Ősi romváros alatt bukkantak rá az alvilág titokzatos alagútjára

Teotihuacan Mexikóváros közelében található, nevét az 1300 körül érkezett aztékok adták

Leé Richárd – 2017.07.11. 01:15 –

Újabb alagutat fedezhettek fel a régészek Mexikó ősi romvárosában, Teo­tihuacanban: a szakemberek úgy gondolják, hogy a Hold-piramis előtti tér alatt húzódó folyosó az alvilágot jeleníthette meg.

Teotihuacan 20170710 Minden lépésre jut valamilyen izgalmas lelet (Fotó: Reuters - Henry Romero)

Egy nagyjából tíz méter mélyen futó építményre bukkantak rá a teo­tihuacani Hold-piramis előtti tér alatt a mexikói Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet (INAH) munkatársai egyfajta CT-vizsgálat segítségével. A tomográfiás felvételek alapján a kutatók úgy sejtik, hogy a folyosót annak idején szándékosan torlaszolták el. A szakemberek a további vizsgálatok eredményeitől teszik függővé, hogy megkezdik-e a feltételezett folyosó feltárását – írja az MTI. Korábban is találtak már föld alatti alagutakat Teotihuacanban, amelynek építői annak idején az „univerzumot” képezték le a városban. A szakemberek ezért úgy sejtik, hogy az alagutak szent folyókat és az alvilágot jeleníthették meg. A felfedezett alagutak közül a Tollaskígyó (Quetzalcoatl) temploma alatti folyosót el is kezdték feltárni. Ezt a százhárom méter hosszú alagutat 2003-ban fedezték fel, de az ásatások csak hat évvel később, 2009-ben kezdődtek. A munkálatok során kiemelt több száz tonna anyagban jáde-, csont- és cseréptárgyakat is találtak. A szakértők annak idején abban reménykedtek, hogy megtalálják Teotihua­can uralkodóinak sírjait. Ez azért lenne jelentős felfedezés, mert eddig még semmit sem sikerült megtudniuk az ókori város uralkodóiról, például, hogy az uralkodói hatalom öröklődött-e. Teotihuacan – a „hely, ahol az emberek istenekké válnak” – Mexikóvárostól negyven kilométernyire északkeletre található. Nevét a térségbe 1300 körül megérkező aztékok adták, abban a hiedelemben, hogy az istenek Teotihuacanban gyűlnek össze, hogy megteremtsék az utolsó, ötödik világot. A város i. e. 100 és i. sz. 750 között élte virágkorát; egykor akár százezer lakosa is lehetett. Alaprajza négyzetes háló, amely a központi, északkeleti irányú, több mint egy kilométer hosszú főút, a Holtak útja köré szerveződött. Az út a Hold-piramisnál végződik, két oldalán templomok romjai sorakoznak. A Nap-piramis hetvenöt méter magas, alapja kétszázhuszonkétszer kétszázhuszonöt méter, a Hold-piramis valamivel kisebb, s mindkettőt sötétvörösre festették. A széles főutcát az úgynevezett Fellegvár zárja le, a Tollaskígyó romos állapotban lévő templomával. Teotihuacan nagy részét mintegy kétezer épület, fallal övezett, egyetlen bejárattal ellátott, belső udvaros, egyszintes, gyakran freskókkal ékesített lakóegyüttes foglalta el. Ezekben hatvan-száz, valószínűleg egymással rokonságban lévő ember élhetett. A város lakosainak negyede kézműves volt, közülük a legtöbben kőmegmunkálással és fazekassággal foglalkoztak. A maga korában ez volt Mezoamerika legnagyobb kereskedelmi központja – a helyi iparcikkekért cserébe főként nyersanyagok, kakaó, jáde, vanília érkezett.

Az alagutak felfedezése előtt néhány nappal, szintén Mexikóban, emberi koponyákból emelt tornyot találtak a régészek. Úgy vélik, ezek a Huey Tzompantli részét képezhették – e masszív koponyafal megrémítette a spanyol hódítókat, amikor azok Hernán Cortes vezetésével elfoglalták a területet. Az építményt a korabeli beszámolókban is említik.