Szent László-kép a középkorból

Rejtőzködő Magyarország 811.

Ludwig Emil – 2017.08.05. 01:06 –

Nyíregyházától tovább indulva a másik, 41-es főút mentén elvégezzük a nyírségi és felső-Tisza-vidéki középkori műemlék egyházak „maradékának” megtekintését. Az első állomásnál, a megyeszékhelytől tizenkét kilométerre fekvő Napkor községben azonmód kincset találtunk: egy Szent László királyt – Szent Imre herceg és Szent István király társaságában – ábrázoló, töredékes templomi falképet a 14. századból.

Szent László-kép 20170804 A lovagkirály koronás képmása a napkori szentély falán a 14. századból származik (a szerző felvétele)

A különös hangzású Napkor helynév etimológiája tudós nyelvészeknek is föladta a leckét. Kiss Lajos 1978-ban kiadott akadémiai földrajzinév-szótárának cikkében olvashatjuk: az 1213. évi Váradi Regestrumban Lopecur néven bukkant fel, 1310-ben már Napkur írott alakban szerepel okiratban. Györffy György Árpád-kori helynévtárában a szláv eredetű Nepokornak gyanítja egy 1090 körüli forrás nyomán, amelynek jelentése „az áldozat hiánya”.

Érthető, hogy az elterjedő ősi magyar napkultusz újsütetű papjait, jámbor híveit mágnesként vonzza a nyírségi Napkor falunév, hiszen az Alföldet elfoglaló magyarok éppúgy ismerték a Nap, mint a kor névszót, illetve képzőt.

Sokat segít a település történetének ismertetéséhez Lekli Béla tanár Napkor község története a levéltári források tükrében című munkája. A harmincoldalas adattárból csak a legfontosabbak: 1950-ben a falu szélén néhány honfoglalás kori sírt tártak fel, az 1960-as években nagyszámú bronzkori tárgyra bukkantak a másik határán, az 1977. évi régészeti ásatások során Szent István korabeli temető került napvilágra. A gazdag sírleletből, és köztük két pénzdarabból következtetve Géza fejedelemségének korától Szent László király uralkodáság temetkeztek azon a helyen.

Napkor első birtokosai a Balog-Semjén nemzetségből sarjadt Kállay család tagjai voltak, 1271-ben Ubul fia Mihály kapta meg adományként. A nagykállói Kállay-dinasztia egészen napjainkig fennáll. Napkori anyaegyházuk már a 13. század elején létezett. A tatárjárást követő újratelepülés idején, az 1270-80-as években készülhetett az egyhajós gyülekezeti térből és szabálytalan négyszögű szentélyből álló új egyház. Titulusa Szent István király volt, egy 1319. évi levélben Szent Király templomának is nevezték. A középkor és a késő újkor között zajlott háborúk, pusztítások miatt alig maradt nyoma; 1761-ben gróf Kállay Istvánné Niczky Magdolna újíttatta fel, 1779-ben lerakták a nyugati részhez csatlakozó, barokk tornyot. Egy 1828-ban keltezett vizsgálat szerint a keletre néző szentély falai erősek, sarokpillérekkel megtámasztottak.

Aztán 1948-ban hosszúkás, széles kereszthajóval bővítették az öreg egyházat, a keleti oldalon levő középkori apszis onnantól oldalkápolnaként szolgált. Az 1965-ben történt tatarozáskor megtalálták és feltárták a keleti végfal eredeti – késő román kori – ablakait, a nagyméretű, lapos téglákból falazott, boltozatos épületrészben egy fali fülke is előkerült. Akkor mindezt visszavakolták, majd az 1996-os felújításkor helyreállították a diadalívet, a sarokpilléreket és ablakokat, továbbá napvilágra kerültek a diadalív két oldalfalán lévő, 14. századi falképtöredékek. Északon Jézus Krisztus sírba tétele látható, a déli fal freskói, mint már említettük, Szent István király, Szent Imre herceg és Szent László király képmásait ábrázolják.

Napkorral szemközt, a főút északi oldalán található Apagy község. Első írott említése a 13. században bukkant fel, Opag formában, a középkorban a Várday család birtoka volt. Kedvező fekvése miatt nemegyszer tartottak itt megyegyűlést is. A falu első, középkori, Boldogasszony titulusú templomát egy 1324-ben keltezett levél örökíti meg, a mai egyház 1450 és 1470 között épült.

Az 1569. évi egyházmegyei papi fizetések lajstroma a legrégebbi parókiák közé sorolja. Mint református templomot 1744-ben említik első ízben, 1770 és 1776 között a régi szentélyt lebontották, majd kelet felé nagymértékben megtoldották. A nyugati harangtornyot 1839-ben kezdték építeni, a templom végül 1911-ben nyerte el a ma is látható alakját. Műemlékes szakértők szerint nagy valószínűséggel lappanganak középkori épületrészek az eredeti falakban.