Ideiglenes megoldás az olasz bankmentés, az euró túl erős

Ha Itália és más dél-európai államok válságról válságra fognak bukdácsolni, küzdelmük kihat az egész unió fejlődésére és így indirekt módon Magyarországra is

Zováthi Domokos – 2017.08.08. 03:18 –

Hatalmas az olasz államadósság, az itáliai kormány nemrég mentette meg a világ legrégebbi bankját. A következményekről, a munkanélküliségről és a lehetséges megoldásokról Lóránt Károly közgazdászt kérdezte lapunk.

Lorant-KarolyLóránt Károly: Az euró nem tud működőképes lenni  (Fotó: MH)
– A múlt héten jóváhagyta az Európai Központi Bank (EKB) a negyedik legnagyobb olasz pénzintézet, a Monte dei Paschi szerkezetátalakítási tervét, így megmenekül a csődtől a világ legrégebben működő bankja. Ez pozitív hatással lehet a gazdaságra?

– Ez ideiglenes megoldás. A terhek az olasz államra rakódnak, így tartósan ez nem fog pozitív hatást gyakorolni a gazdaságukra. Ha az olaszországi bankok bedőlnek a többi uniós ország, európai pénzintézetek is becsúszhatnak a veszélyzónába, így lehet, hogy megint mentőprogramokra lesz szükség.

– Olaszország államadóssága több mint százharminc százalékos. Meddig tartható ez az állapot?

– Az a tapasztalatom, hogy amit tarthatatlannak mondanak, az még sokáig elhúzódik, és a sokáig elhúzódó problémákból előbb-utóbb összeomlás következik be. Az államadósságuk az euró bevezetésekor is a duplája volt az előírtnak, és most is elég stabilan áll a százharminc százalék körül. Ezzel szemben Magyarország az utóbbi években átlag évi egy százalékponttal tudta csökkenteni államadósságát. Ez mindenképpen nagy eredmény, az unió huszonnyolc országából csak négy ország volt ilyen teljesítményre képes, rajtunk kívül a németek, az írek és a lettek.

– Hogyan tudnák mérsékelni adósságukat?

– Szerintem ki kell lépniük az eurózónából. Eleve ilyen körülmények között nem is lett volna szabad csatlakozniuk, a gazdaságot nem lehet megerőszakolni. Az euró bevezetése politikai döntés volt. Úgy nem lehet föderális államot létrehozni, hogy annak nincsenek meg a gazdaságai feltételei. Ennyire eltérő országokra nem lehetett következmények nélkül ráerőltetni egy közös valutát. Van egy 1977-es tanulmány, a MacDougall-jelentés, mely az integráció pénzügyi (költségvetési) feltételeit tárgyalja. E szerint egy szövetségi államban a GDP tizenöt-húsz százalékát kell elosztani a gyengébben fejlett vidékek megsegítésére. Ezzel szemben az unió nettó befizetői még azt az egy százalékot is sokallják, ami most a kvóta. Az unióban hatalmas bérkülönbségek vannak, Bulgária és Dánia között például tízszeres eltérés van. Hogyan lehetne ilyen körülmények között például egységes minimálbért vagy nyugdíjat megállapítani, ami egy szövetségi államban szükséges lenne?

– Akkor miért vezették be?

– Azért, mert a franciák nem akartak beleegyezni a német újraegyesítésbe, csak akkor, ha egy közös valutával bekötik őket az Európai Unióba. A németek azt mondták, hogy rendben, de olyan feltételekkel, amelyek nekik felelnek meg, ezek voltak a maastrichti kritériumok. Minden nemzetközi pénzügyekkel foglalkozó közgazdásznak világos volt, hogy az euró nem fog működni. Érdemes e tekintetben Milton Friedman amerikai közgazdászt idézni, aki 1999-ben a következőképpen nyilatkozott a The Wall Street Journalnak: az euró hátrányai meghaladják az előnyeit.
Az eurózóna potenciális tagjai sem elegendően rugalmas bérekkel és árakkal, sem elegen­dően mobil munkaerővel, sem pedig megfelelően hatékony pénzügyi kompenzációs mechanizmussal nem rendelkeznek, amelyek kompenzálhatnák a rugalmas valutaárfolyam elvesztésének hatását. A valószínű eredmény az lesz, hogy az övezetben az egyes országokat eltérő módon érintő külső hatások, amelyeket az árfolyamok megváltoztatásával könnyedén kezelni lehetett volna, megosztó politikai vitákká alakulnak át és az egyes országok közötti politikai feszültségeket fogják növelni. Szerintem teljes mértékben igaza lett.

