A folklór erezetén át

„Hűségem mindig kötött a néphez, akinek a nyelvén írok” – Nagy Lászlóra emlékeztek születésének évfordulóján felsőiszkázi szülőházában

Vitéz Anita – 2017.07.17. 01:06 –

Nagy László költészete annyira sokoldalú, hogy évtizedekre elegendő témát nyújt azoknak, akik örökségét tovább kívánják vinni – mondta lapunknak Nagy András grafikusművész, a néhai alkotó fia az édesapja születésének évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen a Veszprém megyei Iszkázon.

Nagy László 20170716 A költő örökségének ápolására 2003 óta tartanak összejöveteleket (Forrás: Fortepan)

A magyar nép sorsproblémáit, nemzettudatát, modernségét és euró­paiságát Nagy László költő a bartóki modell húrjain, a folklór erezetén át valósította meg – mondta Sebők Melinda irodalomtörténész a néhai alkotó születésének évfordulóján rendezett megemlékezésen szombaton. A Veszprém megyei Iszkázon található emlékházban a szakember hozzátette: a néphagyomány ösztönző erejéből táplálkozó, világirodalmi folklórforrásoktól ihletett költő visszanyúlt a nemzeti kulturális örökség hagyományaihoz. Az emlékház irodalmi élete több évtizedes hagyományra tekint vissza: 1984-ben állították helyre annak érdekében, hogy a költő szellemi örökségét a szülőföldjén ápolják, fenntartója a helyi önkormányzat segítségével ma az iszkázi székhelyű Nagy László Szellemi Öröksége Alapítvány. A költő fia, Nagy András grafikusművész lapunknak elmondta: az első összejövetelt 2003-ban tartották, ettől kezdve évente legalább egy, de néha több alkalommal is tematikus irodalmi eseményeknek ad helyet a ház.

Sebők Melinda az 1965-ben megjelent Himnusz minden időben című kötet portréversein keresztül a költő művészeszményét és példaképei iránti hűségét állította a középpontba, kiemelve Nagy László ezeken keresztül megfogalmazott ars poeticáját is: „Hűségem mindig kötött a néphez, akinek a nyelvén írok. Hű akartam lenni a magyar költészethez, ami nemcsak síkraszállást jelent megmaradásunkért, hanem azt a gondolatot is kifejezi, hogy fölösleges áldozatok nélkül jussunk közelebb a már megbűnhődött eszményi jövőhöz” – idézte. A megemlékezés díszvendége Sára Sándor filmrendező volt, aki beszélgetőtársa, Falusi Márton kérdései nyomán fölidézte Nagy Lászlóhoz és a közös szellemi körhöz fűződő emlékeit, többek között egy budapesti, spontán irodalmi összejövetel alkalmát, amikor belvárosi lakásában az 1960-as években Berek Katalin szavalni kezdte a jelen lévő költő verseit.

A mostanra hagyománnyá vált iszkázi megemlékezések tematikájáról szólva Nagy András lapunknak kifejtette: édesapja költészete annyira sokoldalú, hogy évtizedekre elegendő témát nyújt azoknak, akik örökségét tovább kívánják vinni. Az elmúlt években sor került már lemezbemutatókra, valamint az életmű egyes részeinek különböző források és műfajok szerinti bemutatására. Mint fogalmazott: ennek az életműnek a műfordítások épp annyira szerves részei, mint a versek vagy a néphagyomány ihletésében született írások. Így jött létre a balkáni népekkel foglalkozó alkalom gondolata is, amelyben nagy szerepet kapott Nagy László és a bolgár irodalom kapcsolata. A határokon átívelő szellemi kör mellett ugyanakkor megragadható egy tág értelemben vett tanítványi kör is: azok a mai fiatal költők, akik elődjüknek és példaképüknek tekintik őt, akik számára Nagy László utat mutat, mert egy olyan alkotói magatartást érvényesít, ami segíti őket pályájukon – mondta Nagy András. A további tervekre utalva elárulta: jövőre ilyenkor hármas kötelességnek szeretne eleget tenni: Nagy László emléke mellett megidézni felesége, a szintén költő Szécsi Margit műveit születése kilencvenedik évfordulója alkalmából, valamint megünnepelni Nagy László öccse, Ágh István nyolcvanadik születésnapját.

A megemlékezés során koszorút helyezett el az alapítvány mellett a Bolgár Kulturális Intézet, a Mika Sándor Egyesület és több más szervezet is.