Kacsoh DánielA segítő polgár

Álláspont. Mi a közös Horn Gáborban és Bokros Lajosban?

Kacsoh Dániel – 2017.07.11. 01:03 –

Becsapós a kérdés, hiszen sok minden, most azonban egy arcpirító megállapítás kapcsán érdemes csak az egyik tulajdonságukra koncentrálni. Arra, hogy lényegében mindketten Széchenyi Istvánhoz mérik George Sorost, mondván, ő az egyik, ha nem a legnagyobb magyar. Miért? Az SZDSZ egykori vezéregyénisége, bár abban nem ért egyet a hírhedt expénzügyminiszterrel, hogy a spekuláns elleni kampány kifejezetten antiszemita lenne, Sorosról azt írja, Magyarországnak „adta az óceán-nyi forráson, a lehetőségen túl a támogató-segítő polgár mintáját”. Annak a mintáját, aki gondolkozik az országok sorsáról, és jobbá akarja azt tenni. Mármint az országok sorsát.

Jó, akkor nézzünk csak néhány kiragadott példát! A minap a ballib sajtó büszkén jelentette, hazánkat megrótta az izraeli nagykövet, mondván, a közel-keleti országnak nem tetszik a kormányzati plakátkampány. A „csoda” csak pár napig tartott, jött is a jelzés – a Háárec című lap szerint –, hogy a külügy nem ért egyet diplomatája lépésével, Sorost igenis lehet bírálni, annál is inkább, mert „aláássa Izrael demokratikusan megválasztott kormányát a zsidó államot rágalmazó szervezetek támogatásával, és megpróbálja eltagadni Izraeltől az önvédelemhez való jogát”. Értjük. Jobbá akarja tenni az országok sorsát, legalábbis a horni gondolatmenet szerint.

A teljesség igénye nélkül további néhány, régebbi példa: 2008 októberében, amikor a felelőtlen pénzügyi machinátorok zavaros ténykedése nyomán újabb gazdasági világválság bontakozott ki, kiderült, Soros londoni cége „nekiment” az OTP-nek, komoly veszteséget okozva ezzel Magyarország legnagyobb bankjának. Még korábbi történet: 1992 környékén az üzletember az angol font ellenében kezdett machinációkba a pénzpiacokon, s ennek révén állítólag egymilliárd dollárral lett gazdagabb – Nagy-Britannia pedig egy szomorú tapasztalattal. Franciaországban bennfentes kereskedelem miatt született vele szemben ítélet, míg Oroszországban a választások manipulálásának vádjával marasztalták el. Magyarországon évtizedek óta pénzel a szerinte jobb világért ténykedő, vagyis „független” szervezeteket, alig leplezetten azzal a szándékkal, hogy ha jobb­oldali a kormány, annak erejét gyengítsék.

Nem csoda, hogy ettől elalélnak a szavazók által, vagyis a lehető legdemokratikusabb módon partvonalra szorított megmondóemberek. Aki meg akarja dönteni Orbán kormányát, rossz ember nem lehet – foglalható össze világlátásuk. E logika mentén boltolnak a korábbi ősellenséggel, a Jobbikkal is a nagyon liberális pártok, illetve pártocskák, s ez az a szándék, amely akár egységbe is forraszthatja a „nemfideszesek” táborát.

Visszatérve a lánglelkű filantrópra: most éppen Olaszországból hallani elképesztő történeteket az általa szponzorált NGO-hálózat ténykedése kapcsán. Hírlik ugyanis, hogy az észak-afrikai embercsempészekkel közreműködve szállítják szervezetten a jobb élet reményében Európába készülő tömegeket. Az olaszok lassan kapitulálnak, akkora nyomás nehezedik rájuk, hogy még a korábbi nagy Orbán-kritikus Renzi exkormányfő is kénytelen a magyar kormányzati állásponthoz közelítő politikai nyilatkozatokat tenni. Hasonló fordulatot már láthattunk Ausztria esetében is.

Hogy mit javasol mindeközben Horn Gábor úr? „Nem tehetünk e percben mást, mint hogy példát merítünk Soros tevékenységéből” – írja. Olybá tűnik, a helyes döntések előtti mérlegelések során immár elég lehet egyetlen szempontra figyelnünk, nevezetesen arra, hogy ne azt csináljuk, amit a volt SZDSZ-es javasol. Könnyű recept.