Nagy OttóÉletminőség-szendvics

Álláspont. Ladies and Gentlemen. Azaz hölgyeim és uraim!

Nagy Ottó – 2017.07.17. 01:17 –

Az elején le kell szögeznem sajnos, hogy semmiféle világszenzációra ne számítsanak, csak egy számunkra fontos, mindenkit egyformán érintő bejelentésre, mert a cikk hátralévő részében a húszpontos hazai élelmiszer-biztonsági akciótervről lesz szó, de egyszerűen nem lehet elmenni szó nélkül amellett az újabb PC-baromság mellett, amit a londoni metróban vezetnek be. A cég nagyra becsült irányítói ugyanis úgy döntöttek, hogy ezentúl a megállóknál nem a szokásos Ladies and Gentlemen megszólítással kedveskednek majd a nagyérdeműnek, hanem a mindensemleges Hello everybody formulát alkalmazzák majd, nem is tudom, milyen mélységekbe taszítva a híres angol udvariasságot. Ráadásul ha valaki a személyzet tagjai közül hibázik, megbüntetik.

Emberléptékűbb hazai vizekre evezve, a már említett húszpontos élelmiszer-biztonsági akciótervről a legutóbbi Kormányinfón szólt Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter, aki akkor csak annyit mondott, hogy az intézkedéssorozatról azért döntött a kormány, hogy a magyar emberek számára (és persze minden hozzánk látogatónak és az exportpiacainkon magyar élelmiszereket fogyasztóknak) jó minőségű élelmiszereket biztosítsanak és megvédjék őket attól, hogy a multinacionális cégek rossz minőségűeket adjanak el nekik.

Arról a hétvégén már Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter is beszélt, hogy e munkának része az a tájékoztatási, tudatformáló és ellenőrző munka, amelyet a kormány indít. Céljuk a jó, sőt kiváló minőségű élelmiszerek biztosítása mellett – igen, GMO-mentesen – a vásárlói tudatosság növelése is, ahogy arról a miniszter a lapunknak adott interjúban beszélt, azt szeretnék, ha a vásárlók automatikusan a magyar termékeket vegyék.

Azt is a miniszter jelentette be, hogy az akcióterv az életminőséget védi, fontos, hogy az élelmiszerek nagy részét itthon állítsák elő itthon termelt alapanyagokból. Persze mindez unalmas lehet, mert mindig csak az itthoni, meg a hazai, meg a magyar vásárló, meg a magyar fogyasztó, sehol semmi nemzetköziség, semmi multikulturalizmus. De vegyük már észre, hogy most nem a magyar narancsról beszélünk, hanem olyan dolgokról, nyers, félkész és késztermékekről, és igen, unalmas élelmiszerekről, amelyek minden trükk nélkül előállíthatók itthon is. És gyakran jobbak is, mint az importáltak. Hogy mennyire, azt bizonyítja, hogy 2010 óta a magyar termékek aránya a hazai kiskereskedelmi forgalomban harminc százalékról hatvan százalékra nőtt, és ezen még javítani szeretnének, hiszen nyilvánvaló, lehet. És az is nyilvánvaló, hogy megéri minden termelőnek, minden fogyasztónak és ennek az országnak.

Valószínűleg túl friss még a bejelentés, mert egyetlen ellenzéki támadás sem érte még az akciótervet, sem a részleteit, vagy esetleg a túloldalon is kigyúltak a fények és rájöttek, hogy az elképzelésben mintha lenne valami nagy alapigazság, csak félnek még bevallani, és inkább a vizes-vébét ütik tovább, ami nekik mégiscsak savanyú.

Addig is, amíg határoznak valamit, a fogyasztók, azaz a mi tájékoztatásunkra 2019-ig tartó kampány indul kétmilliárd forintból. És ez még kevés is, több kellene, mert tényleg az vagy, amit megeszel. És ha egészséges élelmiszert, akkor egészséges, legalábbis jó eséllyel az, vagy tovább az. Ezen érdemes elgondolkodni mindenkinek, még akkor is, ha esetleg a londoni metróban majszolják el jó magyar szalámival, vajjal és paprikával készített szendvicsüket, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim.