Dippold PálMentek lopni

Álláspont. Simon Gábor és Czeglédy Csaba, ha jól megnézzük, kitűnően érezheti magát

Dippold Pál – 2017.08.08. 03:45 –

Ha kiszakítjuk magunkat az évtizedek óta ránk kényszerített píszí beszéd hálójából, megpróbálunk egy-egy sokakat foglalkoztató esetet józan paraszti ésszel megvizsgálni és értelmezni, akkor – most divatba jött szó következik – a fősodratúak azonnal kirekesztőt, fasisztát, a műveltebbek esetleg nácit sikoltanak. Itt van például Czeglédy Csaba szocialista politikus ügye.

Mi történt? A baloldal eddig sajtóperekben vitézkedő szombathelyi ügyvédjének cége eltüntetett több mil­liárd forintot. Úgynevezett iskolaszövetkezetet működtettek, ennek az volt a dolga, hogy diákokat közvetítsen a különböző munkaadókhoz, hiába divat mostanában még negyven éves korban is diáknak lenni, Czeglédyék ügyfelei valódi diákok, azaz gyerekek voltak. A közvetítői hasznot az ügyvéd elvtársék bezsebelték, a gyerekek pedig nem kapták meg a leginkább a nyárra összegyűjtögetett pénzecskéjüket.

Jó ideig nem is jutnak hozzá, hiszen, mint egy friss hírből értesültünk, az ellopott pénzhez a különböző hivatalok, természetesen törvényesen, előbb fognak hozzájutni, mint a meglopottak. Mert hát egy jogállamban ez így szabályos. Ezt tudhattuk volna a legújabb, Czeglédy-féle pénzszerző manőver előtti eseményekből okulva. Mi van például Simon Gáborral, a Magyar Szocialista Párt egykori alelnökével, aki elődeihez és utódaihoz hasonlóan hatalmas összegeket tüntethetett el a párt pénzeiből, pontosabban a párt eltitkolt, lassan-lassan kiderül, vélhetően teljesen szabálytalanul tartott vagyonából. Volt pedig abban az esetben is nem is kevés izgalom. Az egyik kulcsszereplő titokzatos módon meghalt Érd és Budapest között egy rendőrautóban. Azt mondják, ő lehetett volna a piszkos pénzek útjáról valló legfontosabb tanú. Simon Gábort bár egy időre bezárták, ügye egyre csak nyúlik, lassan már senki sem tudja, hogyan kezdődött, de legfőképp azt nem, hogy hol van a pénz.

A gyerekeket meglopó Czeglédy esete hasonló. Itt is felbukkant egy érdeklődést felkeltő és a közvélemény figyelmét napokig lekötő történetrész: néhány millió forintért az ügyvéd aranyat vásárolt. Az aranyat nagy csinnadrattával megtalálták Bécsben, ám azt senki nem kérdezte meg, hogy hol van a többi, a nagyobbik rész, a hiányzó majdnem háromezermillió forint. Egyszerűen nincs meg.

A szombathelyi szocialista politikus őrizetbe vétele után pártelnöke, Molnár Gyula magabiztos nyilatkozatot tett: mindez a kormánypártok mesterkedése, a diktatúra újabb otromba lépése, hiszen Czeglédy Csaba képviselte a szocialistákat az összes sajtóperükben, és sikerrel harcolt ki helyreigazításokat a különböző orgánumokban. Például a Botka Lászlóról és Gyurcsány Ferencről közzétett hírek kapcsán. Óriási érdem ez, tesszük hozzá, hiszen mostanában a píszí beszéd virágzása idején nem az a lényeg, hogy lopott, csalt vagy hazudott valaki, hanem az, hogy erről milyen, a jogi nyelvhasználatnak nem minden esetben megfelelő módon adtak hírt.

Érthető a pártelnök gondolatmenete. Fontos nekik Czeglédy Csaba, miképpen ők is fontosak a szombathelyi szocialista képviselőnek. Kéz kezet mos vagy másként: én fogom a tiédet, te az enyémet. Ebben a píszíre és a jogállamiságra olyan érzékenyen vigyázó világban természetesnek tűnik, hogy előbb-utóbb kimossák egymás szennyesét a bűnösök, a médiumok hatalmas erővel ránk záporozó újabb és újabb hírei meg álhírei pedig elfeledtetik az ezekben az ügyekben legfontosabb kérdést. Hol van a pénz?

Simon Gábor és Czeglédy Csaba, ha jól megnézzük, kitűnően érezheti magát. Egyikük, bár házi őrizetben, de mégis csak otthon van, míg a másik, ebben a forró nyárban, hűvösön.