– Az olasz fiatalok között nagy a munkanélküliek aránya. A munkaképes korú embereknél szintén sok az inaktív. Ez minek köszönhető?

– A fiatal munkanélküliek aránya harminchét százalék. Ennek részben társadalmi, részben gazdasági okai vannak. Társadalmi ok, hogy ma már elég magas az unió legtöbb országában az életszínvonal, hogy a szülők a „mamahotelben” akár harminc-negyven éves korukig is eltartsák a gyerekeket. Mikor én voltam fiatal, alig vártam, hogy elvégezzem az iskoláimat és dolgozhassak, mert kellett a családnak a pénz. Ez akkor Nyugat-Európában is így volt. Az már gazdasági ok, hogy olyan magas a termelékenység, hogy kevés ember is képes sok embert eltartani. Például míg korábban hetven ember termelte meg száz ember kenyerét, ezt ma már három személy képes produkálni. Az EU-ban nem lehet éhen halni. Egy következő ok, hogy azok az iparágak, ahol el lehetne helyezkedni, megszűntek. Olaszország egyre inkább importálja azt, amit korábban ő maga gyártott: a könnyűipari cikkeket és háztartási gépeket. E termékeket főleg Ázsiából hozzák be, de ez egyben azt is jelenti, hogy ezen iparágak korábbi munkahelyei megszűntek. Az unió külkereskedelme különben is úgy működik, hogy a németek exportálják a high
tech gépeiket, cserébe pedig behozzák azt, amit valaha a dél-európai országok gyártottak. Ez egy teljesen elhibázott, igazságtalan rendszer.

– Melyek a versenyképességi problémák?

– Ha nincs gazdasági fejlődés, akkor munkahely sincs. Az egész mostani rendszer néhány ember érdekét szolgálja, míg a széles rétegekét figyelmen kívül hagyja. Alapvetően az a probléma, hogy az euró Olaszország számára túl erős. Ha most leértékelhetnék a lírát, akkor kicsit helyrerázódna a gazdaságuk. Emellett viszonylag magasak a bérek is, és nem olyan rugalmas a munkaerőpiacuk, mint mondjuk a németeké, de ezt inkább a neoliberális közgazdászok hozzák fel ellenük elítélő szándékkel.

– Lehetnek-e gazdaságpolitikai következményei az észak és dél közötti ellentéteknek?

– Milánó és térsége a legdinamikusabban fejlődő olasz régió, míg a déli rész egyre jobban szakad le. Attól nem félek, hogy Olaszország szétesik, de kiéleződhetnek a viszonyok. Közvetlen gazdaságpolitikai következményei nem igazán, ám társadalmi és politikai annál inkább lesznek. Ezek visszahathatnak az ország irányíthatóságára. A globalizáció eleve kihúzta a szőnyeget a gyengébb országok és társadalmak alól.

– Macron egy közös pénzügyminisztert szeretne az eurózónának. Ez kivitelezhető, illetve milyen hatással lehet ez az uniós országokra?

– Angela Merkel azt mondta erre, hogy foglalkozik a gondolattal. Közös pénzügyminiszter azonban közös költségvetést jelent. Ez Németországot hátrányosan érintené (hiszen azt jelentené, hogy Németország más országokat támogat), ezért szinte biztos vagyok benne, hogy a németek – az euróhoz hasonlóan
– olyan feltételt fognak támasztani, ami a gyakorlatban megakadályozza a Macron által szorgalmazott rendszer működését.

– Hogy érinti Magyarországot az olaszországi helyzet?

– Közvetlen módon szerintem minket nem fog érinteni, tehát az olasz gazdasági problémáknak direkt hatása ránk nem lesz. Hazánk leginkább Németország gazdaságtól függ, ám ha Olaszország és más dél-európai államok válságról-válságra fognak bukdácsolni, az kihat az egész unió fejlődésére és így indirekt módon ránk is kedvezőtlen hatást gyakorol.