A Lechner-univerzum titkainak nyomában

Nagyméretű, képes tanulmánykötet a magyaros szecesszió stílusának megteremtőjéről – Fejezetek az életműből az ismert épületektől az új felfedezésekig

Zsiray-Rummer Zoltán – 2017.07.14. 00:28 –

A különleges és teljesen egyedi stílusáról ismert Lechner Ödön építész teljes életművét, valamint új felfedezésként a most beazonosított alkotásait is bemutatja a nemrég megjelent Lechner összes című kötet. A több mint háromszáz oldalas kiadvány emellett többet is nyújt: áttekintést ad a korszak, azaz a 19. század második felének és a 20. század első évtizedének társadalmáról, építészetéről, városfejlesztéséről is.

Iparművészeti Múzeum 20170714 Lechner egyik fő műve az Iparművészeti Múzeum, amelyet hamarosan felújítanak (Fotó: MH)

Nagyméretű, képes tanulmánykötet jelent meg a közelmúltban, Lechner összes címmel: az egyik legkülönlegesebb építész, az 1845-ben született és 1914-ben elhunyt Lechner Ödön teljes életművét mutatja be.

A több mint háromszáz oldalas, archív tervekkel és fényképekkel, valamint új fotókkal illusztrált, a Látóhatár Kiadó gondozásában megszületett kiadvány Halász Csilla, Ludmann Mihály és Viczián Zsófia jóvoltából nemcsak az ismert műveket, hanem levéltári kutatások alapján, új felfedezésként az eddig ismeretleneket is azonosítja és számba veszi.

Az életrajz mellett – amelyben olyan részletek is olvashatók, mint hogy a bajor felmenőkkel rendelkező építész anyja, osztrák lévén, csak a családba kerülve tanult meg magyarul – tematikus blokkokban ismerhetők meg az alkotásai, mintegy három tucat.

A fő művek, mint a sokak által ismert Iparművészeti Múzeum, a Magyar Földtani Intézet, a kecskeméti városháza vagy a néhai Postatakarékpénztár mellett az eldugottabb utcákban lévő lakóépületeire is rácsodálkozhatnak azok, akik kevéssé jártasak a Lechner-univerzumban. Jó ívet ad a kötetnek, ahogy a korai, még korántsem jellegzetes – mégis valamiféle sajátosságot sugárzó – épületektől a mester a „nemzeti stílust” keresve eljut a jól ismert, különleges motívumokból építkező formákig, a keleties motívumokat a magyaros népművészet elemeivel keverő szecesszióig.

A szerzők felkeresték, bejárták Lechner Ödön minden épületét a Kárpát-medencében, rögzítve az épületek mai állapotát, leírást adva róluk.

Építészettörténeti-kultúrtörténeti fordulópont lehet, hogy a kötet közli elsőként a Lechner Ödön és tervezőtársa, Pártos Gyula által aláírt tervrajzokat, amelyek a Zomborban az 1880-as években épített iskolákról készültek. Korábban csak feltételezték, hogy ők alkották azokat, a szakirodalom sem tudott a dokumentumok létezéséről. A jelenleg is oktatási intézmények igazgatójától, valamint a helyi könyvtárból kaptak segítséget a szerzők, korabeli cikkeket be is mutatnak az erről szóló fejezetben.

A szabadkai Leovics-mauzóleum pedig, amelyet az ötvenes-hatvanas évek fordulóján lebontottak, a Lechner-kötetek közül ebben szerepel elsőként, egy 1893-as kiadványból szkennelve. A felfedezett művek között van még a zilahi kollégium eltűnt homlokzati díszítése (magát az épületet egyik követője, Baumgarten Sándor alkotta), valamint a budapesti Szabadság hídnak a szakirodalomban eddig csak kérdőjelesen szereplő díszítése is.

Néhány más, továbbra is homályos eredetű építmény – mint a kecskeméti bazársor vagy több bérpalota – szintén helyet kapott, meghagyva a nyitott kérdéseknek is a teret.

Az építőművész magánéletébe is bepillantást enged az album, és saját korának kritikái, méltatásai is helyet kaptak a különböző folyóiratokból, szakmai lapokból és máshonnan. Jó választásként nemcsak ez nyújt áttekintést a korszak társadalmáról, hanem bemutatják a kiegyezést követő szédületes városfejlődést is, de még a gangos bérház mint műfaj létrejöttének hátterét is megismerheti az olvasó.

Noha nem volt hivatalos iskolája, tanszéke – korábban, az Iparművészeti Múzeum 2014-es nagykiállításához készült tanulmánykötetben is szerepelt, hogy hányan és hányféleképpen fúrták Lechnert –, mégis voltak követői, róluk is megemlékezik a kötet. Ahogy a főbb művein látható különleges kerámiák gyártójával, a Zsolnayval való kapcsolatáról is.

A szomorúbb és másként érdekes fejezeteket az elpusztult épületei, illetve a meg nem valósult tervei alkotják: pesti bérpaloták, kiskastélyok, mások által elnyert középületek sorakoznak itt.