapcsolat felbomlása miatt kényszerülnek arra, hogy visszaköltözzenek szüleikhez.

fiatalok 20170812 Kitolódik a házasságkötés és az otthonteremtés ideje (képünk illusztráció) (Fotó: MH)

Egyre több fiatal felnőtt marad otthon a szülői házban, aminek elsődleges oka a fiatalok életszakasz-kitolódása. Már a legutóbbi, 2011-es népszámlálás adatai is ezt igazolják, amelyek alapján a 20–39 éves korosztály harmincegy százaléka, mintegy 883 ezer fiatal lakott együtt a szüleivel. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) összefoglalója szerint a „felnőtt gyermekek” jellemzően inkább férfiak, közepesen vagy aluliskolázottak, akik egyszerűbb munkát végeznek. Az elemzésből kiderül az is, hogy ezek a fiatalok az önállósodottakkal szemben sokkal jobban ki vannak téve a munkanélküliségnek. Nagyobb részük kisebb településeken és jellemzően falusias, családi házas övezetben él, párkapcsolatuk, gyermekük nincs, és bár az életkor előrehaladtával egyre csökken a számuk, ám az arányuk még a harmincas korosztályban is jelentős.

A jelenséget nem csupán a népszámlálási adatok, hanem a KSH 2015. évi, a lakosság lakáskörülményeinek feltárására irányuló felmérése is igazolja. Ebből az derült ki, hogy a szülőktől elköltözés az elmúlt évtizedekben egyre későbbi életkorra tolódott. Az 1970-es évekre jellemző huszonöt évről a 2000-es évek elejére huszonnyolc év fölé emelkedett a hazulról elköltözők átlagos életkora.

A KSH a Magyar Hírlap érdeklődésére azt közölte, a jelenség elsősorban a tanulmányok és a házasságkötés idejének kitolódásával magyarázható. Bár utóbbi folyamat az elmúlt években megállt, a lakáspiaci válság 2008-tól 2014-ig szintén nehezítette a fiatalok önálló lakáshoz jutását. A kutatóintézet figyelmeztet azonban arra, hogy a 2015-ben és 2016-ban bevezetett lakáspolitikai intézkedések hatását majd csak a következő években tudják felmérni. A KSH lapunknak megküldött táblázatából egyébként az derült ki, hogy míg 1960-ban a házasságkötéskor jellemző átlagos életkor a férfiak esetben 29,3 év, a nőknél 25,2, 2000-re 30,4 és 27,5 volt, 2006-ra viszont már a nőknél is elérte a harmincat (a férfiaknál ekkor 32,9 volt).

Felmerül a kérdés, mennyien lehetnek azok a felnőtt „gyerekek”, akik valamilyen élethelyzetbeli változás miatt kényszerülnek haza költözni, vagyis akik korábban már önállósodtak. A hivatal vizsgálta ezt a jelenséget is, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy összességében csak elvétve találni a szülőkkel élő felnőttek között olyanokat, akik például válás után a szüleikhez költöztek. Ennek azonban inkább statisztikai, osztályozási okai vannak: aki gyermekével együtt költözik vissza a szüleihez, azt már önálló családként tartják számon.

„A felbomlott élettársi kapcsolatok után hazaköltözőket nem tudjuk a hagyományos statisztikai felmérésekben beazonosítani, hiszen ők továbbra is nőtlenek, hajadonok. A 2015. évi felmérés alapján mind­össze tízezres nagyságrendűre becsülhető a házas vagy elvált felnőtt gyermekek száma” – mutatott rá a KSH. Az adatokból annyi látható, hogy főleg a válás és az élettársi kapcsolat felbomlása, továbbá a tanulmányok befejezése és a munkalehetőség jellemző költözési ok a vizsgált korosztályban. Emellett a hivatalnak olyan válaszadója is volt, aki az albérlet felmondása vagy a korábbi lakhatási lehetőség megszűnése miatt kényszerült visszaköltözésre.

Arra a kérdésre, hogy miként lehetne elősegíteni a felnőtt gyermekek önállósodását, a kutatók válasza az, hogy a lakáspiaci és a jövedelmi folyamatok nagymértékben befolyásolják a fiatalok önállósodási esélyeit, így az ezeket érintő intézkedések – mint a családi otthonteremtési kedvezmény – áttételesen a fiatalok önállósodására is hatással vannak. Nagy a jelentősége a lakásbérleti piac folyamatainak is, illetve annak, hogy a fiatalok számára milyen szociális lakásellátási lehetőségek érhetők el.