Ulicza TamásRák az emberiség testén

Álláspont. Abu Bakr al-Bagdadi meghalt. Már megint.

Ulicza Tamás – 2017.07.12. 01:28 –

Ha versenyt hirdetnénk, hogy ki halt meg legtöbbször a világtörténelemben, valószínűleg az élbolyban végezne az Iszlám Állam vezetője. Már számtalanszor jelentették ki az önjelölt kalifáról, hogy életét vesztette, és sokan próbálták már ezért learatni a dicsőséget. Ugyanez történik most az általa irányított terroristaállammal is: valószínűleg fogjuk még hallani a kijelentést, hogy az Iszlám Államnak vége van. Most épp Irak semmisítette meg, holnap majd Szíria vagy a törökök, esetleg a kurdok.

Moszul elfoglalása kétségkívül nagyon lényeges lépés a háborúban, de ahogy az Iszlám Állam ellen harcoló amerikai csapatok parancsnoka, Stephen Town­send altábornagy is mondta, ez a győzelem nem számolta fel az ellenséget. És ami kiemelten fontos: ebben a harcban nem is a terület a leglényegesebb erőforrás, hanem az emberek és az eszme. Hiába foglalják el Irakban és Szíriában az Iszlám Állam területeit, ha több tízezer képzett szélsőséges harcos tud elmenekülni, akik kiképzéseket tarthatnak világszerte a „Bin Laden-junioroknak”, és bárhol újra magasba emelhetik a fekete zászlót.

A terrorszervezet egy rákos betegség az emberiség testén: tizennyolc országban jelentek meg sejtjei, és majdnem kilencven országból jelentkeztek harcosok a „kalifa” szolgálatára. Nem elég ellenük valamiféle felületes kezelés, egészében kell kivágni a daganatokat, és az egész betegség legyőzésére kell törekedni. Sajnos most következhet csak az igazi gerillaháború: Európa nagyvárosaitól a közel-keleti hegyeken át a nigériai dzsungelekig fától-fáig, házról házra kell majd megtisztítani az Iszlám Állam pribékjeitől a világot.

Tovább nehezítheti a harcot az is, ha a szélsőséges államalakulat legyőzése után a világ vezető politikusainak figyelme másfelé fordul, mert sokkal több erőfeszítéssel, de jóval kevesebb látványos, felmutatható eredménnyel jár majd a hosszú és lassú tisztogatás, így nehezebb is lesz politikai tőkét kovácsolni belőle.

Az sem sok jóval kecsegtet, hogy nem sokkal azután, hogy az Al-Kaida iraki ágát legyőzték az amerikai és iraki csapatok, új és veszélyesebb formában támadt fel az ideológia, amit képviselt. Vajon az Iszlám Állam hamvaiból nem születik-e majd új szervezet?

Jó kérdés, hogy a terrorszervezet szíriai és iraki harctéri vereségének egyre közelebbi lehetősége milyen hatást vált majd ki a különböző térségbeli erőkből, amelyeket csak a közös ellenség tart vissza attól, hogy egymásnak essenek. Az iraki kurdok például negyven százalékkal növelték az irányításuk alatt álló terület nagyságát 2014 óta, és már be is jelentették, hogy függetlenségi népszavazást fognak tartani szeptemberben. Ha lehetősége lesz, ezt valószínűleg Irak és Törökország is szívesen megakadályozza majd. Arra pedig, hogy a béke hajnala és a demokrácia uralma beköszöntsön, még sokat kell várnunk egy olyan térségben, ahol a határok még mindig jelentős részben megegyeznek a huszadik század eleji nagyhatalmi egyezmények (Sykes–Picot) térképeken húzott, minden organikus szerveződést (törzs, nép, vallás) figyelmem kívül hagyó egyenes vonalaival. A konfliktusok tovább folynak majd az eddigi törésvonalak mentén, a térség instabilitása pedig továbbra is kedvez majd az Iszlám Államnak és a nyomdokaiba lépőknek. A nagyhatalmak vélhetően teszik majd, amit eddig: átfogó rendezési elképzelések nélkül belpolitikájuk és a világpolitika eseményeinek megfelelően avatkoznak be vagy fordítják el arcukat, miközben a rákos beteg, az emberiség küzd majd az Iszlám Állam és örökösei ellen.