Felföldi ZoltánEddig és ne tovább! Ideje levernünk a cölöpöket

A múlt héten még úgy tűnt, lesz egy jó hír: idén elmarad a „Budapest Pride”, az úgynevezett „meleg büszkeség napján” tartott felvonulás

Felföldi Zoltán – 2017.07.10. 01:19 –

Azért, mert ha kordonok közé zárva kell felvonulni, azzal „a többségi társadalomtól totálisan elzárt vonulók” véleménynyilvánítási szabadsága sérülne.

Azt persze nem szeretik átélni ezek a vonulók, ha a többségi társadalom is él a véleménynyilvánítási szabadságával, és – alapvetően egészséges – véleményét néhány tojás, sörösüveg vagy éppen zacskós tej elhajításával fejezi ki. A felvonulás végül persze nem maradt el. Mivel az eseményt régóta és minden évben megrendezik, amivel a magunkfajták idegeit borzolják (nyilván ez a cél), ideje, hogy konzervatív oldalról is megfogalmazzuk, hogyan tekintünk a homoszexualitásra. Ez azért is fontos, mivel a homoszexuális lobbi egyre emeli a tétet. Először csak szexuális orientációjuk szabad megélését követelték, később ennek nyilvános kinyilvánítási lehetőségét, aztán házasodni akartak, gyereket örökbe fogadni, és elvárták, hogy mindehhez örömünkbenmég tapsoljunk is.

Először egy nyelvi tisztázás: a meleg kifejezés ebben a kontextusban értelmezhetetlen. Nem melegekről van szó, hiszen köztük és köztünk nem a testhőmérsékletünkben van különbség. Ami minket tőlük megkülönböztet, az a szexuális orientációnk. Mi heteroszexuálisok vagyunk. Ők: homoszexuálisok. Ezért az első konzervatív tétel, hogy a dolgokat nevezzük a nevükön. A homoszexuálisokat homoszexuálisoknak, különben mi magunk is beleesünk a „politikai korrektség” (valójában: nyelvi inkorrektség) csapdájába, ami az ellenszenves dolgokat pozitív jelentésű szavakkal nevezi meg, csak azért, hogy az ellenszenves dolgokat rokonszenvessé tegye. Így lettek a homoszexuálisokból melegek. Mert a melegség önmagában pozitív képzeteket, érzéseket keltő szó.

Második tétel, hogy a homoszexualitás abnormalitás. Abnormalitás akkor is, ha már az ókorban is létezett, és akkor is, ha egyesek azt próbálják elhitetni velünk, hogy homoszexualitás az állatvilágban is van. Abnormális, mert szembe megy a hagyományos értékeinkkel, abnormális, mert megkérdőjelezi, hogy a társadalom alapegysége a férfi és a nő életközösségén alapuló család, abnormális, mert teljességgel alkalmatlan az élet továbbvitelére, és abnormális, mert gusztustalan és életidegen, és a normális embernek ettől teljesen felfor- dul a gyomra.

Harmadik tétel, amit nagyon helyesen Magyarország Alaptörvénye is rögzít, hogy a családi kapcsolat alapja a házasság, ami csak férfi és nő között jöhet létre. Homoszexuális párok nem alkothatnak családot, gyereket semmiképpen sem fogadhatnak örökbe.

Negyedik tétel, hogy a homoszexualitás magánügy. Ennek demonstrálása, rendezvényeken, felvo­­nu- lásokon való kifejezése elítélendő, tiltandó. Az abnormális szexuális orientáció nyilvános kifejezése nem érdekel bennünket, és nem is szeretnénk találkozni vele.

Ötödik tétel – amit szintén szívesen látnánk jogszabályban – a homoszexuális propaganda tiltása. Igen: úgy, mint Oroszországban, ahol a nem hagyományos szexuális kapcsolatoknak a kiskorúak kö­rében történő propagálását törvény tiltja. Ne lehessen „felvilágosítás” keretében azzal tömni a gyerekeink fejét, hogy az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat normális.

Hatodik tétel egyes társadalmi pozícióknak, illetve foglalkozásoknak a nyíltan vállalt homoszexualitással való össze nem egyeztethetősége. Ezeket a pozíciókat, illetve foglalkozásokat ne lehessen betölteni, illetve művelni nyíltan vállalt homoszexuális orientációval. Gyermekeinket ne neveljék homoszexuális tanárok, Nemzeti Színházunkat ne igazgassa homoszexuális direktor, homoszexuális ne lehessen miniszterelnök, miniszter! Mindegy, hogy a homoszexualitás „adottság”, vagy önként választott. Sok olyan foglalkozás van, amit bizonyos adottságokkal nem lehet űzni. Pl. szemüveges ember nem lehet vadászpilóta, pedig ő sem tehet arról, milyen a látása. Ha pedig a homoszexualitás választás kérdése, a helyzet szintén egyértelmű: két dolog közül kell választani. Ahogyan szerzetes és házas ember sem lehet valaki egyszerre.

Hetedik tétel, hogy a homoszexuálisokkal munkájuk során kapcsolatba kerülők lelkiismereti aggály esetén ne legyenek kötelesek végrehajtani bizonyos – munkájukból egyébként adódó – feladatokat. Ahogyan egy orvos abortusz végrehajtását lelkiismereti okból megtagadhatja, kérhesse kimentését a Budapest Pride résztevőinek védelme alól az a rendőr, aki a homoszexualitást ellenzi, vagy ne kelljen homoszexuális párok élettársi kapcsolatát bejegyezni az azt elvi alapon ellenző anyakönyvvezetőnek.

A nyolcadik tétel rólunk szól: bármit mond a politika, az emberi jogi szervezetek vagy az Európai Unió, családjainkban, egyházainkban, civil szervezeteinkben, önkormányzatainkban, gyerekeink iskoláiban nyíltan álljunk ki a homoszexualitással szemben, tanítsuk gyermekeinknek, hogy az egyetlen elfogadható szexuális kapcsolat a heteroszexuális kapcsolat. És legfőképpen: igyekezzünk úgy nevelni őket, hogy a homoszexualitással szemben védettek legyenek.

Lehet, hogy a fentiek némelyikének gyakorlatba történő átültetése nem tűnik reálisnak. Száz éve elképzelhető lett volna, hogy homoszexuálisok összeházasodjanak? Azért tudtak idáig eljutni, mert az adott pillanatban lehetetlennek tűnő célokat is kitűztek és kimondtak. Ideje, hogy mi is leverjük a cölöpöket!